Egy kis földrajz

Kismarton Zsolt írása

Elődtelepüléseinken – a falukon kívül is ‒ minden helynek megvolt a saját neve. Azért, hogy ezek se menjenek feledésbe, most bemutatom az 1891-es állapotnak megfelelő elnevezéseket. Mivel van egy 1851-es barczikai térkép is – de ez túl részletgazdag –, így majd csak utalok arra, hogy akkor hogyan hívták a területeket. A térképek alapján nagyon jól megállapítható, hogy már 1851-ben Barczikát egyként kezelték, és településrésze Alsó- és Felső-Barczika. Tehát már én is így kezelem a falut.*

Sajókazincról egy 1854-es térkép alapján tudom majd bemutatni a területek elnevezésének a változásait. Ez a térkép nem olyan részletgazdag, csak nagyjából lehet az elnevezéseket a helyükre tenni, mert egy-egy térképdarab csak felsorolja a területeken a régi neveket.*

Mindenesetre az megállapítható, hogy a bemutatásra kerülő 40 év alatt is mennyit változtak a nevek! Így – természetesen – nem teljes a lista, de hát erre pillanatnyilag nem is törekszem…

Megjegyezném, hogy mindkét településen 1-től kezdem a számozást – szűk helyeken betűt is használok ‒, így ne zavarjon meg senkit, hogy azonos számok is vannak a térképen! Tehát a térkép:

Sajókazinc és Barczika területe 1891-ben (Térképalap: Google)

Mint a térképen jól látható, Sajókazinc területe többszöröse volt Barczikáénak.

Tehát kezdjük Barczikával:

1.: Felső-Barczika
2.: Alsó-Barczika
3.: Kender földek – régen ez is a Felső-rétekhez tartozó rész volt, azaz Felső-rétek 2
4.: Felső rétek 1
5.: Pást és Kertalja
6.: Vízközi rét – régen Sajóntúnani alsobb volt a neve.
7.: Felső rétek 3
8.: A barczikai malom
9.: Kőkocsma – 1871-ben Korcsma hely-nek hívták.
10.: Kertalja
11.: Pást rétek
12.: Alsó szántóföldek
13.: Lapos és Veres útnál
14.: Egyháziak birtoka
15.: Kutyás
16.: Laposerdő és Vécsatál
17.: Árnyék oldal – régen csak Árnyéknak, vagy Árnyék Erdőnek hívták.
18.: Szeles-tanya
19.: Vécsetál-tanya
20.: Pinczék

Most pedig nézzük meg, hogy a térképen jelölt területeket hogyan hívták 1851-ben:

A Felső rétek akkor még összefüggő terület volt – nem volt Kender földek ‒, ellenben a falu felé eső részen pástok voltak kialakítva. Tehát a következő területnevek találhatóak a Felső rétek és a Kender földek területén: Felső rétek, Hara, Közös-, Belső-, Középső– és Felső-pást.

A Pást és Kertalja terület magában foglalja az Alsó-pástot és a Kertallya egy részét.

A Pást rétek magába foglalja a Pást, az Alsó rétek sora, a Bikarét, a Hartsás szög és a Nagy szög (1823) területét.

A Kertalja magába foglalja a Kertallya egy részét, a Mátyás árka-nyéke, a Mátyás árka-nyéke környéke, a Csípö ortás és a Malomkörnyék területét. (A Malomkörnyék területét régebben hívták Malomzugnak és Malomároknak is.)

Az Egyháziak birtoka a régi Vesszős és Tóth ortás területeinek egy részéből jött létre.

Az Alsó szántóföldek magába foglalja az Alsó hosszak, a Követses és az Alsó gerenda területeit.

A Lapos és Veres útnál voltak a régi Lapos földek, a Felső hosszak és Sárgödör, a Vadas – Vadas-oldal ‒, Rékás, Rakottyás, a Felső gerenda, a Puszta dűlő, a Vesszős egy része és a Tóth ortás egy része. Itt volt a Gombos (1789) és a Barczikai Lapos (1871) is. Ezen a területen lehet megtalálni az 1920-as években a ‘Liba pást, avagy Marha csapásnak ki hagyott pallaga’ feliratot, azaz a Libalegelő elődjét.

Felső-Barczika régen (Forrás: képeslaprészlet)

A Pinczék a régi Pintzék allya, a Pintzék környéke és a Lapos erdő allya részt foglalja magába. (1871-ben a völgynek Pincze-völgy volt a neve.) A völgyből eredt a Bódi folyás (1871), és a Völgy parkban volt a Bódi árok (1840).

A Lapos erdő és Vécsatál magába foglalja a régi Lapos erdő és a Vitsatal allya területeket.

A Kutyást már régen is így hívták – Kutyás föld ‒, csak azóta hozzákerült az Alsó Vitsatal területe is.

Lássuk hát most Sajókazincot! (Megismétlem a térképet.)

Sajókazinc és Barczika területe 1891-ben (Térképalap: Google)

1.: Sajókazinc
2.: I. Pótlék – régen Szeres kertnek hívták
3.: Varga sára
4.: Alsó rétek és a Papszög – vagy Kazintzi szög
5.: Rétrejáró és Bendeszög
6.: Janka és a Janka rét
7.: III. Pótlék – régen Szeres kertnek hívták
8.: Bejáró
9.: Telek
10.: Hosszak
11.: II. Pótlék – régen Szeres kertnek hívták
12.: Kavicsos – régen Labodásnak hívták
13.: A Nagy Mál és benne a Szemszúró
14.: Az Előgaz és benne a Turósdomb – régen Méhesdomb volt a neve
15.: Várhegy és oldal, benne a Víg János tetővel
16.: Ebeczki-tető – 1854-ben még Tüzes szekér csúcsnak hívták!
17.: Kakas-tanya
18.: Szurdok – régen Szurdok oldal volt a neve
19.: Bondoralja – azaz a Nagy szőlő-völgy és a Kis szőlő-völgy
20.: Középszer
21.: Szilvaszer – régen Szilvásszer és Temető allya volt a neve
22.: Kenderföld
23.: Vármegi – néhol Vármege szerepel.
24.: Keringő – régen Keringő és Kelemen volt a neve
25.: Nagy Part oldal és Ádám-völgy tető – régen is így hívták
26.: Buszla – régen Buszla, Bene, Kesse és Kónya volt a neve
27.: Cserbabós
28.: Tilalmas
29.: Ádám völgy – magába foglalja az Ádám völgyi szőlő elnevezésű területet is. (1876)
30.: Kenderszer, Szilvaszer
31.: Nagy erdő
32.: Izbonyó-tanya és környéke
33.: Hársas
34.: Tündér hegy
35.: Gombolyag
36.: Izbonyó – 1876-ban Izbonyó szőlő volt a neve
37.: Izbonyó alja – régen Izbonyó allya volt a neve.
38.: Barcza – 1789-ben és 1876-ban Bartza szőlő volt a neve
39.: Kakas hegy – régen csak Kakasnak hívták. A völgy pedig Kakas völgye volt (1789)
A: Vár hegy – hívták Várhegy-nek is, mostanában Várdomb a neve
B: Zsidó – most Zsidó hegy-ként ismerjük
C: Mandulás – Mandolás is volt a neve
D: Nagy Bondor ‒ régen Nagy Bondor oldalnak hívták
E: Előharaszt – 1789-ben Elő haraszt, 1840-ben Elő harasa
F: Kis Bondor
G: Kopós
H: Temető
I: Sinkó
J: Nagy Mál
K: Konya
L: Kis Mál

Mivel a térképen egyes területek összevonva szerepelnek, így a neveket is ömlesztve adták meg. Sok esetben ettől függetlenül nagyjából azonosítható a hely.

A település délnyugati része, azaz a Hársas, Nagy erdő, Gombolyag, Tündér hegy, Barcza ezeket a neveket viselték: Gombolyag és Csonka bércz, Feketekő környéke, Herbolya, Fekete Nagy erdő, Kővágó oldal és Kerek Hársas és a Nagy Pad allya.

Az Ibolyás völgy felett van a Hemelő (1789) – most Hemel – már Bánhorváti területén. A műúttól ezen a helyen balra lévő hegyen található a Cseres (1789, 1840), a Cseres eleje (1840, 1876) és a Cseres tető (1876). Most Cseres-lápa a neve. Még délebbre a bal oldalon van a Lófar hegy ‒ a volt Lófar tanyával és a mai napig létező Lófar nyereggel és a Lófar tetővel. (Régen tardonai terület volt.)

A Hársas még az alábbi neveket is viselte: Báró Déry padallya és portályia, a Kővágó allya és a Nagy padallya (1789). A Tündér hegy még Felső oldal (1789) néven is szerepelt.

A mostani Géza-völgy és Sáros-völgy közötti teljes erdős területet Felső Erdőnek is nevezték (1789).

Sajókazinc főutcája régen (Fotóforrás: KDK)

A Tilalmas-nak régen Tilalom volt a neve. 1789-ben szintén Tilalmasnak nevezték, ekkor még teljesen a mostani Sáros-völgytől az Ádám-völgyig terjedő kazinczi erdős területet magában foglalta. 1840-ben Tilalmas fark volt, 1876-ban pedig Tilalmas ally és Tilalmas tető volt a neve. A területe az évek folyamán egyre csökkent.

Érdekes az Izbonyó tanya és környéke, valamint a Kenderszer és Szilvaszer, ami az alábbi neveket viselte: Kisberek (1840), Kisberek allya, Pinczék allya, Kővágó allya, Kerek rét – Kerek, vagy Kerekgaz ‒, Bátor kútja (1840), Bátor kút allya, Nagy part allya és Vecsetal pástja.

Izbonyó-tanya – most Tervtáró ‒ környékén a völgyek és a hegyek is kaptak különböző neveket: Balás völgye és a Balás bércz (1789), majd Balázs völgy és Balázs bércz (1876), a Csajdona völgy (1876) ‒ most Varjas-völgy ‒, a völggyel szembe állva balra lévő hegynek pedig Csajdona volt a neve (1840, 1876). A mostani Géza-völgyet Lökös völgynek hívták (1789), a felette lévő hegytetőt pedig Lőkös bércz-nek (1840, 1876). Szintén itt található meg a Ludnai határ (1840) – Pusztai határ (1789) ‒ és a Ludna tető is (1876). A mostani Sáros-völgyet hívták Herbola-, Herbója-, Herbólya-, Herbolya- és Kakucsa völgynek is.

Az Izbonyó, az Izbonyó alja, a Barcza és a Kakas-völgy közötti területek is viseltek más neveket. Ilyen volt a Betlen árnyék oldal (1789), a Bartza szőllő (1789), a Helyes szőllő (1789), a Rózsás Pallag (1789) – vagy Rózsás (1840, 1876) –, és az Izbonyó szőllő és Pallag (1789).

A Kakas-tanya környékén volt az Eklesia (1789), később az Ekklesia gaza (1840).

A Cserbabós területének is több neve is volt: Cserbabós és Tüzes szekér, valamint Kökény és Ádám-völgy allya. Nagyon érdekes a Tüzes szekér csúcs is, amit most Ebecki-tetőnek hívunk. A régi – XIX. század eleji – öregek megesküdtek rá, hogy annak idején füstölt a teteje, ezért is kapta ezt a nevet. A Cserbabós felső része – a Tüzes szekér – viselte az Ortás szőllő (1789) nevet is.

Az Ádám-völgy és a Kelemen-völgy között elhelyezkedő kis völgyet Kerek völgynek (1789) nevezték. Ennek a kis völgynek a két oldalán helyezkedett el a Nagy Pást oldali erdő (1789), előtte pedig a Nagy Pást allya (1789).

A Vár-völgy – régen a Vármege völgy (1789) ‒ előtt volt a Láz rét (1789). (Herbolya felé helyezkedett el.) A völgybe bemenve jobbra volt a Czakó ortása (1789) és a Vármege völgy erdő (1789). Érdekességképpen megjegyezném, hogy a völgy bejáratától indult 1789-ben – ahol most a P turistajelzés megy fel a hegyre – a Víg János uttya (1789).

Az Ebecki tetőtől délre volt megtalálható a Biktető (1840, 1876), a Kakuk (1789) – aminek a mai napig Kakuklelés a neve – és a Dod-hegy. (Mindig is így hívták!)

A Vár-völgy és a Bondoralja között helyezkedett el régen a Szél hegy, ami több részre tagolódott: itt volt a Szélhegy erdő, a Szélhegy szőlő és a Vár oldal erdő is (1789). (Természetesen magában foglalta a Vár hegyet is a terület.)

A Víg János tetőt – 1840-ben alatta volt a Vég János alja ‒ csak azért jelöltem be, mert egyes források keverik a Várdombbal. Nos, a Víg János tető a Várdomb mögötti magaslatnak volt a neve.

Sajókazinc régen (Forrás: képeslap)

Bondoralja is több nevet viselt: Bondor allya, Kis szőllő völgy, Nagy szőllő völgy és Kurtaszer. Hívták csak Bondor-nak is a területet. (1840, 1876) 1789-ben a Bondoron volt az Ültetés is. A Nagy szőlő-völgy felett lévő hegyet hívták Nagy szőlő völgy tetőnek (1840), a mostani Szurdék nyerget pedig Szurdok-nak. (1840)

A régi kazinczi temető és a Kenderföld között volt megtalálható a Mocsolyás (1789).

A Kis Mál és a Nagy Mál a régi térképen mint Nagy Mál allya szerepel. (1840-ben feltűnik a Kis Mál allya elnevezés is.) Érdekes a Szemszúró kifejezés is – most a Sinka-hegy nevet viseli. (A neve volt Sinkó és Simka (1840, 1876) is.) Lehetne egy jó kis horrortörténetre is gondolni, de ettől sokkal prózaibb a magyarázat. Tiszta időben a hegytetőről élesen lehetett látni a Magas-Tátrát, azaz ‘szinte szúrta az ember szemét’.

A Hosszak név is megjelent, de egyéb nevek is vannak a területén: Bedő környéke – 1840-ben csak Bedő ‒ és Felső Kertallya.

A Bejáró is több nevet viselt: Bejáró és Belső kertallya, Feljáró, Két út köze, Temető allya, Pástra járók és Tarkók.

A Janka és Janka rét is több nevet viselt: Janka, Janka túl a Sajón és Káposztás föld. A Janka rét még viselte a Jankaláza (1840) nevet is.

A Varga sára, az Alsó rétek és Papszög – vagy Kazintzi szög ‒, a Rétrejáró és Bendeszög és a Telek összességében az alábbi neveket viselték: Alsó Kertallya, Rétrejáró, Telek és Sajó melléke.

Az utóbbi pár esetben a változások oka az 1871-ben megépült vasútvonal, ami a nevek egy részét is megzavarta, és átalakította a területek kiosztását.

A Kapóson volt megtalálható a Koppós szőllő (1789), felette pedig a Márjássi ortása (1789).

A Tardonára vezető régi földútból indult ki – egy ideig párhuzamosan futva vele – az Ádám völgybe és a herbolyai területekre vezető Nagy út (1789). Ettől Barczika felé helyezkedett el – az elágazástól teljesen a Vécsetal völgyig ‒ a Tarkó (1789), későbbi nevén a Felső Tarkó (1840)**.

Kazinczról régen két út indult el Barczika felé: az egyik a főút volt, a másik pedig az egykori Tardonára vezető földútba csatlakozott bele. Ezt a „háromszöget” nevezték Két út közi (1789), majd Utközi (1840), később Két út közének. Ahol a kazinczi út belecsatlakozott a tardonai földútba, ott helyezkedett el a Kazinczi gödör (1789).

A neveket autentikusan írtam le, így kérem, a helyesírásra ne legyen panasz! 😆 Érdekes fejlődést mutat az évtizedek folyamán az allya-allja-alja és a máj-mály-mál szavaink. Az előző nem szorul magyarázatra, az utóbbi igen: málnak hívták azt a hegyoldalt, amelyiknek az alja meredekebb, mint a felső része. A szó a búbos kemence felső ívére utal, azt is málnak hívták.

Nagyon sok név még a mai napig is él a kazincbarcikaiakban, de jó pár eltűnt a város építése során. Teljesen eltűnt a Kenderszer, Szilvaszer – a Kertváros fekszik a helyén –, a Középszer és a Szilvaszer, valamint az Alsó szántóföldek helyén épült fel a Belváros. A Belváros egy része és Újkazinc foglalta el a régi Kavicsos – vagy Labodás – területét. A volt Kenderföldön fekszik a Csónakázó-tó és környéke. Helyi ipari terület lett a Bejáró és a II. Pótlék. Még sorolhatnám, de a térképről úgyis leolvashatóak az adatok.

Sajókazinc régen (Forrás: képeslap)

Az építkezéseket túlélte pár név is: ilyen például a ‘Libalegelő’ és a Zsidó-hegy. Ugyanígy túlélték a dűlőnevek is: Előharaszt, Bondoralja, Vármegi, Barcza stb.

Azóta újabb nevek is születtek: például a Völgy-dűlő a mostani Vadvirág utca környéke, az Újkiosztás-dűlő pedig a Vécsetal-völgy Rózsadomb felé eső területének a felső része.

Végezetül egy kis érdekesség: az Egressy út sajókazinci területen fekszik, de már az Építők útja barczikain…

💡

*: Egy-két régebbi adathoz is hozzájutottam, ezek is szerepelnek a fejezetben, és külön megadtam hozzájuk az időpontokat is. Így a fejezet felöleli 1789-től 1891-ig a város területén fellelhető elnevezéseket.

**: Érdekes megfigyelni a ‘régiek’ fordított gondolkodását is – főleg a völgyeknél: a völgy felső része kapta az Alsó– nevet, a torkolati része a Felső– nevet. Az –alja elnevezést így is, úgy is használták.

One comment

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .