Utazás a lélek legmélyebb bugyraiban

borsod_media_ugynoksegEgy édesanya és egy nehéz sorsú gyermek. Az egyik életében váratlanul jelent meg az „ördög”, a másikéban szinte törvényszerű volt. Az egyik küzdelmének alapja a hit és a szeretet volt, a másikénak a túlélés és az újrakezdés esélye. Az egyik érett felnőttként vívta meg a maga és gyermeke csatáját, míg a másik úgy lett gyerekből felnőtt, hogy az élet többször és alaposan megnyomorította. Két egymástól független élettörténet, melyek között ott a láthatatlan szál: a kiút folyamatos és kétségbeesett keresése, majd megtalálása egy „tisztább világ” felé.

Izgalmas és különleges beszélgetésre invitálta kedden délután tagjait és az érdeklődőket az Újkazinci Baráti Kör. A téma évekkel ezelőtt szinte tabunak számított, s bár napjainkra egyre többet kerül szóba, mégsem eleget. Korunk pestise, egy valós és nagyon mély társadalmi probléma a különböző kábítószerek alkalmi vagy rendszeres használata, azoknak hatása, a fiatalok függősége, rabsága. S minden más, ami ezzel összefügg; a kitaszítottság, a testi-lelki nyomorúság, a bűnözés, a leszokás rögös útja, az ezzel kapcsolatos előítéletek és valós, gyakran az átlagember számára szinte megemészthetetlen, felfoghatatlan élethelyzetek.

„Serrano dermesztő őszinteséggel és hitelességgel rappel sorsáról”

Serrano – egy nagyon finom sonka neve, és bármilyen meglepő, egyik beszélgetőpartnerünk, maga Ádám is innen kapta a művésznevét. A sztori így utólag már megmosolyogtató, de anno korántsem volt így, hiszen kamaszként, egy bolti lopás során volt a „szajré” az a bizonyos sonka. Amivel persze meg is bukott az akkor Pesten lézengő fiatal, majd a rendőrségi ügy mellett egy gúnynevet is kapott Ádám, így lett belőle Serrano.

A közösségi média bő féléve kapta fel Serranót, hiszen benevezett egy online videós versenybe, a Ki Mit Tube-ra. Ott két dallal hívta fel magára a figyelmet, nem véletlen, hogy a zsűri ekképpen vélekedett róla:

„…annyira kemények Serrano rappelve elmesélt történetei, annyira agresszíven köpködi az arcunkba elkeserítő életét, hogy az igénybe veszi a befogadó idegeit. Serrano első produkciója, amivel a versenyre nevezett, már simán felért egy szociohorrorral… A ’Legszegényebb régió’ című szám Magyarország legmélyének kilátástalanságáról, szomorúságáról tudósít. Serrano dermesztően hitelesen rappel szülőföldjéről, a cigány-magyar együttélésről, szintetikus drogokról, hajléktalanságról, éhezésről, börtönről… A borsodi rapper továbbjutott a középdöntőbe, és új klipet készített. Erős lett. A ’Vakremény’, ha lehet, akkor még nyomasztóbb, mint a ’Legszegényebb régió’. Az új dalban rémálomba illő gyerekkoráról, és családjáról mesél a fiatal mc…”

S nemcsak a dalban, hanem a versenyt követően, a szervezők részéről készített videóban is dermesztő, sőt sokak számára megbotránkoztató stílusban és „szabadszájúsággal” beszélt Serrano. Arról, hogy már kisgyermekként kitaszított volt, milyen borzalmakat élt át, ezek hatására milyen „rossz életet” élt. A kétrészes interjú futótűzként terjedt a világhálón, sokan megnézték, kommentelték, s hamar kialakult az úgynevezett „Serrano-jelenség”, melyről természetesen mindenkinek volt véleménye. Leginkább negatív és előítéletes, így a baráti kör úgy gondolta, érdemes és tanulságos lehet felfedni a valóságot.

Fotók: Gál Gábor

„Az ördög fogságából kellett megmenteni a fiamat!”

A délután másik vendége egy édesanya volt, akinek Serrano-korú fia a kábítószerek miatt megjárta a poklot. A harmonikus családban élő nagykamasz függősége egyik napról a másikra vált nyilvánvalóvá Brigitta számára, egy rosszullét kapcsán. Akkor szembesült vele, hogy gyermeke egy éve használ szereket, s bizony már nem alkalmi fogyasztó, hanem a drogok rabja. S kálváriájuk nem ezzel kezdődött vagy ért véget, hiszen benne voltak egy végeláthatatlan folyamatban, minden gyötrelmével, kínjával, testi-lelki fájdalmával a kábítószerfüggők napi küzdelmének. Amit előtte csak filmekben látott az ember, azt saját magának kellett átélnie, szembesülnie a kegyetlen valósággal, hogy az általa imádott fia mi mindent megtesz a szerért, fájdalmat, csalódást és kárt okozva családjának. De ennek ellenére ment, harcolt és küzdött érte. Az ország legjobb szakembereivel konzultált, intézményből, intézménybe ment, időt, pénzt és fáradságot nem ismerve, gyakran összetörve, darabjaira hullva, a reményt elveszítve, de vitte az anyai szíve előre. Mert tudta, addig nem állhat meg, amíg a fiát az „ördögtől” vissza nem kapja. A nehéz időszakban a hit és a szeretet volt az, amiből erőt merített. S az, amit ő adni tudott, nos, pont ez hiányzott a szabad szájú rappernek. Amíg Brigitta mindent megtett és megadott gyermeke gyógyulásához, addig Ádámnak ezt egyedül kellett megélnie, és szeretetlenül felismerni, ez az út, amin jár, csak még rosszabb élethez vezethet.

Fotók: Szűcs Mara

Megnyíltak a lélek bugyrai, vállalva a múltat, minden rosszat, s tanúságul szolgálva másoknak

Egy finom lelkű, szívét-lelkét, félelmeit és fájdalmait a hallgatóság elé táró édesanya, és a videóban agresszív, kemény, húsba és mellbevágó stílusban beszélő, rappelő fiatalember ült egy asztalhoz a kedd délutáni rendezvényen.

Azért vállalták, hogy kegyetlen őszinteséggel és gyakran az előítéletek sokaságával küzdve és viaskodva tárják fel lelkük legmélyebb bugyrait, mert hiszik és vallják, hogy mindkét történetből tanulhatnak mások. Hogy felhívhatják a figyelmet azokra a nagyon mély, és földrajzi helytől független – vagyis nem csak kazincbarcikai – súlyos társadalmi problémákra, amelyeket sokan nem látnak, vagy nem akarnak látni. Mert jó esetben szép és kiegyensúlyozott életük van, nincsenek ilyen jellegű gondok a szűk vagy tágabb családjukban, nincs rálátásuk erre a világra, s ez a téma eddig távol maradt tőlük. Más esetben lehet, hogy azért nem látják ezt a problémát, mert nem érdekli őket más nyomorúsága, információk és saját tapasztalatok híján talán könnyebben ítélkeznek, és el sem tudják képzelni, hogy ma Magyarországon emberek, családok, gyerekek milyen nyomorúságosan, szinte szürreális körülmények között, gyakran éhezve, hajléktalanul, gyökerek és szeretet nélkül tengődnek. Pedig ez a nagy magyar valóság. Vannak ilyen gyerekek, magyarok, romák, vannak ilyen életek, városunkban, falvakban, gazdag vidékeken, bárhol az országban.

Serrano ezt mutatja be, felvállalva mindent, azt is, hogy a mélyszegénységből és szeretetlenségből úgy akart kitörni, hogy bűnöző lesz. Aztán rájött, hogy ez a világ csak romba döntheti, mint ahogy a kábítószereket is így hagyta el, hozott egy döntést, miután egyik orvosa megmutatta, milyen emberi roncs lesz, ha így folytatja.

Fotók: Szűcs Mara

Hazajött Kazincbarcikára, lelki segítséget, talán egy új esélyt kapott a Don Boscóban, és az ottani pedagógusok szerető szigora, a saját értékeinek előtérbe hozása érettségizett fiatallá tette. Olyanná, akinek céljai lettek, aki eldöntötte, hogy maga mögött hagyja a múltat, dolgozni, pénzt keresni fog és hobbijának, a zenének él. Így szeretné átadni saját generációjának a maga kendőzetlen stílusában azokat az üzeneteket, melyek figyelmeztetések arra, a szer nem segít, és nem old meg semmit.

S miért ebben a polgárpukkasztó stílusban, mikor a beszélgetés során kiderült, hogy – megpróbáltatásai, hányatott életútja ellenére ‒ Ádám egy rendkívül értelmes, intelligens, kulturáltan beszélő fiú? A válasz Serrano szerint egyszerű: a mai fiatalok, a mai társadalom csak akkor figyel oda ezekre a segélykiáltásokra, ha az meghökkentő módon, a maguk nyelvezetén, agresszívan „üti arcon” a hallgatót. Ez is ő, egy másik éne, önmaga művészi kifejezésmódja, s az ahhoz kapcsolódó körítés, ami nyilván majd finomodik, fejlődik, ahogy ő maga is folyamatosan változik és zenei pályája is csiszolódik.

De addig is van egy „őrangyala”, aki, ha kell, bátorítja, ha kell, megdorgálja, visszarántja a földre, segíti, hogy a maga által kijelölt útja egyenes, és kitérőktől mentes legyen. Egy dal is róla, neki szól, aminek zenei és szövegvilága már egy teljesen más Serranót láttat a hallgató számára. (Vándormadarak / A menekültek dala)

Brigitta gyermeke is tiszta immár három éve, de anyaként nyilván aggodalommal telik el minden nap. Most már sokkal jobban odafigyel az apró jelekre, rezdülésekre, s bár maximális bizalommal van gyermeke felé, mint mondta, küzdelmükből ő maga is tanult, erősebb és keményebb lett. S amit eddig is tudott, azt a hallgatóságnak többször is hangsúlyozta, anyaként az embernek a gyermekét akkor is maximálisan segíteni és támogatni kell, ha bajban van, ha rosszat tett, ha tévúton jár, akkor sem engedhetjük el a kezét. Mert higgye el mindenki, ilyen esetekben is csak a feltétel nélküli szeretet segít.

Pont az, amiből eddig Ádámnak vajmi kevés jutott az életben, de sorsát nem kudarcként vagy fájdalmas történetként éli meg, hanem példaként másoknak, a jóra és a rosszra egyaránt. S ha valamiből hitelesen lehet tanulni, ez bizony az.

Fotók: Gál Gáborés Szűcs Mara

Az Újkazinci Baráti kör rendhagyó prevenciós beszélgetése nagyon sikeres volt. Egy más szemszögből mutatott rá egy súlyos társadalmi problémára, melyről a közeljövőben más szervek, szervezetek bevonásával érdemes lesz még beszélni. S nemcsak beszélni, hanem tenni-tenni érte, s gyermekeink, unokáink tisztább életéért, testi-lelki harmóniájáért.

Göndör Judit / Borsod-Média Ügynökség& Nina Esküvőszervezés

One comment

Hozzászólás