Trapeznyikov elvtárs Kazincbarcikán: „Magnitogorszkhoz képest itt most tavasz van”

Takács Zsolt írása

Az épülő városban gyakoriak voltak a külföldi – elsősorban persze a „baráti országokból” érkező – szakmai és kulturális delegációk látogatásai. Az akkori sajtóban leginkább a szovjet küldöttség érkezése (és távozása…) érte el azt az ingerküszöböt, hogy egy napihíren túl is beszámoljanak az eseményről. Így volt ez Trapeznyikov elvtárs kazincbarcikai látogatásával is, 1956 márciusában, a magyar‒szovjet barátság hónapjában…

1956. március 3-án este a Magyar Állami Operaházban rendezett díszünnepséggel kezdődött meg az aktuális magyar‒szovjet barátság hónapja. A díszünnepséget Erdei Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese nyitotta meg, aki beszédében valószínűleg egy retorikai csúcsot is megdöntött, egyetlen rövid mondatában négyszer is használva a „barátság” szót. Idézem:

„Ezek a barátsági hónapok már hagyományos ünnepei népünknek, de a hagyományos barátság megnyilvánulása mellett minden évben újat is jelentenek a népeink közötti barátságban s évről évre új szálait teremtik meg a barátságnak.”

Az Operaház aznapi közönsége a további lelkesítő beszédek után a díszünnepség második felében kiváló magyar művészek és a barátság hónapjára hazánkba érkezett szovjet vendégművészek produkcióit tekinthette meg. A kulturális küldöttség tagjai s a kiváló művészek a hónap során az országnak szinte minden részébe ellátogattak, hogy „megismerkedjenek a magyar néppel, tanácsokat adjanak dolgozóinknak építő munkájukhoz”.

A küldöttség tagja volt K. I. Trapeznyikov, a Szovjetunió Építészeti Akadémiája Városépítészeti Tudományos Kutató Intézetének igazgatóhelyettese, aki a nagy építkezéseinket, jelentős városainkat tekintette meg. Felkereste Sztálinvárost, Miskolcot, Kazincbarcikát, Pécset és Komlót is.

Próbáltam az internet segítségével többet megtudni Trapeznyikovról, de csak annyira jutottam, hogy a Trapeznyikovok olykor-olykor jelentős szerepet töltöttek be a Szovjetunió tudományos és kevésbé tudományos életében: volt köztük professzor, aki a szputnyikok vezérlőegységeinek elvét tanulmányozta, volt köztük onkológus, volt köztük mezőgazdasági szakértő, volt köztük az SZKP Központi Bizottságának tagja, a KB tudományos és közoktatási osztályának vezetője; valószínűleg ez utóbbi az is, aki a brezsnyevi pangás éveiben a szovjet tudományos akadémián a sztálini vonalat képviselte…

…de ez egyik sem a mi Trapeznyikovunk…

A mi Trapeznyikovunk ugyanis termetre meglehetősen alacsony, szőke; kék szemű, valódi orosz típus. Amikor beszélt, mindenki érezhette, hogy gondolatai rendszerezettek. Kifejezésmódja kulturált, választékos. Asztalos volt a harmincas években, a munkásakadémián szerezte meg a diplomáját. Ilyen tulajdonságokkal éppenséggel érdeklődhetett volna a szputnyikok vagy az orvostudomány iránt is, mint más Trapeznyikovok, és akkor talán többet tudhatnánk korszakalkotó munkásságáról, de őt az építészet érdekelte, s lett nem csupán a fentebb említett kutatóintézet igazgatóhelyettese, de az „Arhityektúra” című építészeti szaklap főszerkesztője is.

Az ’56 márciusi küldöttség tagjai érdeklődésüknek és szakterületüknek megfelelően ellátogathattak hát az ország különböző városaiba megismerkedni és tanácsot adni. Borsodi látogatása során Trapeznyikov elvtárs először Tiszapalkonyát kereste fel.

„Alkonytájt érkezett az építőmunkások közé. A szívélyes üdvözlés, a szeretet virágcsokrai után mindjárt az építkezést akarta látni. Amikor a monumentális kazánház tövéhez ért, szó nélkül egy kis dombra sietett, és a távlatból, mint festő a tájat, hosszú ideig nézte az égre törő falakat.

‒ Nagyon megkapó az építkezés‒ mondotta ‒, ritkán látni technikai gondolat ilyen bátor megtestesülését. Hasonlóan ritka az alkotómerészség ilyen csodálatos kivitelezése” ‒ olvasható a korabeli beszámolóban, és talán már ennyiből is világosan látszik, nagyon értett a szakmájához, „szakavatott ítéletéből évtizedes ipari és városépítészeti tapasztalat csendült ki”. Én viszont nehezen tudtam eldönteni az Észak-Magyarország 1956. március 11-i beszámolóját olvasva (5. oldal), hogy ez most komoly cikk, vagy inkább valami paródia (bár ilyesmit manapság megint nehéz eldönteni némely „hivatalos sajtót” olvasgatva…).

De térjünk még vissza egy percre Tiszapalkonyára. K. I. Trapeznyikovnak nem csupán értékes városépítészeti tudományos meglátásai voltak, de komoly pedagógiai érzékkel is rendelkezett.

„Az egyik szálláson vers csendült fel a szovjet vendég tiszteletére: Biri István kubikos csendítette meg egyszerű, de kedves rímeit. ‒ Gajdár is így kezdte, így cseperedett nagy íróvá ‒ biztatta Trapeznyikov elvtárs a fiút, s egyben komoly tanulásra serkentette.”

Trapeznyikov elvtárs ezután Miskolcra látogatott, ahol szintén értékes tanácsokkal szolgált a város fejlesztését illetően.

Borsodi látogatását Kazincbarcikán fejezte be. Itt viszont, a történelmi hűség kedvéért, muszáj idéznem az Észak szó szerinti teljes bekezdését.

KAZINCBARCIKA. Csontig ható, kemény szél fujt a hegyekről Kazincbarcikán. Trapeznyikov elvtárs mosolyogva mondotta a fázósoknak:

‒ Magnitogorszkhoz képest itt most tavasz van.

A borsodi látogatás két napja alatt most látta mindenki a legvidámabbnak. Minden épületet megnézett, bebújt a félig kész épületek közé, megütögette a téglákat, megtapintotta a parkettléceket. Az óvodában a legapróbbakkal is elbeszélgetett, s megajándékozta őket.

Amikor a tágas utca végére értünk, elragadtatással szólalt meg.

‒ Igen szép lesz ez a város. Megnyugtató látni az épülő háztömböket, mert itt ‒ érzésem szerint ‒ a városépítészet kevésbé marad el az ipari építkezések mögött. Különösen tetszik nekem az utca baloldala ízléses, egyszerű felületi kiképzésével. Az utca jobboldalán az épületek már kevésbé sikerültek. Itt már sok a felesleges elem, amely bizonyára a belső nyugalmasság rovására került a felületre.

Trapeznyikov elvtárs a magyar szakemberek kérésére rögtönzött előadást tartott a szocialista építészeti stílus témaköréből. Példáit ‒ eddigi tapasztalatai alapján ‒ magyar városépítészetből merítette.

A termékeny hatású városnézés után pohárköszöntőjében ezeket mondotta Trapeznyikov elvtárs:

‒ Üdvözlöm a népek közötti új korszak, a gyakorlati kapcsolatok korszakának küszöbén a tehetséges magyar építőket.

Hogy Trapeznyikov elvtársnak mi nem tetszhetett a főutcánk jobb oldalán, el nem tudom képzelni…

Készült az Észak-Magyarország és a Népújság tudósításai alapján. A fotó illusztráció

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..