Régi szokás az újévi köszöntők és jókívánságok mellé „útravalóként” tanácsokat is adni a hozzánk közelálló embertársainknak. Kocsis Attila kazincbarcikai (sajókazinci) református lelkész jóvoltából tesz közzé a Barcikai Históriás néhány időszerűt azokból az intelmekből, amelyeket tíz pontba foglalva 1874-ben, az első hálaadó istentiszteletén mondott el Tóth István, Sajókazinc akkori református lelkésze.
Az intelmek „az egybesereglett híveknek az esztendő első napjától fogva minden napra” szóltak, és jobbára vallási „töltetűek” voltak. Az alább olvasható intelmek vallási hovatartozástól függetlenül általános érvényűek, és ezért mindenkihez szólnak, mindenki számára megszívlelendők.
„…igyekezz, hogy környezetedben minél több jó szolgálatot végezz, légy áldás másokra, tanuld meg, hogy aki tudna jót tenni, s azt elmulasztja, bűnt követ el.”
„Példaképül légy mindenben. Vigyázz anyanyelvedre, …öltözködésed egyszerű legyen.”
„Ha valaki beteg, szerezz arról tudomást, s a háziakkal hívass idejében orvost.”
„Figyeld a házi viszálykodást, s igyekezz abban csendesítő lenni. Készülő pereknek igyekezz elejét venni…”
„Nézz utána, hogy szegényeket, tehetetlen, tartás alatt álló öreg szülőket, özvegyeket, árvákat a családtagok, jó emberek gondozzák.”
„Ügyelj a fiatalok viselkedésére, legényeket óvd az éjjeli kicsapongásoktól, szivar, ital, kártyától. Lányokat az esti magányos séta, kapuzás, cifrálkodástól, mely a dologtalanság kezdete. Irányítsd őket tanulságos szórakozásokra, könyvek forgatására, hogy magukat hasznosan képezzék. Kísérd figyelemmel az ifjak frigykötési szándékát, s adj jó tanácsokat, hogy a vagyon még magában nem boldogít.”
„Ne fáradj el soha az illetlen beszédűek, csúfolkodók, rendetlenek, erkölcstelenkedők szeretetteljes intésében. …Ints, hass, eleveníts, mint a kovász.”
