Kazincbarcikai alkotóportrék: Majercsik János

Dr. Maier Band, Lekvár együttes, Spirit Rock Band – csak néhány azon zenekarok közül, amelyek alapítója Majercsik János volt. Ám a zenei körökben csak Dr. Maierként ismert alkotó nem csupán énekel vagy dobol – szövegeket, verseket ír, fest és grafikákat készít.

Majercsik János (Dr. Maier) zenész, zenekaralapító, énekes, dobos, szövegíró, grafikus, festő, költő… János, kérlek folytasd!

Szép felsorolás, nekem tetszik. Egyiket sem hivatásosként űzöm. Dob mögött már vagy hat éve nem ültem. Úgyhogy az „kilőve”. Dekoratőrként, majd reklámgrafikusként dolgoztam a hajdani BVK reklám- és propagandacsoportjánál. Ezekben az időkben voltam képzőművészetben a legaktívabb. Legújabban rajztollat vettem a kezembe, a legutóbbi időkben újra készülnek grafikáim. Festészettel már szintén nem foglalkozom. A szövegeket szinte minden zenekarban én írtam. Az első dalomat óvodás koromban szereztem. Szegény anyám nem is hitte el, hogy én csináltam. És verseket is iskolás koromtól írtam. Méghozzá rengeteget. Sajnos egy korai költözés közben az egyik kézzel írt kötetem elveszett. De nem az én hibámból, én akkor épp külföldön dolgoztam.

Dr. Maier?

A Dr. Maier csak a zenei életben használt művésznevem. Barátok között csak Maier vagyok, amit még gyerekkoromban ragasztottak rám az osztálytársaim. A vezetéknevem fonetikus kiejtése után. Érdekes, hogy tőlem függetlenül mind a két gyerekemet az ő osztálytársaik is így hívták egy időben.
A napokban láttam, hogy fakivágással foglalatoskodtál. Kertészkedés, erőnléti edzés, vagy készülődés a következő télre, esetleg „Maradj otthon!” karanténprogram? 

Eredendően erdő- és mezőgazdasági iskolába jártam. Ott alaptantárgy volt az erdészeti ismeretek. Ezt hasznosítom itthon is. Egyébként pedig a kérdéseid sorrendjében van a válasz.

Gyermekéveidet Kazincbarcikán töltötted, itt is élsz. Mikor kerültél a zene és a művészet közelébe?

Osszuk két részre a kérdést. Először a képzőművészet… Festőművész apa, és annak körében nőttem fel. Nálunk mindennaposak voltak a helyi művészvilág találkozói. Lépten-nyomon rajzszakkörök és kiállítások. Ennek megfelelően én is automatikusan rajzoltam, festettem. Már csak azért is, mert tehetségesnek bizonyultam. Sok iskolai versenyen nyertem díjakat. Volt olyan sztorim, hogy felsőbb iskolában ‒ akkor még nem volt netes világ ‒ géptanórán azt mondtam a tanárnak, hogy a nagy táblára egy bonyolult váltónak lerajzolom a keresztmetszeti képét krétával. Ami a sok fogaskerék viszonylatában nem is volt olyan egyszerű történet. A tanárom 5-ös osztályzatot adott érte. Vagy két hétig le sem töröltük a táblát.

A zenével más volt a helyzet. Apám képzőművész volt, de sajnos a művészetek zenei oldalára egy cseppet sem volt fogékony. Pedig elmondása szerint az ő apja, az én nagyapám, kifejezetten jó énekes volt. Sajnos én nem ismerhettem. Baráti társaságban közkedvelt volt, szeretett egy kis borocska mellett énekelni. Én már óvodás- és kisiskolás koromban zenetagozatos voltam. Bábszakkörben én énekeltem a főszerepet. A húsvéti pénzemből pedig gitárt vettem. Amit akkor tudatos támogatás hiányában elhanyagoltam.

Következtek a komolyabb zenei próbálkozások?

Soha nem felejtem el első „zenekari” próbálkozásom. Már azt is én akartam összehozni. Szakiskolában szerveződött. A nevet is én adtam neki: Horizont. Talán nem lepődik meg senki azon, ha azt mondom, az emblémát is rögtön megcsináltam. Ma inkább logónak mondanánk, és az első számot is megírtam zene-szöveggel, szőröstül-bőröstül. A mai napig tudom. Aztán jöttek a komolyabb dolgok. Egerben zenesuli. Mezőkövesden városi fúvószenekar. Helyi rockpróbálkozások. Kalocsán katonaság, és ott is csapódtam a katonazenekarhoz. Aztán vissza Barcikára, és innentől jönnek a bonyodalmak…

Csak egy kérdésre szakítalak félbe, a fúvószenekarban, katonazenekarban dobos voltál?

Fúvószenekarban, katonazenekarban egyaránt kisdobos, pergődobos voltam.

Kérlek, folytasd tovább a „bonyodalmakkal”.

Létrejött a Dr. Maier Band. Csak így szerényen. Azt nem kell mondani ugye, hogy ki alapította és volt a vezetője? Nagyon sokra lettünk volna képesek. Egyéni és jó számokat csináltunk. Olyan Piramis-stílusúakat. Érdemes megjegyezni, hogy itt még javában doboltam. Az énekesünk az a Drótos Bandi volt, aki később a Viharmadarak énekese lett, amiben aztán később én is énekeltem. A gitáros Orosz Imre, és gitár 2: Szegő István. Közben eszembe jut egy gyerekegyüttes is. Amit sokáig és nagy sikerrel barátommal, az egykori Index együttes énekesével, Cseh Imivel csináltunk közösen. Ez volt a Pumukli és Dodó kacsa.

Aztán jött az (ős) Spirit, Kazincbarcikán és Sajószentpéteren az évek folyamán többféle felállásban és helyen voltunk. Pár olyan számot csináltunk, ami bárhol megállná a helyét. Két-három dalt tervezek újra „talpra állítani” majd ezekből.

Az (ős) Spirit után jött a nagy dobás. 2012-ben megalakult egy együttes, amely élőzenés gyermekműsorokkal nagyon sok élménynapot szerzett óvodákban, falunapokon, születésnapi zsúrokon, leginkább gyermekeknek.   

Így is mondhatjuk, mert ez a gyerekzenekar, a Lekvár együttes telitalálat volt. Többnyire trió felállásban zenéltünk. Rengeteg fellépésünk volt, iskolákban, gyerekintézményekben, falunapokon és sok-sok helyen. Elkészült az első lemezünk is. Kitűnő billentyűsünk Szendrei Szabolcs, az énekes-gitáros lány pedig Babácsi Julcsi volt. Szerénységem pedig itt már javában énekelt és gitározott.

Többnyire saját dalokat játszottatok, vagy voltak feldolgozások is?

Hogy, hogy nem, minden számot én írtam. A hangszerelést Szabolccsal együtt csináltuk. Félelmetesen jól sikerült a Lekvárinduló, és az abból készült klip. Hasonlóan a Taxival jött télapó című számunk, és annak a videóklipje. Volt átiratunk is, a Száraz tónak nedves partján című nóta, amibe beleszőttük a Mini együttes Gőzhajó című számának refrénjét is. Jöttek a számok, mintha a csapból öntötték volna őket. Nagyon szép időszak volt ez.

„Mi vagyunk a Lekvárok, mi játsszuk a Lekvár Rockot”. Lekvár Rock Band, a dallamos rock. Ez volt a felnőtt verzió? 

Igen. De nem volt túl hosszú életű. Csak pár fellépést értünk meg. Újházi Dávid (Csonti) gitárossal bővült ki a csapat. A gyerekzenétől kicsit keményebb, a felnőtt rockzenétől viszont lágyabb zenei stílust játszottunk. Valahogy nem találta meg a közönségét hirtelen. Mi pedig mentünk tovább.

A Viharmadarak zenekar, amikor még én is a tagja voltam.

Babácsi Julcsi közeli ismerősöm, és annak idején általa ismertem meg a Lekvár együttest. Szétválásotok után Julcsi is próbálkozott, írt egy óvodásdalt, amit ő is hangszerelt, és érdekes módon az iskolás gyermekek között lett népszerű. A dalt munkahelyén, a Don Bosco iskolában a diákok dúdolják. Újra kezdi a zenélgetést, gyakorol Kukuczka Robert atyával, a Szalézi szerzetes pap támogatásával. A rövid kitérő után folytassuk tovább. Lezárult a Lekvár-korszak. Ezt milyen formációk követték, volt-e szünet, vagy rögtön jött az étlapról a következő fogás, a Sztrapacska Blues Band?

Még ekkor nem volt Sztrapacska. De itt érkeztünk el a Spirit Rock Bandhez. A basszusgitárost kivéve komoly zenei múlttal, saját próbahelyiséggel, felszereléssel rendelkező csapat verbuválódott. A szólógitárossal, Orosz Imrével már régről barátok voltunk, hiszen a Dr. Maier Bandben is együtt zenéltünk. Hasonlóan a dobossal, Lőrincz Józsival is már régtől ismertük egymást.

Csodálatos számok születtek. Imrével nagyon egymásra voltunk hangolódva. Gitártémákra ömlött belőlem az ének, a dallam és a szöveg. Olyan számok születtek, mint a Hogyan tudnék élni nélküled, Álmodom veled. Amit a komoly szponzorháttérnek köszönhetően az akkor még működő Simon Gabi-féle Diamond Rock Klubban egy videóklipben rögzítettünk, és hangulatilag a Karnevál Pizzériában fejeztünk be. Legnagyobb hatású számunk a Halott madár című volt, ami egy igazán mély érzelmű, lírai dal lett, tele fantasztikus költői képekkel. Én ezt a számot tartom eddigi legsikeresebb zenei munkámnak. Másik érdekessége ennek a számnak, hogy későbbi együttesemmel, a Viharmadarakkal is készült erről a számról videóklip. Itt jegyzem meg, hogy a Viharmadarak zenekarban régebben doboltam is. De akkor még a korábbi együttesem, a Spirit zenekar színeiben léptünk fel. Még Szlovákiában is volt fellépésünk. Akkori énekesünk a jelenleg a Nomad színeiben éneklő Juhász Marci volt. Tehát volt ilyen felállású Spirit zenekar is. De térjünk vissza az Orosz‒Lőrincz‒Gulyás‒ Dr. Maier felállású „nagy” Spiritre. Amit sajnos utolért a zenekarok átka. Egyes tagoknál túlsúlyba került az alkohol szerepe. És más emberi problémák is begyűrűztek. Így fájó szívvel, de véget ért a Spirit története.

Hogy el ne veszítsem a fonalat: a Spirit együttes alapítója, dal- és zeneszerzője, valamint énekese voltál… hol volt az állandó helyetek, próbahelyetek?

Igen, így van, ezt az együttest is én alapítottam. Állandó próbahelyünk Kazincbarcikán, mint oly sok helyi zenekarnak, a garázssoron volt egy garázsban kialakítva. De technikailag minden szükséges felszerelésünk megvolt.

Juhász Marcival évek óta találkozunk jótékonysági rendezvényen. Az Újkazinci Baráti Kör is patronálja a Múcsonyban lélegeztetőgépen élő Szalkai Dávidot és családját. A megsegítésükre szervezett jótékonysági gálát követően, Göndör Judit szervezésével, Marci minden év májusában, Dávid születésnapján óriási jótékonysági koncertet ad, melynek a Baráti Kör az együttműködő partnere. Az idei, a Dávid 30. születésnapjára tervezett sajnos a járvány miatt elodázódott. Említetted Lőrincz József  dobost. Róla, Mester Csabáról, Bojti Vilmosról, Ignéczi Petiről, a Bedlamról és a Nomádról épp a napokban olvastam. Velük is volt kapcsolatod?

Bojti Vili a kezdetekkor még tőlem vett dobszerelést. Jó barátom. Az eredeti Bedlam énekesével, Fodival is baráti kapcsolatban voltunk, de már csak akkor találkoztunk, ha Barcikára jöttek. Mióta Japánban él, nem láttam. Ignéczi Petit is régről ismerem. Marci pedig a Lacáékkal csinált Spiritben volt először énekesünk. Úgyhogy régi barátság és közös zenélés köt össze minket.

Egyébként valamilyen jótékonysági fellépésben mi is gondolkodhatunk. Más viszonylatban is. Akár zenekarral, vagy anélkül. A karitatív megmozdulásokat szívesen támogatjuk.

Abban biztos lehetsz, hogy szavadon fogunk. A Baráti Körnek Bojti Vilivel is volt kapcsolata. Évek óta tartunk fantasztikus hangulatú zenés baráti találkozót, ahol kiemelt vendégeink Slamovits Tibor és a Németországban élő zenész, zeneszerző Bihary fivérek, a hajdani Styx és Echo együttes tagjai, valamint a neves művész, Stefan Bihary dobos. Természetesen onnét nem cipelik magukkal a felszereléseket, és Bojti Vili a saját felszerelésével segíti ki a zenekart. Visszatérve hozzád, a Spirit után elérkeztünk a Sztrapacska Blues Bandhez.        

Na ne szaladjunk annyira előre! Még ezt követte az előzőekben említett Viharmadarak zenekar. Egy nagyon ügyes, egyéni hangvételű banda. Sajnos egy múltbéli hibát ők is elkövettek egymás között. Akkor még én is a zenekarban énekeltem. És elvileg a zenekar menedzselését is én csináltam volna, de már ebben a szerepkörömben sajnos nem tudtam kibontakozni. Itt a zenekar vezetője Horváth Laca volt. A számok elkészítéséhez semmi közöm nem volt. Laca a dobossal, Szabó Gergővel volt alapító tag és szerzőpáros, a basszusgitáros Nagy Ádám volt. Sok jó bulit csináltunk, sokfelé megfordultunk, még külföldön is. Szép időszak volt, de mivel többen énekeltünk a zenekarban, nem tudtam igazán megmutatni magam ebben a formációban. Pedig szerettem ezt a csapatot.

Ez megközelítőleg 2016-ra tehető? A jelenlegi Viharmadarak együttesben is történt változás, zenekari tag lett Ternyik Bandi ritmusgitáros. Nekik is márciusban lett volna a Kockában koncertjük, társaságunkkal oda is készültünk, de azt is felülírta a járvány.

Ternyik Bandi is régről barátom. Most jön a kérdésed második fele. Zenekar nélkül maradtam, de nem sokáig, mert éppen énekest keresett a miskolciak nagy kedvence, a Sztrapacska Blues Band. Nagy örömömre befogadtak, és elkezdődtek a komoly próbák. Ez már egy félprofesszionális banda, a mérce igen magasra van téve. A régebbi zenekaraimhoz képest itt igazi próbák vannak, nincsenek félórás cigi- és piaszünetek. Profi zenészek alkotják a csapatot. Helyi viszonylatban nagy nevek. Gitárosok: Kurucz Attila és Tóth Péter, a billentyűs Döme Roland, basser Újhelyi Csongor, a doboknál Héthársi Péter, és jómagam az énekesi pozícióban. Az együttes nevéből is kitűnik, blues a fő irány. Deák Bill, Takáts Tamás BB, Hobo Blues Band, LGT, ős-Neoton, Charlie, Tűzkerék. John Mayall, Garry Moore, Robben Ford, ZZ Top, Bonamassa, Lynyrd Skynyrd. És kisebb mértékben autentikus rockzenék, mint Steppenwolf, Uriah Heep. Tavaly már elkezdtük a koncertezéseket, de sajnos a jelenlegi koronavírus-járvány alapjaiban állított le mindent. A kényszerpihenő után már elkezdtük a próbákat, méghozzá rögtön egy hangfelvétel-sorozattal.

A zenekar mottója: „Ha nem találják fel a whiskey-t és a nők hűségesek maradnának – nem lenne blues…”

Ez az ősi, talán ír vagy skót mondás sajnos nem tőlem származik. A zenekarom alapító tagjai választották, anno. Nagyjából az a lényege, hogy a régi mondás szerint, akit elhagyott a felesége vagy a párja, hivatalból egy üveg whiskey-t kapott vigasztalódásképpen, és ebben a hangulatban születtek az autentikus blueszenék.

A próbákat hol tudjátok megoldani, van-e saját klubotok, állandó helyetek?

A Sztrapacska BB-nek van állandó próbahelye, aminek jelenleg a zenekarvezető ad otthont. Kifejezetten saját klubunk még nincs, de klubszerűen kezdtük volna használni az Avas kávézót. A repertoárunk viszont rendkívül széles, ami folyamatosan bővül.  

Milyen kapcsolatod volt Zakóval? 2012-ben volt egy Zakosz Bendosz, Zako-dalverseny,  úgy tudom, te nyerted meg .

Felléptünk Zakóékkal a Daimond Rock Klubban. A zenekar kíséretével adtunk elő élő számokat, amit valóban én nyertem meg. Segítőm Babácsi Julcsi volt, akivel a Lekvár együttesben zenéltem.

Zakóval, a zenekar tagjaival nagyon jó barátságban voltunk, helyesebben a Zakó valamennyi formációjával. Ugyanígy persze a többi helyi zenekarokkal. A teljesség igénye nélkül csak párat említek meg, az Eleven, a Smink, az AB-CD, de azáltal, hogy több különböző felállású zenekarral dolgoztam, és sokkal voltam és vagyok kapcsolatban, nagyon sok ismeretségre és barátra tettem szert.

Zenés színházi darabokban is játszottál, kikacsingatsz a színház világába is, vannak jelenleg is szerepeid?

Zenés gyerekdarabokban is részt vettem. A Vajtó Produkció keretében, a Nemzeti Filmtörténeti Élménypark Manda színházában a múlt év végén nagy sikerű előadás-sorozatot csináltunk. A krampusz és a tündérek kincse című, zenés betétekkel tűzdelt gyermekdarabban alakítottam Fagy Jancsit. Több napon át, naponta többször adtuk elő. Jelenleg van prózai szerepem is, Kerékgyártó Dénes budapesti szövegíró remekbe szabott mesehangjátékában, a Bátortalan hősök címűben én alakítom a Nyusz Tónit. És azért van még egy olyan terület, amiről nem beszéltünk. A saját – nem a zenekaraimhoz köthető dalaim. Merthogy ilyenek is vannak. Egyet szeretnék kiemelni közülük. Az ismert budapesti szerzőpáros írta nekem ezt a számot, amire büszke vagyok, és itt is megköszönném nekik, hogy megtiszteltek ezzel a számmal, hogy én énekelhetem el. Zene: Papp Béla, szöveg: Kerékgyártó Dénes, a videóklip címe: Nem eladó!

Gyermekdalok, gyermekműsorok, dallamos rock, keményrock, blues. Melyik a hozzád legközelebb álló?

Érdekes, de a gyerekműsorok nagy kedvenceim. Ha elbírom varázsolni a gyerekeket, az valami félelmetesen jó érzés. Mellette a rockzene, a dallamos rockzene az istenem. Azon belül szinte az összes 70-es, 80-as évek nagy magyar együttesei. Piramis, P-Mobil, Edda, Loksi, Karthago, Dinamit, HBB, Omega, Pokolgép, Ossian, Lord, Omen, és még sokan mások. Még a lágyabb zenekarok is a szívemhez nőttek, mint például a Neoton, a Napoleon Bld. És akkor még a jelenkor kitűnő magyar zenekarairól, énekeseiről nem is beszéltem, de külföldi nagyokból sem volna vége a felsorolásnak. Evanescence, Hellowen, Saxon, Dio, Metallica, Deep Purple, Uriah Heep, Nightwish. A jó bluesszámok, a jó country és sok más stílus is közel áll hozzám. Szóval, alapból elég mindenevő vagyok.

Beszélgessünk a másik művészi oldaladról. Találkozhatunk-e még a grafikáiddal? Zenekaroknak plakátokat, borítókat, egyéb reklámdolgokat grafikusként készítettél-e?

Alkalmanként a saját Facebook-oldalamon bemutatok alkotásaimból, de jobbára újságokban jelentek meg. Korábban állandó jelleggel publikálta grafikáimat a Borsodi Vegyész újság, az Éva magazin, a Lányok, Asszonyok magazin. Plakátokat, zenei borítókat reklámgrafikus éveim alatt készítettem. Legutoljára már csak a saját zenekaraimnak, a Spiritnek és a Sztrapacska BB-nek készítettem logókat.

Gyermekkori verselésed után újra visszataláltál az íráshoz, és már bemutatkoztál közönség előtt is, jelent meg versed a Kazinci Klub Őszülő Kikelet irodalmi lapjában is. Mi volt a hatás, hogy újra elkezdtél verseket írni, és csak versek, vagy van esetleg próza, novella is? 

Ahogyan említettem, kora gyermekkorom óta a versek megjelentek az életemben. Maguktól jöttek, és nem hagytak békén. Próza, novella és más irodalmi irányzatokat nem műveltem. Kivéve egyszer, a 20-as éveimben járva, hogy, hogy nem, írtam egy humoros regényt P. Howard (Rejtő Jenő) stílusában. Megszakadtam a nevetéstől, mikor olvastam. Az ominózus költözésnél ennek is nyoma veszett. Talán emiatt is, nem kezdtem újra többet. A zenéléssel teljesen egyszerre jelentkezett a szövegírás is. A jó dalszövegek általában versek is. Újkori grafikáim és verseim sokszor összefonódnak. Szinte párban születnek, és számomra valamilyen megrendítő vagy felkavaró esemény hozza elő, de volt, amikor direkt felkérés indította el a folyamatot.

A művészeti hobbik közül melyiket kedveled a legjobban?

Az összes irányzatot váltakozó intenzitással, mindig „cipeltem” magammal. A zene és az éneklés, a hangok világa, színpad és ami ehhez tartozik, a próbák, fellépések, utazás. Az a hangzás, ami egy nagy színpadon van, szabályosan lüktet, hullámzik a tér. Vannak olyan színpadok, ahol maga a deszkák, amin állunk is átveszik a lüktetést. A közönségtől is jönnek hullámok, ez mind összeadódik. Ez maga a csoda! Amikor meghallok egy dallamot, vagy hatása alá kerülök egy eseménynek, mondjuk elkap egy érzés, olyankor megjelennek szavak, képek, mondatok. Már veszem is elő a diktafonomat, és születik is a vers vagy a dalszöveg. Külön érdekesség, hogy dalszövegnél egyből hallom az énekdallamot is, ahogy leírom a sorokat, ami köztudottan sokszor teljesen eltér az adott zenei kísérettől. Hogy teljes legyen a kép, ezekhez sokszor párosul a fejemben valamilyen vizuális világ, egy videóklip alapkoncepciója vagy egy grafika alap képi világa.

Nos, akkor megértem, miért volt veled könnyű beszélgetni, tulajdonképpen félszavakból megértettük egymást, pedig féltem tőle, hogy nem vagyok eléggé felkészült. Bizonyítsuk is be. Két szót mondok. Lekvár, Sztrapacska.

János nevet! Gondolom, a nevek eredetét kérdezed. A Lekvár név jött valahogy. Mindenképp valami egyéni, nem összetéveszthető, mégis hétköznapi, megjegyezhető nevet szerettem volna. Valamiért bevillantak gyerekarcok, amint nagy szelet lekváros kenyeret esznek, tiszta lekvár a képük. Akkor azt mondtam magamban, „bingó”! Így jött a Lekvár név, ami telitalálatnak bizonyult. Sztrapacska. Úgy látszik, a fura nevekből a környezetemben nincs hiány, de ehhez a névadáshoz nincs semmi közöm. A srácok elmondása alapján, ültek egy étkezdében, amikor zenekarnévadáson gondolkodtak, és éppen sztrapacskát ettek. Azt kérdezte az egyik srác a többiektől, legyen Sztrapacska a nevünk? És az lett.

Édesapád neves festőművész, várható-e, hogy a Majercsik családtól lesz többgenerációs kiállítás? Fiaid, családod tagjai érdeklődnek-e a művészet, zene iránt?

Édesapámmal, valamint barcikai grafikus barátunkkal, Hegedűs Jánossal közösen mutatkozunk be a Kazinci Klub Ő-szülő Kikelet című irodalmi lap következő, megjelenő számában. Nagyobbik fiam, Bence örökölte a rajzkészségemet. Általános iskolában díjakat is nyert. Jelenleg egyetemre jár, és már nem tud ezzel foglalkozni. A kisebbik fiam, Balázs zeneiskolába járt. Sok énekversenyen nyert díjakat. Később énekesként fellépései is voltak. Jelenleg inkább a zenei fesztiválok szervezésében vesz részt mint műsorvezető, egy rendezvényekre szakosodott ismert cégnél. Tehát elmondhatjuk, hogy nem estek messze attól a bizonyos fától.

Jelenleg min dolgozol, mivel foglalkozol?

Jelenleg nektek próbálok válaszok formájában megfelelni (nevet). Régen kérdeztek már ennyit tőlem egyszerre. Komolyra fordítva a szót. Most kezdek bele a Sztrapacska BB teljes jelenlegi anyagának átnézésébe, élő lepróbálásába, a nem kevés szövegmennyiség felelevenítésébe. A hangszálak egyébként is igénylik a folyamatos karbantartást. Dolgozom az egyik Spirit-szám szövegének kiegészítésén és előkészítésén a hangszerelésnek a tervezett stúdiófelvételhez.

Sokan a hírnév reményében elköltöznek a fővárosba. Te itt maradtál Kazincbarcikán. Megtaláltad a számításaidat, miért jó barcikainak lenni?

Lokálpatriótának vallom magam. Rövidebb időkre elhagytam a várost, ilyenkor Németországban tanultam, vagy Kazahsztánban és Ausztriában dolgoztam. De meg sem fordult a fejemben, hogy ne térjek haza. Minden szállal, családi, baráti kapcsolataimmal, zenei múltammal Barcikához kötődöm. Egyébként Kazincbarcika csodálatos város, lenyűgöző helyen fekszik, a Sajó völgyében. Az utóbbi időben nagyon sokat szépült és fejlődött. Engem, művészlélekként, külön megfog a rengeteg falfestmény, nagy hangulatot ad az egész városnak. Valahol hallottam, mintha egy óriás kiállításon bolyongana az ember. Gyönyörű kiépített parkokkal, nemrég fejezték be a Fő teret, csodaszép lett. Az egész várost behálózó kerékpárutakkal, rendre megújuló épületekkel. Az unikornisunkról és az oroszlánunkról nem is beszélve. Egyvalami negatív számomra. A „sárkányunkról” van szó. Valóban szép mestermű, csak véleményem szerint éppen nem a városháza elé való. A völgy parki játszótér szuper hely volna a számára, mint látványosság is ott megállná a helyét. A BC-n kívül munkahellyel nem bővelkedik a környék, de azért megélnek az emberek. A családommal egy szép kertes házban élek. Gyönyörű panorámával, rálátunk a városra és a szemben elterülő hegyekre. Szóval szeretek itt élni.

A karantén, a járvány téged is megihletett, készítettél home videót, egy nagy sikerű zenei átdolgozás, várhatók további home alkotások? Egyébként szigorúan betartjátok a járványügyi szabályokat, korlátozásokat?

Igen, csináltam, hirtelen felindulásból. De nem nevezném átdolgozásnak. Viszont most állok neki egy egyszerű házi videóknak, csak a-la nature, alappal vagy anélkül, acapella, előadok számokat. Az első el is készült. A Kiss Kata zenekar Magyarnak lenni jó című számára. Ez a járvány, sajnos, nem gyerekjáték. Rengetegen meghalnak, mennek tönkre, betegednek meg. Igen, betartunk minden szabályt. Magunk és mások jól felfogott érdekében, olyannyira, hogy teljesen szüneteltettük a működésünket. Reméljük, most már a zenekar megújult erővel és lendülettel kezd bele az új évadba.

Kívánom, hogy így legyen, és köszönöm szépen, élmény volt veled a beszélgetés! Búcsúzásként, kérlek, osszunk meg egy versedet és rajzodat is az olvasókkal.

Ezt a verset meghalt barátaim emlékére írtam, amelyhez született egy grafika is.

Admirális lepke Vörös nyári alkonyatba, és hajnal pírjába olt. Éjszakák csillagporába mártja szárnyait. Összezárja néha, mérlegel. Tán gondolkozik ? Megkésett kincseként, féltve gyűjti. A még bronzfényű nyárutó fényeit. Hol van már azóta, e napsugár hevült méze ? És hol van már, az illatozó. Szellőkön táncoló. Teremtés csodája. Élő kis ékszer. Tán szívünk egy darabja.  Hol van, a nyolc évvel ezelőtti nyár ? Valahová tűnt, valahol jár. Azóta hányszor döfte, fagyszilánkjait lelkünkbe a tél ? Volt ki túl élte, s volt ki nem látta többé. A következő, szép mosolyú tavasz jöttét.

➡