Van-e tisztelete az időskornak?

Kálmánné Katalin írása

Kálmánné Katalin írása

Ismét egy sokakat érintő témában tartott interaktív előadást, beszélgetést az Újkazinci Baráti Kör, melynek Van-e tisztelete az időskornak? címet adták. Ahogyan általában szokott, a rendezvény most is két részből áll, hiszen a beszélgetésen kívül a témához kapcsolódó rajzkiállítást is megtekinthettek az érdeklődők.

„Tiszteld az idős embert, mert te is megöregszel!” ‒ tartja egy régi mondás. Más megfogalmazása szerint: „tiszteld az idős embert, hogy te is megöregedj!”

Könnyebb volt megöregedni olyan korokban, amikor az élet kellemes, nyugodt ütemű volt. Magától értetődőbben kapta meg az idős ember a tiszteletet gazdagabb tapasztalatai és nagyobb tudása révén. Ez indokolta előjogukat a fiatalokkal szemben. S ha emellé még érettség, kiteljesedett emberség is társult, az idős ember számíthatott környezetének tiszteletére is.

De vajon ez most is így van-e, régebben vajon jobban tisztelték-e az időseket, igaz-e, hogy az élettapasztalat, bölcsesség leértékelődött? Ezt a kérdést boncolgatták nagy élettapasztalattal rendelkező meghívott vendégeink Hajnal József médiaszakember, főszerkesztő közreműködésével. Beszélgető partnerei Peres Anna nyugalmazott ápolási igazgató, Mező István nyugalmazott iskolaigazgató, író, karikaturista, az Illés Klub vezetője és a fiatalabb korosztályt képviselő Juhász Rita közgazdász voltak.

Hajnal József vitaindítónak azt a kérdést tette fel, hogyan köszöntünk, tegeztük, esetleg magáztuk szüleinket, nagyszüleinket, felmenőinket, hisz a tisztelet elsősorban a találkozásokban nyilvánul meg.

A tisztelettel kapcsolatos kérdéseire a közreműködők és a közönség részéről számtalan, példákkal illusztrált, megtörtént eseteket elmesélve, igen érdekes tapasztalatokat, véleményeket hallottunk. Abban viszont valamennyien egyetértettünk, hogy a tisztelet nem korfüggő, a tiszteletnek kölcsönösnek kell lennie, erkölcsi értékrendeknek, bizonyos korlátoknak minden korban meg kell lennie. Az értékrendek kialakulásában nagy szerepe van a családi indíttatásnak, neveltetésnek, de a médiának is.

Többen úgy vélték, hogy a modern technika, a modern tudomány fejlődésével, az internetes közösségi oldalakon már most is eltűnt a kor. Hisz a virtuális kapcsolatokban mindenki tegeződik, még azt is tegezzük, akit egyébként magázunk vagy tessékelünk. Ez véleményük szerint magával hozza, hogy pár év múlva eltűnik a magázódás, eltűnik a „kezét csókolom” köszönés.

A kor előrehaladtával kitolódtak az élethatárok. A modernizáció az élet meghosszabbodását hozta, de mindez az idősek, az időskor tiszteletével nem minden esetben jár együtt. Mintha azt hirdetnék, hogy fiatalnak kell maradni, mert a fiatalság az érték, a vele járó szépséggel, energikussággal, teherbírással, egészséggel és produktivitással együtt. Az idősek kirekesztődnek, mert aki inaktív, az értéktelen, teher a társadalomnak és a szűk környezetnek. Ami elhasználódott és megkopott, az értéktelen.

Néha azt látjuk, hogy ma nem bölcs öregekként tekintenek az emberek az idősekre, a felgyorsult világ nagy szakadékokat tesz közéjük.

Kölcsönös tisztelettel nem volna szabad, hogy az idősek feleslegesnek érezzék magukat, szakadék legyen idős és fiatal korosztály között.

Napokban olvastam hasonló témáról, ami azt fejtegette, hogy nem tudunk méltóan megöregedni. Régente sosem kellett szégyellni, hogy őszülünk, nem kellett simítgatni a ráncokat, sőt, inkább tiszteletet parancsolónak számított egy ősz halánték, ma meg mindenki Barbie baba akar lenni. Néha nevetségessé botoxoltatják magukat az emberek, ami által elveszíti az időskor a tiszteletet. A ráncfelvarrásoktól a korunk még látszani fog.

Korunk miatt a lelkünk még fiatal maradhat, sőt a vonzalom velünk marad kövéren is, öregen is…

A beszélgetés két nagyon frappáns írás felolvasásával zárul. Egyiket, mely sokunkat megmosolyogtatott, Szalainé Szatmári Katalin olvasta fel, a másikat pedig Mező István, mely saját írása, és így hangzik:

AMIKOR ÉN MÉG KISSRÁC VOLTAM

variációk Szörényi–Bródy után ‒ szabadon

Amikor én még kissrác voltam, három forint volt egy kiló kenyér

Amikor én még kissrác voltam, ölték meg Mező Imrét és Nagy Imrét

Amikor én még kissrác voltam, agitálók járták a falvakat

Amikor én még kissrác voltam, hokedlivel mentünk a szomszédba tv-t nézni

Amikor én még kissrác voltam, klottgatyában jártunk egész nyáron

Amikor én még kissrác voltam, kivágták a cipő orrát, ha kinőttük

Amikor én még kissrác voltam, használt tankönyvekből tanultunk

Amikor én még kissrác voltam, tiszteltük a tanárokat

Amikor én még kissrác voltam, a magyar focisták ámulatba ejtették a világot

Amikor én még kissrác voltam, fogalmam sem volt, hogy milyen egy farmernadrág

Amikor én már nagysrác voltam, lett sláger az Amikor én még kissrác voltam

Amikor én már nagysrác voltam, a tanárok elvették az Illés-jelvényemet

Amikor én már nagysrác voltam, a rendőrök belenyírtak a hajamba

Amikor én már nagysrác voltam, csak nyakkendőben engedtek be az ifiparkba

Amikor én már nagysrác voltam, ölték meg Che Guevarát

Amikor én már nagysrác voltam, diáklázadás volt Párizsban

Amikor én már nagysrác voltam, nem tudtam, mi volt Csehszlovákiában

Amikor én már nagysrác voltam, nem tudtam, mi az a pluralizmus

Amikor én már nagysrác voltam, nem tudtam, hogy a nagy generációhoz tartozom

Amikor én már nagysrác voltam, meg akartam váltani a világot

Most, hogy már felnőtt lettem, 300 forint egy kiló kenyér

Most, hogy már felnőtt lettem, mindenki a saját DVD-jét, házimoziját nézi

Most, hogy már felnőtt lettem, az óvodás gyereken is farmernadrág van

Most, hogy már felnőtt lettem, a rendőröknek más dolguk van, mint a hajnyírás

Most, hogy már felnőtt lettem, az Illés zenekar Kossuth-díjat kapott

Most, hogy már felnőtt lettem, a magyar focisták nem ejtik ámulatba a világot

Most, hogy már felnőtt lettem, nem tisztelik a tanárokat

Most, hogy már felnőtt lettem, tudom, hogy mi az a pluralizmus

Most, hogy már felnőtt lettem, tudom, hogy a nagy generációhoz tartozom

Most, hogy már felnőtt lettem, tudom, hogy nem fogom megváltani a világot

A rendezvény második részében került sor a rajzkiállítás megnyitására és megtekintésére, valamint közösségünk születésnaposainak felköszöntésére, ezt követően pedig az ünnepeltek által szervírozott vendéglátás következett.

Az Újkazinci Baráti Kör megalakulása óta, immár ötödik éve patronálja a B.-A.-Z. Megyei Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Kollégium és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények Kurityáni Tagintézményét. Ebben az intézményben hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű, tanulásban és értelmileg akadályozott, illetve halmozottan fogyatékos tanulók oktatását, nevelését látják el.

2016 őszétől elindul az óvodai csoport, mind enyhe, mind középsúlyos értelmi fogyatékossággal élő pici gyermekek számára, és ugyanettől az időponttól fejlesztő nevelés és oktatás is indul súlyos és halmozottan fogyatékos tanköteles korú tanulók számára. Valamint a fenntartók a 2016/17-es évtől engedélyezik a készségfejlesztő szakiskola létrehozását, ahol a középsúlyos, értelmileg akadályozott tanulók részvégzettséget szerezhetnek háztartási ismeretekből és udvaros szakmában.

Ez a kezdeményezés nagyon fontos hisz ilyen csoportok, osztályok a környéken csak a kurityáni intézményben működnek.

Közösségünk évente több alkalommal találkozik a diákokkal, többször rendeztünk nekik hasonló rajzkiállítást. Többek között rajzoltak nekünk tűzoltókról, anyákról, és mondhatom, igen érdekes alkotásokat láttunk.

Kíváncsiak voltunk, hogy mi jut eszükbe, ha azt hallják, hogy időskor vagy idős ember. Szándékosan nem öregekről beszéltünk. Nagyon érdekes rajzok születtek. Hangsúlyozom, ezek a gyermekek értelmileg akadályozottak, és van, akinél a családot a diákotthon jelenti, és mégis a legtöbb rajzon az idős mellett szerepel egy gyermek, sőt ahogyan többen meg is fogalmazták, némelyikről a vidámság, boldogság is tükröződik.

Ami engem külön megfogott, nem egy rajzon kerekesszékben vagy járókerettel ábrázolják az időst, de elgondolkodtató a temetést, ravatalt ábrázoló rajz is. Nagyon aranyos, hogy több rajzról a virág sem hiányzik, mint ahogyan a kórházi látogatást, kórtermet megörökítő kis alkotásokról sem.

Gondolkodunk, hogy ezeknek és a korábbi értékes rajzoknak milyen jövőbeli szerepet szánjunk, kár volna őket a fiók mélyére süllyeszteni!

Az biztos, hogy a korábbi évekhez hasonlóan az idén is, május 26-án ott leszünk Kurityánban a gyermeknapon, a rajzaikért megajándékozzuk őket, és megnézzük a már hagyományos, nekünk is nagy élményt jelentő Csillagocska születik vetélkedőjüket.

Remélhetőleg Mező Istvánnal is hamarosan találkozni fogunk egy újabb dedikálással egybekötött könyvbemutató kapcsán. Ha megjelenik az olimpiai könyve, és lezajlott az olimpia, szeptemberben várjuk egy újabb beszélgetésre, aminek a témája magyarok az olimpián lenne.

Gál Gábor írása

„Van-e tisztelete az időskornak? témáról beszélgettünk az Újkazinci Baráti Körben. Szóba került a társadalmi norma, annak megtanulása, átadása, a szerinti és attól eltérő élés. Szóba került az is, hogy mindenkit tisztelni kell. Hát nem. Van néhány ember, akit nem kell tisztelnem. Ha tisztelném, akkor elismerném a gonoszságát. A tiszteletet ki kell érdemelni.” Gál Gábor

tzs4Véleményem szerint nem annyira tragikus a helyzet, mint amennyire elsőre látszik. Kedves Olvasó! Most azonban az Ön véleményére vagyunk kíváncsiak! Ön szerint van tisztelete az időskornak? Ha fiatal, ha idősebb, mi a tapasztalata, véleménye a témáról? Kérjük, ossza meg velünk gondolatait! Takács Zsolt

Fotók: Szűcs Mara

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .