Vendégségben az Újkazinci Baráti Körnél

Lehota Roland írása

Lehota Roland írása

Hárman érkeztünk az Újkazinci Baráti Kör (a továbbiakban így is: ÚKBK) meghívására a Barcikai Históriás (BH) szerkesztői-írói részéről a klubba. Kálmánné Katalin „már ott volt”. Katalin magának a körnek egyik fő szervezője, emellett a Históriásba is ír. A többiek (Kajdacsy Tibor műtétje, Tóth Milán közeledő röplabdameccse miatt) igazoltan voltak távol.

Mielőtt azonban megjelentünk a Csokonai úti helyiségben, gondoltuk, egy kis megbeszélésre még összeülünk azzal a céllal, hogy megtervezzük az est menetét. Az előzetes találkozón végül Takács Zsolt főszerkesztővel vettem részt, Kismarton Zsolt szerkesztőnk – munkája miatt – fél ötkor tudott hozzánk csatlakozni, de ez immár a baráti kör bérelt helyisége előtt történt. (Apropó, a helyiségről néhány szót hadd ejtsek, egy dolgot külön kiemelve: nem könnyű megtalálni pusztán a számozás alapján. Ha kísérletet kellene tennem a célállomás helyének meghatározására, akkor azt mondanám, hogy a Csokonai úti bölcsődéknek azon sarka, amely a Veres Péter út és a Mikszáth Kálmán út által határolt belső részre esik. Ezt talán nem is árt itt tisztázni, számítva a jövőbeni vendégekre az ÚKBK rendezvényein.) E viszonylag hosszúra nyúló “bevezetőben” még egy dologra térnék ki: barátaim meglehetősen izgultak a közelgő esemény miatt. Egyrészt ez volt az első meghívásunk, valamint a nyilvános szereplés hiánya miatti rutintalanság bizonytalanította el őket kissé. Én egy barátságos fogadtatást várván, nem különösebben izgultam. Végül – azt mondhatom – barátságos fogadtatásban, sőt vendéglátásban volt részünk, és azt is kijelenthetem, hogy jól sikerült az est.

Mivel főszerkesztőnk nagyon figyelmes ember, és ez esetben jól tájékozottnak is bizonyult, virággal kedveskedett a beszélgetést vezető, születésnapját ünneplő moderátor hölgynek, Szalainé Szatmári Katalinnak. Az ő kérdéseivel kezdődött az est. Az összegyűltek megtudhatták, hogy egy ideje csak internetes formában jelenik meg a várostörténeti lap, vagy azt, hogy a Facebook nagy segítség a lap népszerűsítésében, a Képi demokrácia, Kazincbarcika (KDK) oldalán bukkannak rá a legtöbben a BH írásaira. A KDK-nak immár ötezernél több tagja van, ami persze nem azt jelenti, hogy rendszeresen ennyi ember is olvassa, viszont itt sokkal többen kommentelik az írásokat, mint a BH weboldalán.

Az említetteket Takács Zsolttól lehetett megtudni, majd Kismarton Zsolt vette át a szót, akiről tudni kell, hogy a BH legtöbb „új” írása tőle származik. Várostörténeti írásai onnan indultak, hogy megpróbálta rekonstruálni az egykori barcikai kisvasút nyomvonalát. A cikk a közelmúltban el is készült, ezt viszont sok más várostörténeti munka előzte meg „érintőlegesen”.

Ezeket a munkákat igazi tudományos igényesség jellemzi: sok szemtanú elbeszélését hasonlítja össze, majd térképekre támaszkodva vonja le a következtetéseit. Fontosnak érzi, hogy Barcikát alapvetően ne csak politikai oldalról közelítsék meg, mint ahogy általában a Barcikáról fellelhető írásokban ez történik.

Bár Zsolt aggódik mostanában, mivel úgy érzi, „kezdi magát kiírni”, ettől azonban szerintem nem kell félteni. Már csak azért sem, mert nem mellesleg a Bükk nagy túrázója feleségével, és rendszerességgel publikálja is ezeknek az utaknak a leírását.

Ezek után következett az én „beszámolóm”. Valamivel Kismarton Zsolt belépése után kerültem a BH szerkesztőségébe, körülbelül egy éve. Takács Zsolttal való ismeretségem onnan datálódott, hogy egy – bár széles körben kevéssé ismert – jelentős magyar (ma is létező) alternatív zenekar, a Balaton honlapjára kívántam írni egy koncertbeszámolómat, naplószerű bejegyzést az együttes 1990-es Kazincbarcika-Berente (ekkor még Kazincbarcika része volt Berente) koncertjével kapcsolatban. A rendezvény Higanyfesztivál néven híresült el annak idején, melyen főként alternatív együttesek léptek fel, köztük a legnevesebb, a Balaton zenekar. Az írásom végül a BH oldalán jelent meg először, innen lett linkelve az együttes honlapjára. Zsoltnak tetszett az írás, s nem sokkal később egy hasonlót készítettem, immár egy másik alternatív együttes koncertjéről beszámolva, de itt a barátom és én, két kazincbarcikai tizenéves kalandos története lett megörökítve. Majd az interjúírás felé fordultam: egy város története az egyes benne lakó emberek története is egyben. Mivel – kérésünkre – a baráti kör projektort biztosított, képek kísérték a beszámolót: a „dunántúli turista”, Józsi bácsi fotójától kezdve a barcikai vendéglátást felelevenítő képeken át néhány (a KDK-ról szerzett) egyéb Barcikán készült fotóval.

Jó ötletnek bizonyult a vetítés, a jelenlévők emlékeit megmozgatta, és egyre inkább közös beszélgetéssé alakult az est, különösen Hontiné Margó néni aktivizálódott a látottak-hallottak kommentálására.

A rendezvényt a városháza részéről Pétervári György képviselő úr is megtekintette feleségével, majd hozzá is szólt a hallottakhoz, illetve együttműködés lehetőségét vetette fel a városvezetés részéről. Fontos megemlíteni, hogy az esemény elején a Kazincbarcikai Városi Televízió (KVTV) részéről egy kameraman és egy fotós (lány) is megjelent fotókat készíteni az eseményről, melyek egy összefoglaló formájában az interneten is megjelentek.

A rendezvény utolsó felvonása születésnapi hangulatban telt, a baráti kör tagjai tortaszeletekkel és süteményekkel készültek a születésnaposuk (születésnaposaik?) megünneplésére, amely édességekből a szerkesztőségi tagoknak is jutott jócskán, közben pedig kötetlen beszélgetések alakultak ki a BH szerkesztőségi tagok és a rendezvényen részt vettek között.

Fotók: Szűcs Mara

One comment

  • Andrássy Zoltánné /Bacsó Zsuzsanna/

    Köszönjük hogy megtiszteltetek bennünket. Kár hogy az idő ilyen jó társaságban gyorsan szalad. Úgy gondolom ,hogy még sok élmény , megosztandó gondolat és emlék maradt bennünk. A fotós neve: Zele Tímea. Az asztalnál ülő fiatal ember /akit a Halász csárda fotóján láttunk/ Koszla Jancsi volt.

Hozzászólás