Történelmi túra Kazincbarcika környékén

Kismarton Zsolt írása

Kismarton Zsolt írása

Nem, nem a Várdombról lesz – egyelőre – szó. 🙂 Jelenlegi kirándulásunk célpontja a Vécsetal-völgy, a Bükk-tető-alja, a vadnai vár és a Kiserdősor. Nem nehéz kirándulás, és könnyebb a látványtúrától, de egy kicsit hosszabb is.

Először lássuk a száraz tényeket:

2terkep1

A túra útvonala (Térképalap: turistautak.hu)

2terkep2

A túra szintkülönbsége (Térképalap: turistautak.hu)

1.: Bükk-tető alja
2.: A Hegyes-tető-alja
3.: A 40-es határoszlop
4.: A vadnai vár

Távolság: 12,5 km
Szintemelkedés: 392 méter
Szintsüllyedés: 403 méter
Szintkülönbség: 795 méter

Kiindulópontunk a Vécsetal-völgy bejárata, a Szabó Suzuki előtt lévő buszmegálló. Még el sem indultunk, de essen pár szó magáról a völgyről.

A III. Katonai Felmérés idején – 1870 környéke – már szerepelnek épületek a térképen. Abban az időben a Lichtschein család birtokában lévő területek ellátását kiszolgáló személyzet lakta. Itt telepedett le 1940-ben Majoros Pál, volt sajókazai kovács is, akinek a kovácsműhelye – remélem – a mai napig megtalálható a völgyben. (Lásd a vécsetali kovácsműhelyről szóló cikket a Barcikai Históriáson!) A későbbiek folyamán egyre jobban elszegényedett a terület, tulajdonképpen a falvak nyomortelepe lett. Mostanában kiskertek és gyümölcsösök, hétvégi házak találhatóak a völgyben.

Maga a völgy elnevezése is érdekes, hiszen német névre utal. A régi térképeken szerepel Vicsatal, Vétsatal, Vécsatal, Vécsetal, Vécsetal-völgy néven is. Igaz, hogy mostanában Vécsetal-völgy – vagy Vécsatal-völgy – néven szerepel, de maga a német „tal” szó is völgyet jelent. 🙂

Ha sokkal visszább ugrunk a történelemben, akkor is rejteget titkokat ez a völgy: 1973 nyarán Gábor Judit ebben a völgyben tárt fel egy VIII‒X. századi vasolvasztó kemencét. Az ásatás során kibontották a kemencét és a hozzá tartozó munkagödröt is.

Most már induljunk el! A Bükk-tető aljáig kövessük a sárga sáv – S – turistajelzést! (3,1 km-en keresztül kell az S jelzést követnünk.) Először haladjunk a Szabó Suzuki végéig Herbolya felé. Jobb kézre egy makadámút indul a völgy felé. Ezen haladjunk 100 métert, amíg a Vécsetal-tanyai lovaspálya mellé nem érünk. Itt balra szintén egy makadámút indul felfelé, a hegylábnak. Válasszuk ezt! Amíg a hegylábi út felé haladunk, visszanézve szépen rálátni a Vécsetal-völgyre.

2R01

A hegylábi útra kapaszkodó makadámút a Vécsetal-völgy felé fotózva (Fotó: Kismarton Zsolt)

A hegyláb tetején az út hirtelen jobbra fordul, és egy kellemes kis utcán haladunk, amit gondozott hétvégi házak szegélyeznek. Innentől kezdve teljesen a Bükk-tető aljáig az utunk felfelé halad, folyamatosan, de enyhén emelkedve. Az utca végén a makadámutunk földút lesz, és jobbra tőlünk már megjelenik az erdő is. Itt célszerű megállnunk és visszatekintenünk. Belátni a Tardona-völgy egy részét és a szemközti, keleti hegyünket is.

2R02

A Vécsetal feletti hegylábi út hétvégi házakkal, visszafelé fotózva (Fotó: Kismarton Zsolt)

2R03

Vége a makadámútnak… (Fotó: Kismarton Zsolt)

Ezen a szakaszon már egyre régebbi gyümölcsösök és kertek szegélyezik bal oldalon az utunkat. Miután elhagyjuk őket, már csak rét húzódik mellettünk, míg végezetül bejutunk az erdőbe…

2R04

Az erdő és a régi gyümölcsös, visszafelé fotózva (Fotó: Kismarton Zsolt)

2R05

Balra már csak rét van… (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

2R06

Az erdő széle (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

2R07

Már az erdőben (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Ahogy egyre beljebb jutunk az erdőben, annál nagyobb és öregebb fák között sétálunk. Áthaladunk egy sorompón is, ami megakadályozza, hogy gépjárművel ne tudjanak feljebb menni. Érezhetően egyre magasabbra jutunk, amíg hirtelen a Bükk-tető aljáig nem érünk. Itt az S jelzés balra fordul, tovább felfelé vezetve. De ‒ most még – ne menjünk arra, az egy másik túra lesz. (Egyébként ha az S jelzést követnénk, akkor a Bükk-tetőre jutnánk – Kazincbarcika legmagasabb pontjára. Ettől a helytől kb. 300 méterre van a tető.) Az út itt hirtelen egyenesen, lejtmenetbe megy át, és a fákon már az SN jelzést láthatjuk. Most ezt a jelzést követjük majd 1 km-en keresztül. Az utunk egy kicsit „gazosabb”, mint eddig volt, de a továbbhaladást nem akadályozza. Jobbra a fák között kilátás nyílik a Sajó-völgye felé.

2R08

A sorompó (Fotó: Kismarton Zsolt)

2R09

A Bükk-tető alja. Egyenesen az SN jelzés halad tovább, balra az S jelzés folytatódik (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Lassan elhagyjuk Kazincbarcika területét, innentől kezdve sajóivánkai területen gyalogolunk. Az utunk a Hegyes-tető alja alatt hirtelen jobbra fordul, majd egy éles kanyart véve – 180 fokot fordulva – az SN jelzés folytatja az útját. Nos, ebben a pontban JOBBRA van egy széles földút. Itt hagyjuk el – a Hegyes-tető alatt – az SN jelzést. Innentől kezdve érdemes jobban odafigyelni, hiszen a további szakaszt már nem jelzi turistajelzés. (Ha az SN jelzést követnénk, akkor 3 km után Nagybarcára jutnánk. De ez egy másik túra, egy kis kitérővel érinthető a „Hét tó” környéke, ami ettől a ponttól kb. 800 méterre van.) A földút keletről megkerüli a Hegyes-tetőt – 382 méter –, amíg egy tisztáshoz nem érünk. Itt vezetnek a felső vezetékek át a hegyen Kazincbarcika felé.

2R10

A felső vezetékek alatt (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Alig hagyjuk el a vezetékeket, az utunk újabb tisztáshoz ér, ahol a fák mellett JOBBRA tartsunk úgy, ahogy a kollégám a következő képen a botjával jelzi. 🙂

2R11

A fák mellett haladva JOBBRA tarts! 🙂 (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

A fák mellett haladva újból egy erdőbe érünk. Itt próbáljunk meg a bérci úton maradni, mindaddig, amíg el nem érjük – bal kézre lesz látható – a 40-es számú határjelző oszlopot. (Ez egy kb. 1 méter magas négyszög alapú kis oszlop, fehér alapra ráírva a 40-es szám.)

2R12

A bérci út (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Jól jegyezzük meg ezt a pontot, mert majd ide jövünk vissza! Balról érkezik egy földút Vadna felől, egyenesen jutunk a vadnai várhoz, jobbra pedig Kazincbarcika felé tudunk menni. Most válasszuk az egyenes utat.

2R13

Az elágazás. A fiam a vadnai várhoz vezető úton van (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Itt még kb. 300 métert az erdőben gyalogolunk, amikor egy ‒ jobbra lévő – tisztáshoz nem érünk. Itt csatlakozik belénk – balról – a Vadnáról érkező Várhegytúra. Ha balra lemennénk, akkor egy eléggé meredek lejtőn Vadnára jutnánk, kb. 2,5 km után. Itt egy kis ív kivisz a rétre, ahonnan gyönyörűen ráláthatunk Kazincbarcikára és a keleti hegyünkre.

2R14

Háttérben Kazincbarcika és a keleti hegyünk (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

2R15

A réten álló gyönyörű fa (Fotó: Schottner György)

Itt lassan elérjük a sajóivánkai kerteket, ahol majd lehet, forduljunk balra, a mezőt szegélyező fák alá. A fasort követve nemsokára – az árkon átkelve – egy erdős rész közepén elérjük a vadnai várat.

2R16

A vadnai vár udvara (Fotó: Schottner György)

2R17

A vadnai vár udvarán álló emlékkő (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

A várhoz egy hosszú árkon keresztül vezetett az utunk. Régen ez volt hivatott védeni a várat a támadások ellen. Ez az árok a vár körül végigfut, amíg a meredek hegyoldalakat el nem éri. Ne számítsunk látványos romokra, hiszen Mátyás király seregei 1458-ban földig rombolták!

A vár rövid története: A vár nagyon rövid ideig „élt”. Az 1450-es évek elején épült kővárnak, a Sajó túlpartján lévő – volt – galgóci várral együtt. A környéket uraló Kakas-család a huszitákkal szövetkezve építette. Rablóvárnak épült ez is és a galgóci is, tartva egymással a kapcsolatot. Rettegésben tartotta a Sajón átvonuló kereskedőket. Rendszeresen kirontva a várból lemészárolták a gulyásokat, és a marháikat elterelték. Nem volt jobb a helyzetük az utazóknak sem.

A monda szerint Mátyás király parancsára 1458-ban rombolták le mindkét várat. A várkapitányok és a várakban tartózkodók sorsa nem volt kétséges. A várak bevételéhez cselhez folyamodtak: a katonák gulyásnak öltözve marhákat tereltek a völgyben. Amikor rájuk támadt a rablóhad, a gulyásruhát a vitézek ledobták, a rablóhadat lemészárolták, majd a várakat bevették.

Mint ahogy lenni szokott, a monda szerint a vár alatt még rengeteg elásott kincs található. (Melyik várrom alatt nem? 😆 )

2008-ban a Herman Ottó Múzeum régészei tárták fel.

2R18

A várkút helye (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

2R19

Az őrtorony felé vezető gerinc (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

2R20

Az őrtorony helye (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

2R21

Az őrtorony melletti köves, meredek hegyoldal (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

2R22

A védő árok a várudvarból nézve (Fotó: Schottner György)

2R23

A Vadnai-tó a várudvarból nézve (Fotó: Schottner György)

Mint a képeken is látható, a várudvarban pihenőhely van felállítva, így a fáradt vándor a látványosságokat élvezve megpihenhet.

Most pedig induljunk vissza Kazincbarcikára! Haladjunk az eddig megtett úton teljesen a 40-es határoszlopig. Útközben még megállhatunk a sajóivánkai kerteknél, hiszen ezen a helyen sok szép fotó készíthető Kazincbarcikáról.

2R24

Kazincbarcika és a keleti hegyvonulatunk a Sajó völgyével (Fotó: Schottner György)

2R25

Kazincbarcika (Fotó: Schottner György)

A 40-es oszlopot elérve forduljunk BALRA. Egy kis szakasz – 10 méter – után az utunk kettéválik. Mint a képen látható, mi a jobbra tartó utat választottuk – mint kiderült, rosszul. Ez az út nagyon gazos és liános, egy-két helyen már szinte járhatatlan. Így válasszuk a bal oldalit, ami közvetlenül a völgybe visz le minket.

2R26

A rossz választás… (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

A völgybe vezető úton az erdő egy idő után balra eltűnik, és a réten addig haladjunk, amíg jobbról is eltűnik az erdő, és egy vadászles jelenik meg a hegyoldalban. Itt található ez a gyönyörű fa.

2R27

Egy gyönyörű fa a vadászlesnél (Fotó: Schottner György)

Innentől kezdve már réten gyalogolunk, az ív enyhén balra tart. Amikor elérünk egy elágazást, a JOBB oldali utat kövessük, mert ha nem, akkor Sajóivánkára jutunk (kb. 1 km).

2R28

Jobbra tarts! (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Ettől kezdve a földút már a Kiserdősorba vezet. Először szélesebb földúton, majd makadámúton, végezetül bitumenúton haladunk.

2R29

Már látszik a Kiserdősor (Fotó: Kismartonné M. Viktória)

Elérjük a Kazincbarcika táblát – eddig sajóivánkai területen voltunk –, majd a Völgy utcát. Ezen haladjunk végig, majd a hídon átkelve, átsétálva az Irinyi Szakközépiskola mellett vezető gyalogúton – keresztezve a Tardonai utat ‒ érjük el az autóbusz-állomást, utunk végpontját.

De egy pillanatra álljunk még meg a Völgy utcán, hiszen történelmi emlékünk is és turisztikai látványosságunk is van.

Történelmi szempontból érdekes a Pincesor utca és az Egyház-dűlő. Már az I. Katonai Felmérés idején, az 1700-as évek közepén ‒ „Wein Keller” (borospince) – néven illették, és rengeteg borospincét is ábrázol ez a térkép! Tehát ezek a pincék és szőlők nem új keletűek! A völgyet „Darka Dolina” néven ismerték. Ebben az időben ez a terület a református egyházhoz tartozott.

Turisztikailag nagyon fontos a nemrégiben megnyitott Pónikert a Völgy utca 109/B-ben. Pónisimogató, pónilovaglás stb. található itt. Ha eddig ismeretlen lett volna a kiránduló számára, ITT megtalálhatja a honlapjukat, de akár fel is keresheti a kertet! (A hely pontosan a Sajóivánka felőli oldalon, a Kiserdősor utca és a Völgy utca elágazásánál található.)

Ezzel a mai túránkat befejezettnek tekintem. Remélem, tetszett, és a Kedves Olvasó, ha másképp nem is, de virtuálisan követni fog a következő túránkon is!

5 hozzászólás

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .