Dr. Péter Mária, a Kazincbarcikai Kórház klinikai addiktológiai szakpszichológusa volt az Újkazinci Bráti Kör vendége 2018. május 15-én az Újkazinci Programszigeten. Az érdeklődők megismerkedhettek a doktornő legújabb könyvével, valamint a kórház pszichiátriai rehabilitációs osztály betegei által készített alkotásokkal is.
„Te kedves látogató!
Nézed és látod mennyi összefonódott
szív darabja?
Érintsd meg egy pillanatra
a mindennapi hősök alkotását!
Csak az élet bajnokai tudnak
összetört mozaikból új szívvel
megtelt élet képet, ÉLET cserepet alkotni. ” (Gyulai Lilla Ilona)
Ezzel az idézettel kezdődött az Újkazinci Baráti Kör keddi programja, találkozó dr. Péter Máriával, a Kazincbarcikai Kórház klinikai addiktológiai szakpszichológusával. A program keretében online formában egy minikiállításra is sor került, a Kazincbarcikai Kórház pszichiátriai rehabilitációs osztály betegeinek kreatív csoportfoglalkozása keretében létrejött alkotásaikból.
A kiállításon rendkívül érdekes alkotások kerültek bemutatásra, amelyek a doktornő által kidolgozott új technikával készültek, és öt éve folyamatosan készítenek a Kazincbarcikai Kórház pszichiátriai betegei.
Öt éve, hogy a kórházban, a város lakóinak ellenállása, tiltakozása ellenére, megkezdte működését a Walid Salha osztályvezető főorvos által irányított pszichiátriai rehabilitációs osztály. Időközben beigazolódott, hogy nagyon is fontos jelentőséggel bír, azóta folyamatosan folyik a gyógyító munka, és nagyon sok beteg került vissza gyógyultan a társadalomba. Ami köszönhető az osztályon dolgozó szakemberek áldozatos munkájának, orvosok, nővérek, terápiás munkatársak, szociális munkás, lelkész, pszichológusok csapatban való munkavégzésének. Az Újkazinci Baráti Kör az eltelt öt év alatt közelebbről is megismerkedett az osztállyal, legutóbb gyakorlatban is, a gyógyításban alkalmazott zeneterápiával, és sok új élménnyel, ismeretekkel gazdagodtunk, de részesei voltunk a minikönyvtár kialakításának is.
Ez évben dr. Péter Mária doktornőnek köszönthetően új mérföldkőhöz érkezett az osztály, ami a kórház életében is jelentőséggel bír. Az osztályon, országosan egyedülállóan, a doktornő által kidolgozott olyan módszert alkalmaznak a gyógyításban, amely nemzetközi szakmai konferencián nagy sikert aratott, már nyomtatott formában is olvasható, és jogvédett lett.
A módszer művészetterápia, kreatív csoportfoglalkozás, melyben az osztály valamennyi betege részt vesz. A doktornő gondolatai alapján Papp Cecilia festőművész – aki a Képes Gyermeklexikont is illusztrálta – készíti el a sablonokat, ami már maga is egy művészeti alkotás. Ebből a rajzból készül a betegek által színes cserepekből, csempékből kirakott hatalmas mozaikkép. Egy-egy alkotás természeti képekben életszakaszokat, életsorsokat jelenít meg. Egy képen egyszerre harminc beteg dolgozik, és tulajdonképpen mindenki saját lelkiállapotát jeleníti meg. Mindegyik képhez irodalom, vers és zene van rendelve. Erről a terápiás módszerről, a gyógyító munka művészi szépségéről ír az Élet-cserepek című könyvében dr. Péter Mária.
A doktornő másik szakterülete Ózdhoz kapcsolódik. Az ózdi Almási Balogh Pál Kórházban egyéni terápiás foglalkozásokat tart, és ezen túl a szenvedélybetegek gyógyításával foglalkozik, hozzá tartoznak az elterelésre ítéltek és egyéb elvonásra jelentkezők, de leginkább drogosok. Sajnálatos tény, hogy a kábítószer-fogyasztók táborának folyamatos az utánpótlása. Még sajnálatosabb azonban, hogy egyre nagyobb számban van közöttük fiatal, sőt gyermekkorú is, de az utóbbi időben egyre több a női fogyasztó is. A doktornő a többéves tapasztalatairól, a kialakult helyzetről, annak okairól s a legfontosabb teendőkről könyvet írt Szenved-éj címmel.
Dr. Péter Mária gyógyító munkájának fontos állomása Kazincbarcika, nagyon sokat köszönhet Walid Salha főorvosnak, aki a kutató- és alkotómunkában biztatta, bízott benne, és ami fontos, szabad kezet adott neki. Büszke, hogy az osztályán dolgozhat, és végtelenül jó kollégák veszik körül. Életútja nemcsak a gyógyítással kötődik városunkhoz, Kazincbarcikára járt általános iskolába, és Lipcsei Péter osztálytársa volt. Mielőtt a pszichológia felé fordult, nagyon fiatalon nem akármilyen kihívásokkal nézett szembe, testet és lelket egyaránt próbára tevő munkakörben dolgozott Debrecenben a transzplantációs műtőben. Mindig fogékony volt az emberi sorsok iránt, kitartását pedig édesanyja szemléletének köszönheti, akitől mindig azt tanulta: soha nem a nehézségeket kell hangsúlyozni, hanem mindig a problémamegoldás felé kell orientálni, és vallja, hogy mindig minden élethelyzetből fel lehet állni, és kötelező a megoldás felé fókuszálni.
Pingback: A Veszettek kazincbarcikai helyszíneitől a 60-as, 70-es években lakott pedagóguslépcsőházig – Ezekről írtunk 2018-ban – II. rész – Barcikai Históriás