„Tiszta szerelmünknek sarjadékai fakadtak…” – Így írtak akkor

Id. Kovács Tamásék tavaly nyáron nagytakarítást végeztek felsőbarcikai lakásuk padlásán. A már nélkülözhetőnek vélt limlomok között sárguló papírokra – mint később kiderült – régi családi iratokra bukkantak, amelyeket átadtak a hajdanvolt község múltja iránt érdeklődő özvegy Barczikay Bélánénak. Ő megörült e papíroknak és valamennyit gondosan átnézte, majd „beiktatta” családi levéltárába a többi hasonló irat közé.

Az iratok egyike Kovács Sámuel négyoldalas, lepedőnyi nagyságú „Élet leírása” és melléklete az „I-ső számú osztály levél” 1848-ból. De az iratok között volt Kovács Sámuel (az előbb említett fiának) 1854-ből származó viaszpecsétes keresztlevele, amely a születés és a keresztelés dátuma mellett olyan kérdést is tartalmaz, hogy „törvényes vagy törvénytelen ágyból született-e?”. Volt kérdés arról is, hogy a „szülék”-et és a „keresztszülék”-et hogyan hívták, mai a polgári állásuk és milyen vallásúak.

Az írások sok minden elárulnak arról, hogyan éltek, milyen kapcsolatban és viszonyban voltak egymással az emberek. Különösen a következő, az Élet leírásból vett sorokból tűnik ez ki:

„Én 1821. évben Milotai János altanító keze alá igtataván 2 ½ évekig tőlem telhető szorgalommal tanultam, melynek az a jő következése lett, hogy Kovács György altanító 1825-ik évben Január 25-én a Spataki főiskolába magával bevivén a 3-ik osztályban tanuló növendékek közé igtattatott. – Ezen gyámatyám felügyelete alatt csupán fél évet tölthettem, mivel fél év múltával az iskolából tanítói pályára kilépett. Ekkor komoly tűnődések, borús képzetek keletkeztek keblemben sorsom jövője iránt, de a bölcs isteni gondviselés, mely a csüggedőt hatalmas erejével élesztgeti, a gyámtalannak gyámatyát rendel, ezen komoly aggodalmaktól megszabadított, mivel atyám helyébe valódi atyámnak rendelé nekem az ég Abaúj megyében a Pan (?) nevezető helységben lakó tekintetes Benyó (vagy Prenyó) János urat, s annak ritka kegyességű áldott nejét, Vékei Zsuzsannát…

1833-ik évben Január 20-án a sárospataki főiskola falai közül szerető tanulótársaim kíséretében az elválás csókjait egymással felváltva, a F.barcikai tanításra magamat elszánva kiléptem. Itt csupán egy évet töltvén T. T. Gondol Károly lelkész barátságos körébe.

1834-ik évben a belső embereit szívesen szerető mályinkai egyházba vitetettem tanítónak, T. T. Forrai István Ur itteni lelkipásztorságába, és az akkor itt lakó jólelkű barátságos emberek közt 21 ¼ rész éveket töltöttem. – 20 éves koromba nőül vetettem F.barcikáról egy hű, jó lelkű, serény és munkás árva hajadon leányt, Réthy Erzsébetet, 1834-ik évben Június 6-án esküdtünk Isten színe előtt egymásnak holtigtartó hűséget, mit mindketten sértetlenül meg is tartottunk. – Tiszta szerelmünknek sarjadékai fadadtak, u. m. Klári, Sámuel, Károly, a két fiúk korán, Klári pedig 18 éves korába hunya el, míg Erzsébet (ifjú Réthy István neje f.barcika) él és Sámuel, Erzsébet született 1842-ik ében Marcz. 12-én, Sámule 1854-ik Február 9-n, kiket Isten jó egészségben, s boldog állapotban sokáig éltessen.”

Az Élet leírás további része tulajdonképpen annak a vagyonnak a jegyzéke, amit Kovács Sámuel a szüleitől örökölt („szüleimtől rám háramlott”). Ebben, valamint a mellékletet képező Osztály-levélben fordulnak elő gyakran a következő kifejezések:

négy, hat stb. ember kapás, szőlő,
két, három stb. vékás, köblös föld (szántó),
egy, két stb. ember kaszásrét.

Egy kapás szőlő az a terület volt, amit egy ember egy nap alatt be tudott kapálni. Hasonlóan az egy kaszás egy ember egy napi teljesítménye a rét kaszálásában (általában egy holdnyi terület). Egy vékás a vetőmagnak az a mennyisége, amit kb. 200 négyszögölnyi földbe be tudtak vetni (általában 25-30 liter). De egy köblős föld kb. egy kat. holdnyi földterületet jelentett.

Újabb barcikai dűlőnevekkel is megismerkedhetünk az írásokból. A Városi Könyvtár dokumentumaiban megtalálható Gerendás, Lapos, Kutyás, Kiskenderföld, Vadas elnevezéseken kívül a Vesszős, Hora, Baglyos, Pusztatető, Hárosánszög.

Hozzászólás