Zengjen a dalunk, pajtás – éljenek a május elsejék!
A május 1-jéket megelőző napokban már városszerte javában zajlottak az élüzemavatók vagy oklevélátadó ünnepségek a vállalatoknál, üzemeknél, a szövetkezetekben. Sok dolgozó vett át ezeken vállalati vagy ágazati Kiváló Dolgozó kitüntetést; a brigádok is ilyenkor kapták meg az elnyert „Szocialista” címet, valamint a különböző fokozatú koszorús jelvényeket, no meg a pénzjutalmat. Mindez „megalapozta” a május 1-jei majálisok és ötévenként a felvonulások hangulatát.
Egy angol gyártulajdonos, Robert Owen már 1817-ben megfogalmazta és közzétette a munkások követelését, benne többek között az addig 10-16 órás munkaidő nyolc órára csökkentését. Ebben fogalmazódott meg a jól ismert szlogen is: „nyolc óra munka, nyolc óra szórakozás, nyolc óra pihenés” (Eight hours labour, Eight hours recreation, Eight hours rest). A dátum azonban az 1886. május 1-jei chicagói sztrájkhoz kapcsolódik, amit a munkás szakszervezetek szerveztek a nyolcórás munkaidő bevezetéséért. Az 1889. július 14-én Párizsban megalakult a II. Internacionálén (a munkásság szervezeteinek nemzetközi egyesülése), határoztak úgy, hogy 1890. május 1-jén a szakszervezetek és egyéb munkásszerveződések együtt vonuljanak fel országszerte a nyolcórás munkaidő bevezetéséért, ahol az még nem történt meg, illetve a nemzetközi szolidaritás kifejezéséért.
A nagy hagyományú ünnep a II. világháború után a keleti blokk országaiban a „munkások ünnepe” helyett a „munka ünnepévé” változott, s ez az elnevezés máig megmaradt.
Május első napját, illetve a májust már az ókortól kezdve ünnepelték, köszöntve a természet újjászületését. Ehhez kapcsolódik például a májusfaállítás vagy a majális hagyománya. Egy ilyen, még a II. világháború előtti majálisra invitál az alábbi plakát:
Pontos évszáma nem ismert, a kép közzétevője, Viszoczky Sándor szerint további támpontot talán az a bizonyos „két nagy topolyafa” adhatna…
Képek az 50-es évekből
A már városként létező Kazincbarcika május elsejei ünnepségéről az első fotó 1954-ből való. Persze ez feltételes mód, csak a táblán lévő portré lehet a kiindulópont. A kép valószínűleg Ho Si Minht ábrázolja, és azért éppen őt, mert a francia gyarmatosítók ekkor Dien Bien Phunál döntő vereséget szenvedtek, és el kellett, hogy ismerjék Vietnam függetlenségét.
A Husonyica Margó által közzétett, 1955-ben készült fotón a dísztribünön középen, egyenruhában Hortobágyi János állomásfőnök, a kép jobb oldalán egyenruhában valószínűleg a városi rendőrkapitány látható. Hortobágyi János az 1950-es évek elején volt kazincbarcikai állomásfőnök.
A kislányok balról jobbra: Palotás Katalin, Szemeth Zsuzsanna és Tomcsányi Benedikta.
1955 fontos országos eseménye még: május elsején született Törőcsik András, az Újpesti Dózsa legendás labdarúgója, aki éppen ma 60. éves. Boldog születésnapot, Törő!
Lehet, hogy ez egy május 1-jei buli, ilyenkor bazár is volt a piacon, meg főtt kolbász 2 Ft-ért. Édesapám sört is árult. 1 Ft volt egy kis gipszbaba, amivel nagyon jót lehetett játszani – idézi fel emlékeit Nyirfa Erika.
Burai Józsefné úgy emlékszik a helyre, hogy volt egy kis fabódé a Lenin út felőli végén, ahol zacskóba mérve lehetett cukrot venni, például iskolába menet.
Az 1957-es budapesti május elsejei felvonulást rendkívül körültekintő előkészületek előzték meg, nem véletlenül, hiszen az 1956-os forradalom leverése óta először a nyilvánosság elé lépő Kádár Jánost még a tanácsadói is lebeszélték a nagyszabású tömegrendezvényről, félve az októberi zavargások újraéledésétől. A nagygyűlés végül rendben lezajlott.
- május elsején hivatalosan is megkezdte működését a Magyar Televízió – éppen a fent említett esemény közvetítésével, egyenes adásban, a Rádiótól „kölcsönzött” Szepesi György és Kovalik Károly közreműködésével. Ennek persze inkább csak szimbolikus jelentősége volt, hiszen tévékészülékkel nem sokan rendelkeztek akkoriban.
A következő három fotó 1957-58-ból való, közzétette Drana Andrea:
A 60-as évek
Széplaki Kati: Az én időmben ezt a dalt is énekeltük: “A szép május első napja, a dolgozók ünnepnapja, nem baj az, hogy én még kicsi vagyok, ünnepelek én is, mint a nagyok.” Ezt a dalt az óvodásokkal énekeltük, nem hiszem, hogy valahol megtalálnám. Szerintem szájról szájra vettük át egymástól.
A 70-es évek
Hurja Piroska: Az erkélyen pedig az én nagymamám látható az unokáival, a lányával vagy éppen a menyével, még így is megismerem, ilyen messziről. Mindig ilyen kicsinek és törékenynek ismertem, a neve id. Németh Józsefné, édesapám édesanyja. Mindig ezen az erkélyen leselkedtünk, amíg kicsik voltunk.
Zita édesapja, Soltész Miklós vezette a Sörkertet öt évig a nyolcvanas évek második felében. A Sörkert is része a barcikai május elsejei hagyományoknak.
Majális a sportpályán
Demkó Katalin: A gyerekek korából megítélve ezek a képek 1979-1980. körül készültek. A saját korom alapján pedig nagyon rég… 🙂
Vassné Erdei Erzsébet így emlékezik vissza ezekre a május elsejékre: „Egyszer még régen ezen a napon reggel, sietve felvettük az ünneplős ruhánkat, és igyekeztünk kiérni a megbeszélt időre a Lenin útra. Ott már sok-sok ember várakozott, zászlókkal, transzparensekkel. színes lufikkal. Közben hangosan szóltak a hangfalakból a mozgalmi énekek. Vonultak a városban lévő vállalatok dolgozói, családjaik. Jó hangulatban mosolygósan. Felvonultunk a városon végig. Majd amikor ennek vége lett, mindenki a vállalata által szervezett majálisra igyekezett. Mi mindig a BVK-s majálison voltunk, apukám brigádjával, ő volt a brigádvezető! Sportprogramok, zenés műsorok szórakoztatták a jó kedvű, dolgozó népet. Fogyott rendesen a jegyre kiváltható virsli és sör. Szép emlékek…”
Az utolsó nagy felvonulás: 1984
Kazincbarcika 1984-ben ünnepelte várossá nyilvánításának 30. évfordulóját. Ez volt az utolsó felvonulás, hiszen a következő 1989. május elsején lett volna esedékes…
A következő négy fotót Koncsol Csaba tette közzé:
A két fekete-fehér fotó közzétevője Bényeiné Erzsók, aki ekkor a Habselyemben dolgozott.
Lehet, hogy itt “csal” az emlékezet… Valószínűbb az 1984-es dátum. A jobb oldali képen középen Bátyi Imre, a felesége és a kislányuk látható. A lufival Pázmándiné Kinga, mellette Kopcsikné Editke.
És végül Maczekné Anna fantasztikus képei az eseményről:
😉
…és sokunknak mást is jelentett a május elseje, a tabáni bulikat” 🙂
Micsoda emlekek… Beni bacsi…
Ha nem tevedek, a 47-es szamu kep (kek tornaruhas lanyok piros es kek nyakkendovel a kezben, eloterben a vilagoskek kabatos kisgyerek, ballonkabatos anyukaval) 1975-ben vagy ’76-ban keszult; a Kozponti Iskolaba jartam akkor. Meg most is emlekszem ennek a szalaggyakorlatnak nehany mozzanatara, amit Mozart Torokindulojara csinaltunk a Sportpalyan, sokszaz kisdoboslany.
Kesobb pedig a Borsod Neptancegyuttessel minden majus elsejen volt kotelezo fellepesunk, termeszetesen virslit es uditot kaptunk erte (csak a felnottek sort 🙂 )