Ebben a kis cikkben szeretnék pár olyan régi kazincbarcikai helynevet bemutatni, melyek felkeltették az érdeklődésemet és eredetük magyarázatra szorul (hegyek, területek, utcák stb.). A legtöbb esetben nem is volt olyan egyszerű a „nyomozás”, hiszen olyan régi és ritka szavakból erednek, melyeket az utókor már elfelejtett. Ezeknek a neveknek a nagy részénél még jómagam is régebben csak úgy fogalmaztam, hogy: „Azért ez a neve, mert így hívják”. Ilyen a Herbolya és a Billa név is. Kezdjük is ezekkel. Mindkettő a mai napig egy hegyet, völgyet és hegycsúcsot is jelöl, és igen régi szavakból erednek.
Herbolya hegye, völgye – igaz, a völgy most már a Sáros-völgy nevet viseli –, valamint hegycsúcsa a névadója a XIX. század végétől létező településrésznek. Mint régebben már levezettem, az első részletes térképektől kezdve Herbola, Herboja, Herbója, Herbólya, Herbolya neveken jelenik meg rajtuk. A legrégebbi a Herbola elnevezés, így ennek kezdtem utánajárni.
A Herbola szó – mint vezetéknév – már a XVIII. században feltűnik. Ekkor még nem létezett a településnevünk, így feltételezhető, hogy máshonnan ered a vezetéknév. (Herbola János 1700-as években élt.) Ha a korokban jobban visszamegyünk, akkor már a római korban feltűnik a „Herbolarium” kifejezés, mint gyógynövényes enciklopédia. (Ennek lett az utódja a „Herbárium”.) Ha magát a Herbola szót kutatjuk tovább, rá fogunk találni egy régi spanyol szóra is – még a Google fordítója is ismeri –, jelentése: gyógynövény. (Ma már „hierba” a spanyol megnevezése.) Tehát levonhatjuk a következtetést – mivel területünket a Római Birodalom nem uralta –, hogy a hely valószínűleg a honfoglalás kora környékén kapta a nevét, a latinból származik, és a jelentése: gyógynövényes (völgy). Érdekességként megjegyezném, hogy a HERBOLA szó védjegye lett egy kozmetikai márkának 1989-ben Magyarországon (Szabadalmi Közlöny, 1989, 127.466 Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalat, Budapest (HU) HERBOLA, 03 pl42).
A Billa névvel még nehezebb a helyzet, ugyanis utalást kezdetben sehol sem találtam rá. (Semmi köze sincs a régebben Kazincbarcikán is üzemelő Billa áruházhoz! 🙂 ) Mindaddig gondban voltam, amíg el nem olvastam Anonymustól a „Gesta Hungarorum” művet. Anonymus szerint a magyar honfoglaló törzsekhez csatlakozó három mohamedán – ezt nem nagyon szokták emlegetni – kabar törzs egyik vezetője volt. Saját területeket kaptak és megbecsült tagjai voltak a kialakuló Magyarországnak. Még ha Anonymus feltételezése „rege” is – „megrendelésre” írta a könyvet a kor elvárásait követve –, az biztos, hogy Billa a honfoglalás korabeli volgai izmaelita bolgár törzs vezérének a neve volt (Baks és Bucsu társaságában). Ebben az esetben a honfoglaló magyarok után, 960 környékén költöztek az ország területére. A magyaroknak behódoltak, így jutottak fontos szerephez történelmünkben. Később asszimilálódtak és a kereszténységet is felvették. (A volgai bolgárok emlékét őrzi a miskolci „Bulgárföld” név is.) Feltételezhető – a miskolci példát figyelembe véve –, hogy a környéken is kaptak területeket. Így nem meglepő, hogy a honfoglalás kora környékén nevezték el a vezérről a Billa hegyet, tetőt és később a billai bányákat, a „Billa-tárókat”. A mai napig őrzi a kazincbarcikai terület a nevét: Billatáró.
Billa-hegy
Kazincbarcikán divatos volt a „szer” megnevezés is (Középszer, Szilvaszer, Kenderszer stb.). A „szer” ősi magyar szó, jelentése eléggé összetett, ezekben az esetekben úgy fogalmaznék, hogy „csoportok, csoportosulások”. (A Kenderszer esetében például kendert termesztő földek.)
A „szög” is érdekes szó. Ilyen volt a Vécsey-szög is. A „szög” vagy „szeg” egy település, vagy terület „szeglete”. (A lakott település vagy a hozzá tartozó terület határán elhelyezkedő rész.) Terület neveként jellemzően a Sajó által határolt kis „félszigetek” kapták ezt az elnevezést (Papszög, Bendeszög stb.).
A búbos kemence felső részét hívták „mál”-nak vagy „mály”-nak. Ez az a része a kemencének, ahol a meredeken emelkedő rész a kemence teteje felé ellaposodik. Azok a hegyoldalak kapták ezt a nevet, melyek meredeken emelkedtek, majd a tető felé folyamatosan ellaposodtak. Innen ered a Kis-mál és a Nagy-mál területi elnevezésünk is.
Két utcanév is magyarázatra szorul. Mindkettő a BVK-lakótelepen található: a Pattantyús utca és a Zemplény utca. Mindkét szó alapvető jelentése egyáltalán nem illik városunkhoz – a pattantyúsokhoz és Zemplénhez –, így olyan embereket kellett keresni, akit az utcanevek kialakulásának a korában – 1959 – ilyen megtiszteltetés érhetett.
A Pattantyús utca az egyszerűbb, ugyanis a környékünkön még iskola is viseli a nevét. Pattantyús-Ábrahám Géza (1885–1956) nemzetközi hírű tudós, gépészmérnök, akadémikus professzor volt.
A Zemplény utcának már egy kicsit nehezebb volt utánajárni. Mivel az előző utcával egyszerre kapta a nevét, annak a kornak nagy tudósai között kellett keresgélnem. Zemplén Géza (1883–1956) – néha Zemplénynek, néha pedig Zemplényinek is írták a nevét – nemzetközi hírű Kossuth-díjas vegyész, bölcseleti doktor volt.
Más, fura jellegű térnevünk is van: a Ságvári tér. Mivel 1989 után a szocializmusra jellemző utcaneveket le kellett váltani, valahogyan Kazincbarcikán ez a térnév mégis megmaradt. Az oka: nem Ságvári Endréről kapta a nevét, hanem Ságvár községről. 🙂 (2019-es határozat.)
Ha még sikerül ilyen érdekes helyneveknek utánajárni, újabb kis cikkben jelentkezem!
