Településeink egyházainak történetéből: A berentei római katolikus egyház rövid története

Berente nevét a Váradi Regestrum 1222-23-ban említi. A középkor óta köznemesek birtoka volt. 1555-56-ban a török feldúlta, a lakosság elmenekült. A visszatérő lakosok reformátusok lettek. 1597-ben református lelkész működött a faluban. 1687-ben ismét lakatlan puszta volt, majd a Rákóczi-féle szabadságharcot követő években népesült be református lakókkal, de ezek most nem a régi falu helyére telepedtek, hanem attól távolabbra. 1731-ben fatemplomot építettek maguknak, majd rövidesen birtokba vették az elhagyott katolikus kőtemplomot. 1746-ban mindössze kilenc házból állott a település, ebből négy ház volt a katolikusoké, aki a sajószentpéteri plébániához tartoztak. Templomuk, iskoláik 1835-ig nem volt.

1821-ben a helytartótanács a vegyes vallású falvak katolikus hívei számára iskola és iskolakápolna építésére pénzsegélyt helyezett kilátásba. 1823-ban Fischer érsek megtette a kezdeményező lépéseket a berentei iskola építése iránt, de a helytartótanács a vallásalapból e célra igényelt 4800 Ft összegű hozzájárulást nem adta meg. Így az iskola építését 1830-ban a Pyrker érsek által biztosított pénzből kezdték meg, de az abban munkálkodó Olajos János kőművesmester kolerában meghalt. A további munkálatokat új tervrajzok alapján Váczy István miskolci kőművesmester végezte el. A kőből épült, zsúpszalmával fedett viskóházban a tornyocskával felszerelt első szoba szolgált kápolnául. A kápolnával egybekötött iskola építése 1835-ben fejeződött be.

1856-ban a hívek plébánia szervezését kérték, s féljobbágytelek nagyságú házhelyet és földeket is vásároltak erre a célra. A sajószentpéteri plébános javaslatára új templomot is szerettek volna építeni. A terv – anyagi fedezet híján – ekkor nem valósult meg, csupán a düledező iskolaházat restaurálták és a benne lévő kápolnát bővítették.

1900-ban a hívek Kucsur Lajos miskolci kőművesmesterrel felépíttették az új iskolát. az az 1750 Ft összegű tőke, melyet Pyrker érsek a sajószentpéteri plébánia területén felállítandó új parókia alapjaként biztosított, erre az időre további adományokkal szaporodva 12 500 Ft-ra emelkedett. Ennek felét az 1900-ban építendő iskola építésére előlegezték. A roskadozó kápolnát ugyan megjavították, de kevés sikerrel, rövidesen életveszélyessé vált. Ezért Samassa érsek 1910-ben elrendelte, hogy az 1900-ban épült iskola új szentély hozzáépítésével és torony alkalmazásával kápolnává alakíttassék át, a kántortanító részére pedig tanteremmel egybekötött új lakóház építtessék. A terveket Wind István egyházmegyei építészmérnök készítette, s a munkálatokat is ő végezte el. 1910. november elejére befejeződött az építkezés, s a kápolnát 1911 szeptember havában megáldották.

1936-ban Berentén helyi lelkészséget állítottak fel. 1940. február 6-án az egyházmegyei főhatóság kiadta az alapítólevelet, amelynek értelmében a túlzottan nagy kiterjedésű, még mindig tizenhárom egyházközségből álló sajószentpéteri plébánia területét megosztva, a berentei fiókegyházat plébániai rangra emelte, ahová 1936-ban helyi lelkészt rendelt, s az 1911-ben épített templomot plébániatemplomnak nyilvánította. Ugyanakkor Barcika és Sajókazinc fiókegyházakat Sajószentpétertől Berentéhez csatolta.

A templom első, s egyben külső tatarozása 1966-ban történt Bereznai János miskolci építőmester közreműködésével. A belső festést 1962-ben Takács István (nem azonos e lap szerkesztőjével), illetve öccse, András végezte egyszerű díszítőelemekkel. 1975-ben Farkas István, a jelenlegi plébános, a templom összes favázas ablakait kicseréltette vasvázasra, és külső védőüvegként 6 mm vastag katedrálüveggel látta el az összes ablakot. Majd a hívek adományából színes ablakokat készíttetet Mohay Attila budapesti üvegfestővel. A szentélyben a szentmise és a hét szentség szimbolikus ábrázolása látható, majd a déli oldalon Árpád-házi Szent Erzsébetnek, Szent Borbálának, a bányászok védőszentjének, valamint a Lourdesi Szűznek és a kántorok védőszentjének, Szent Cecíliának képe zárja le a déli oldalt. A nyugati oldalon Szent László, Szent István, Szent Imre herceg, és Jézus születésének képe díszíti az ablakokat. Ezek a képek 1975-ben darabonként 10 000 Ft-ba kerültek, amit egy-egy hívő ajándékozott a templomnak.

A berentei katolikus templom és a kőkereszt (Fotó: Ari Flórián)

A berentei katolikus templom és a kőkereszt (Fotó: Ari Flórián)

A templom falai meglehetősen vizesek, ezért 1991. március 14-én a miskolci telephelyű Aquapol nevezetű falszárító cég elhelyezett a szentélyben és a kórus alatt egy-egy osztrák gyártmányú szárítóberendezést. Ezek a készülékek a falban lévő nedvességet egy év leforgása alatt leszorítják a föld mélyébe, és kiszárítják a falakat, s utána kívül-belül festeni lehet. A két készülék 110 000 Ft-ba került, mely összeget a városi önkormányzat által adományozott 300 000 Ft-ból fedeztük.

A templomnak két harangja van. A nagyobbik 100 kg-os, a kisebbik pedig 50. Az előbbit Tóth József és Simon József, valamint családjuk készítette, a kisebbiket pedig Kolozsvári István adományozta az egyháznak. A nagyobbik harang 1988-ban megrepedt, ezért azt 1990-ben újjáöntötte Gombos Miklós őrbottyáni harangöntő mester. Ez 78 000 Ft-ba került, amit részben a biztosítótársaság, nagyobb részben pedig a hívek fizettek. A harangot 1990. március 24-én dr. Seregély István egri érsek szentelte fel szép ünnepély keretében.

A mindenkori lelkész lakása 1941-ben épült fel 900 négyszögölnyi telken, amiből 500 négyszögöl szőlő és gyümölcsös volt. Ezt 1963-ban a BVK kisajátította 23 000 Ft-ért, vagyis négyszögölenként 46 forintot fizetett, amikor a belvárosban 3-400 Ft volt hasonló telek ára. A lelkész lakása ma is a ki nem sajátított telken található, a berentei plébániai hivatallal együtt.

Farkas István berentei főesperes-plébános

Hozzászólás