Hídavatás Kazincbarcikán

Új létesítménnyel gazdagodott Kazincbarcika. A város zöldövezetének gyöngyszeme, a csónakázótó fölött szép formájú híd ível át már a nyár eleje óta. Az ünnepélyes átadásra azonban csak az elmúlt héten került sor augusztus 11-én csütörtökön.

Ez alkalomból eljöttek a város vezetői, s az építők. Már csak azért is, mert nem akárhogy készült el ez az építmény. Nem voltak milliós tervek, kivitelezők, határidők: egyszerűen csak egy felhívás, hogy mit szeretne a városi tanács megvalósítani ezen a területen, s várták annak a vállalkozó szellemű szocialista brigádnak a jelentkezését, akik készek a feladat megoldására.

Most sem csalódtak a k kazincbarcikaiak. Jöttek a kollektívák, felajánlották szaktudásukat a városért, ahol élnek, vagy ahol csak átmenetileg laknak. Bizony átmenetileg, hiszen az a brigád, amelyik pont az oroszlánrészét vette ki a munkából, nem is barcikaiakból áll, hanem messzi városok, falvak lakóiból. Van, aki 150-200 kilométerre lakik a Sajó-parti várostól, s mégsem sajnálta a fáradságot, hogy e helyen hasznosítsa képességeit.

No de kik is voltak ezek az emberek? – erről szólt a megnyitó ünnepségen Czinke János, aki a Gyár- és Gépszerelő Vállalat 31-es létesítmény főmérnökségének gazdasági vezetőségét képviselve adta át az új hidat. Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy az a bizonyos brigád, a GYGV kollektívájának egyike, és a II. Rákóczi Ferenc nevet viselik.

S a tagok méltóak e nagy névhez. Hogy mennyire, azt Czinke János pár szóval igyekezett érzékeltetni:

– A brigád 3000 óra társadalmi munkát vállait, s végzett el, eddig három alkalommal nyerték el a Vállalat Kiváló Brigádja címet, a főmérnökségen végzett munkájuk alapján, az elmúlt évi teljesítményüket figyelembe véve a Kiváló Szerelő Kollektíva kitüntető címet érték el, a Kazincbarcikai városi Tanács Végrehajtó Bizottsága pedig a Közösségért emlékérem arany fokozatát adományozta a csapatnak.

Tovább lehetne azonban folytatni a sort, ám az eddig említett elismerések is elég meggyőzőnek tűnnek.

Az ünnepi beszéd után a GYGV képviselője átadta a város tanácselnökének, Takács Istvánnak a hidat, aki egy nemzeti színű szalag átvágásával nyitotta meg a közönség előtt. S a közönség tagja volt – ha nem is éppen élő – egy söröshordó, amit jelképesen átgurítottak a II. Rákóczi Ferenc brigád tagjai az átadási aktus résztvevői előtt, igazi hídavatás, igazi terheléspróba volt!

Mindazok, akik együtt örvendeztek az új létesítménynek ez alkalommal, birkagulyás ebéd részesei voltak az ünnepség után. Ott említette Bolega András, a brigád vezetője. hogyan is vélekedik a kollektíva az avatást megelőző munkálatokról:

– Megtiszteltetésnek vettük, hogy a 18 brigád közül, akik jelentkeztek, reánk esett a választás e feladat elvégzésére. Pedig bejárók vagyunk, de úgy tűnik, számítanak ránk a gazdasági vezetők.

Természetesen sokan mások is részesei voltak a sikernek. Hogyan? Erről Jónyer László, a tanács tervosztályának főelőadója beszélt, aki a munkálatok koordinálását végezte:

– Mint már arról szó volt, a GYGV emberei készítették a hidat, a BVK-sok szállították a tóhoz, s közben segített az ÉPFU, míg a rendőrség biztosította az utat. Az Út- és Vasútépítő Vállalat készítette a tartópillért, a költségvetési üzem a járulékos részeket, az energiát az ÉMÁSZ szolgáltatta, de itt voltak a VGV, a Habselyem, s a Hőerőm ű dolgozói is…

Reméljük, senki nem maradt ki a sorból. Még annyit: a munkálatok februárban kezdődtek, s júniusra fejeződtek be. E tényhez, s az előbbi felsoroláshoz többet hozzáfűzni – úgy véljük – felesleges szócséplés lenne…

1983. augusztus 18., Borsodi Vegyész / Fiedler Anna Mária. Az eredeti fotókat Szathmáry-Király Ádámné készítette

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .