Molnár Lajos, Somodi-Hornyák Erika, Filó Ferenc, dr. Tóth Erzsébet, Grétsy László és Schág Dániel sorai a tízéves Barcikai Históriásról.
„Hasznos segítőtárs a Históriás”
Tisztelt Szerkesztő Úr!
A Barcikai Históriásnak megjelenése óta olvasója vagyok. Örülök, hogy van ilyen kiadvány, amely Kazincbarcika város történelmével foglalkozik, újabban pedig a környező településekével is. Engem érdekelnek a múlt eseményei. Leginkább a magyar történelem, ezen belül a szűkebb környezetem: a szülőfalum és lakóhelyem múltja, jelene, változásai. E témával foglalkozó kiadványokat szívesen vásárolom és olvasom.
A Barcikai Históriás igazán nagy hatással azzal volt rám, hogy 1992-ben magam is hozzákezdtem szülőfalum – Nagyvisnyó – helytörténetének összegyűjtéséhez, rövid megírásához. Ezt néhány példányban sokszorosítottam, a községben több hivatalnak és személynek elajándékoztam azzal a céllal, hogy munkájuk során hasznosítsák. Nagyvisnyó korábban közigazgatásilag Borsod vármegyéhez tartozott, így a régebbi dokumentumok itt voltak leginkább fellelhetők. Érdeklődésem ilyen irányú megnyilvánulását minden bizonnyal a Barcikai Históriásnak köszönhetem.
Kazincbarcika történelme iránti érdeklődésemet az indokolja, hogy 1956 óta a városban élek, immár negyvennégy éve. Itt él a családom, itt volt a munkahelyem, és itt töltöm jelenleg nyugdíjas napjaimat. Munkahelyem a BVK volt, ahol összesen harminchét évet dolgoztam. A műtrágyaüzemben mint laboráns, rendszer- és csoportvezető, a monomer- és a dissous-üzemben mint művezető, majd főművezető, a műanyag-feldolgozó gyárban pedig gyáregység-technikus és műszaki technikus. 1993-ban innen mentem nyugdíjba.
Az ember az idő haladtával szívesen nosztalgiázik, szívesen gondol ifjúságára, munkahelyére, lakókörnyezetére, és jobban érdeklődik annak múltja, történelme iránt. Nagy segítőtárs ebben a Barcikai Históriás. Nagyon jónak tartom a kiadvány évkönyv formájú szerkesztését, a városban történő események évenkénti hiteles rögzítését. Ez a későbbiekben mint forrás nagyon hasznos lehet.
Kívánom, hogy a Barcikai Históriás még hosszú éveken át megjelenjen, és sok olvasóval ismertesse meg Kazincbarcika történelmét, jelenét, fejlődését. A kiadvány megjelenésének 10. évfordulóját köszöntve ehhez kívánok a szerkesztőnek jó egészséget és kitartó munkát.
Molnár Lajos
Kazincbarcika
„Örülök a tízéves Históriásnak”
A Barcikai Históriást olvasva rádöbbentem arra, hogy csak kevés és felszínes ismeretekkel rendelkezem szülõvárosomról, ahol már 24 éve élek. A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának negyedéves hallgatója vagyok kulturális és vizuális antropológia szakon. Ez a tudományterület, amely Magyarországon még meglehetõsen új keletû, felismerte azt, hogy egy társadalom egészséges és önálló fejlõdéséhez óriási önismeretre van szükség. Így én, aki tanulmányaimhoz is gazdag és fontos információkat meríthetek a Históriás anyagából, csak méltatni tudom, hogy volt valaki, aki elindított egy ilyen újságot és lehetõséget teremtett arra, hogy megismertessen bennünket, városlakókat a település alapvetõ történeti tényeivel és jelen helyzetképével. A helytörténeti kiadványban összegyûjtött anyag emlékeztet a mai várost alkotó régi községek történetére, valamint arra, hogy Kazincbarcika egy olyan területen fekszik, ahol több ezer éves kultúra emlékeit hozták napvilágra.
Minden város rendelkezik valami olyan sajátossággal, amiben különbözik a többitõl. Sõt, erre általában törekednek is, kifejezve ezzel az ember félelmét az egyformaságtól. Különös jelentõsége van az ilyen törekvéseknek egy nem túl régen született városban, ahol ennek igénye még fokozottabb. Az újság évrõl évre nagyon jól összegyûjti és hangsúlyozza azokat az eseményeket, amelyek jelentõs állomásai a városnak, és amelyek egyedivé teszik a települést. Vajon a város lakói mennyire ismerik azokat a közhasznú jelzõket, amelyeket a település nyert el? Tudják-e, hogy olyan jelzõkkel dédelgetik Kazincbarcikát, mint a szobrok, a parkok, a virágok, vagy a fiatalok városa? A Históriást lapozgatva mindenki megismerkedhet ilyen, és még sok hasonló történés leírásával.
Különösen megnyerték tetszésemet a város 40. és 45. évfordulójára készült Barcikai Históriás számai. Olyan személyeket szólaltatott meg, akik valóban megélték a város születésének elsõ éveit. Kazincbarcika építésének történetét olvasva sok újat és érdekeset tudhattam meg. Érzelmek ébredtek bennem a fotókat látva, amelyekbõl kiderült, hogy a szántóföldek helyére hogyan épült fel az iskola, aminek én is tanulója voltam, vagy a ház, amelyben lakom.
A Históriás jól megszerkesztett, tisztán áttekinthetõ, versekkel tarkított, grafikákkal, fényképekkel gazdagon illusztrált, még a szomszédos települések eseményeirõl is beszámoló újság, ami csak dicséretet érdemel.
Örömmel tölt el, hogy 10 éves múltra tekint már vissza a kiadvány. Kívánok Pista bácsinak még további sikeres éveket a Históriás szerkesztésében.
Somodi-Hornyák Erika
Megjelenésétõl kezdve vásárolom és olvasom a Barcikai Históriást. Minden száma megvan. Elõször az újdonság kedvéért vettem meg. De ahogyan a kiadványok követték egymást, egyre nagyobb érdeklõdéssel lapozgattam.
Az egyes számok a jelent mutatják be, de évek múlva ez már emlék, hosszabb távon pedig történelem. Az idõrendi tárgyilagos leírás az igazi. A történéseket csak a valóságnak megfelelõen lehet tudomásul venni, máshogyan értelmezni nem illik, máshogyan magyarázni pedig butaságra vall.
Nagyon könnyû dolguk lenne a történészeknek, ha régen is lettek volna éves vagy idõszakos leírások, mert visszaemlékezésbõl leírni több évtizedes történéseket – már nem az igazi –, az idõ mindent megszépít.
Nekem nagyon tetszik a kiadványban a jelen, az egyéves történések leírása. Nagyon szégyellem, de az az igazság, hogy csak a Históriásból tudtam meg, hogy olyan esemény, rendezvény is volt a városban, amirõl akkor nem is tudtam. Nagyon érdekesnek tartom a történelmi városrészek bemutatását, a városkörnyéki települések történelmi leírását, bemutatását, a város építésével, fejlõdésével kapcsolatos fényképeket, élõ személyek visszaemlékezéseit.
Engem is örömmel tölt el az a tudat, hogy ennek a városnak alkotója voltam. Ha sétálok a Fõ téri parkban, vagy a csónakázótónál, arra is gondolok, hogy ebben az én munkám is benne van. Elnézem a fákat, amiket 30-35 évvel ezelõtt ültettünk: nagyon szépek. Igaz, nem szakmabeliként vettem részt az ültetésükben, csupán társadalmi munkában. És ezt nem szégyellem, annak ellenére sem, hogy manapság sokan gúnyolódva és megvetéssel nyilatkoznak az „ingyenmunkáról”, nem gondolva arra, hogy egyszer õk is szorulhatnak más emberek önzetlen segítségére.
A társadalmi munkát megengedhettük magunknak, mert volt egy fõállású nyolcórás munkánk, amibõl becsületesen megéltünk. De nem csak közterületi társadalmi munkát végeztünk, hanem elmentünk egymásnak is segíteni. Ha valamelyik munkatársunk építkezett, bizony a nagy munkáknál együtt voltunk, segítettünk. Ki vagyok én? Egy olyan ember, aki szeret alkotni, s ha mód van rá, a lehetõségekhez mérten más embereken segíteni. A legkevesebb, amit adhatok, egy-egy jó szó, vigasztalás és megértés kinyilvánítása. 1964-tõl vagyok kapcsolatban a várossal, 1977-tõl pedig állandó lakosa. 1940-ben születtem Györgypusztán (Bajától délre, a határszélen).
Gyermekéveimet õseim lakhelyén, Csurgón éltem (Újvidéktõl 10 km-re). A háború után kerültem vissza Magyarországra. Gyermekkorom a háborús, és az azt követõ évekre esett. Átéltem azt az idõszakot, amikor az emberek eltûnt családtagjaikat siratták, amikor az ország romokban volt, és amikor édesanyám sírva mondta, hogy „kisfiam, a kenyérke már elment aludni”.
Már felnõtt voltam, amikor egyszer Kádár Jánostól hallottam – a 60-as évek elején – hogy sok szép eredményt elértünk, de ha csak azt az egyet vesszük alapul, hogy hazánkban, Magyarországon ma már nincsenek éhezõ gyerekek, akkor is óriási eredményt értünk el. Sajnos, ma már nem mondhatjuk, hogy nincs éhezõ gyermek hazánkban.
Filó Ferenc nyugdíjas aknász
„Számomra nagy öröm, hogy Kazincbarcika még idõben, fiatal városként megérhette, hogy kb. nyolc éve megszületett a Barcikai Históriás, ami biztosítja részünkre, hogy a város építésében aktívan részt vevõ, még élõ emlékezõk el tudják mondani nekünk, hogy mi volt a kezdetek legelején, milyen élményeket, nehézségeket éltek át az alapítók, és hogyan is lett ebbõl az elején csak városnak titulált településekbõl közel negyvenezer lakosú, jó infrastruktúrával bíró, lüktetõ életû »igazi város«. A Barcikai Históriás még nekünk, huszonöt éve a városban élõknek is érték, hírforrás, de az ifjúságnak, a fiataloknak, a késõbbi generációknak felbecsülhetetlen, pótolhatatlan, értékes információ, és valószínû, egyetlen eszköz ahhoz, hogy szülõföldjének múltját megismerhesse.
Dr. Tóth Erzsébet, fõorvos” (Kazincbarcikai Közélet, 1999. március 25-i szám)
Schág Dániel nyugalmazott gimnáziumi igazgató írja a Kazincbarcikai Közélet 1999. április 8-i számában: „Céltudatos munkával megtervezte, részletesen kidolgozta a Barcikai Históriás szerkesztésének és kiadásának lehetőségeit. Kezdetben mindent maga csinált: cikk, tanulmány, helytörténeti kutatás, gyűjtés, szerkesztés, terjesztés mind az ő reszortja volt. Olykor még a lapot is maga hordta ki. Már a kezdettől nagyon szívesen csatlakoztak hozzá munkatársak. Kialakult egy érdekes, jól megírt, nívós lap, talán folyóirat, vagy évkönyv, amelynek alapigénye Kazincbarcika városának és környékének sokoldalú, tudományos igényű ismertetése. Takács István eme és tovább írandó könyveivel nagy szolgálatot tesz Kazincbarcika, a táj, a szülőföld megismertetésében, megszerettetésében, és – merjük remélni – az érte való szolgálatban is.”
Molnár Lajos, Somodi-Hornyák Erika, Filó Ferenc, dr. Tóth Erzsébet, Grétsy László és Schág Dániel sorai a tízéves Barcikai Históriásról.
A Barcikai Históriásnak megjelenése óta olvasója vagyok. Örülök, hogy van ilyen kiadvány, amely Kazincbarcika város történelmével foglalkozik, újabban pedig a környező településekével is. Engem érdekelnek a múlt eseményei. Leginkább a magyar történelem, ezen belül a szűkebb környezetem: a szülőfalum és lakóhelyem múltja, jelene, változásai. E témával foglalkozó kiadványokat szívesen vásárolom és olvasom.
A Barcikai Históriást olvasva rádöbbentem arra, hogy csak kevés és felszínes ismeretekkel rendelkezem szülõvárosomról, ahol már 24 éve élek. A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának negyedéves hallgatója vagyok kulturális és vizuális antropológia szakon. Ez a tudományterület, amely Magyarországon még meglehetõsen új keletû, felismerte azt, hogy egy társadalom egészséges és önálló fejlõdéséhez óriási önismeretre van szükség. Így én, aki tanulmányaimhoz is gazdag és fontos információkat meríthetek a Históriás anyagából, csak méltatni tudom, hogy volt valaki, aki elindított egy ilyen újságot és lehetõséget teremtett arra, hogy megismertessen bennünket, városlakókat a település alapvetõ történeti tényeivel és jelen helyzetképével. A helytörténeti kiadványban összegyûjtött anyag emlékeztet a mai várost alkotó régi községek történetére, valamint arra, hogy Kazincbarcika egy olyan területen fekszik, ahol több ezer éves kultúra emlékeit hozták napvilágra.
Megjelenésétõl kezdve vásárolom és olvasom a Barcikai Históriást. Minden száma megvan. Elõször az újdonság kedvéért vettem meg. De ahogyan a kiadványok követték egymást, egyre nagyobb érdeklõdéssel lapozgattam.
„Számomra nagy öröm, hogy Kazincbarcika még idõben, fiatal városként megérhette, hogy kb. nyolc éve megszületett a Barcikai Históriás, ami biztosítja részünkre, hogy a város építésében aktívan részt vevõ, még élõ emlékezõk el tudják mondani nekünk, hogy mi volt a kezdetek legelején, milyen élményeket, nehézségeket éltek át az alapítók, és hogyan is lett ebbõl az elején csak városnak titulált településekbõl közel negyvenezer lakosú, jó infrastruktúrával bíró, lüktetõ életû »igazi város«. A Barcikai Históriás még nekünk, huszonöt éve a városban élõknek is érték, hírforrás, de az ifjúságnak, a fiataloknak, a késõbbi generációknak felbecsülhetetlen, pótolhatatlan, értékes információ, és valószínû, egyetlen eszköz ahhoz, hogy szülõföldjének múltját megismerhesse.
