Sok ezer diák, fiú és leány vett részt a kazahsztáni szűz- és parlagföldek feltörésén. Az egyik moszkvai diáklány levelet írt haza édesanyjának, s a levélben azt, hogy „Jól vagyok, sokat dolgozok, a szabadidőmben pingpongozom”.
Az édesanya válasza: Szórakozzál csak kislányom, de nehogy férjhez menj ahhoz a kínaihoz.
A trolibuszon
A reggeli csúcsforgalomban utasokkal zsúfoltan közlekedtek a trolibuszok Moszkvában. A peronon egymáshoz szorulva álltak nők és férfiak. Egy nő hátraszól a mögötte álló diáknak:
– Hohó, fiatalember.
– Mire a megszólított diák: Ez nem hohó, hanem csak egy logarléc.
Polgazd-órán
Az egyik moszkvai főiskolán politikai gazdaságtanórát tartottak. A tanulócsoportban az áru értéke volt a foglalkozás témája. Erről feleltetett a tanár. A felszólított diák nem tudta elmondani az áru értékének marxi meghatározását. De a tanár csak faggatta tovább, s biztatta, hogy legalább a saját szavaival mondjon róla valamit. Ez sem vezetett eredményre. Hogy valamilyen választ mégis halljon, megkérdezte a bizonytalan diákot:
– Mit gondol ön az áru értékéről?
– Erre a diák egyből rávágta: Hát, ugyanazt, mint Marx.
Egy lépés előre
Szintén Moszkvában, de már a ’80-as években, és a Komszomol-főiskolán történt, hogy egy kubai tanuló az intézet könyvtárából Lenin: Egy lépés előre, két lépés hátra című könyvét szerette volna kikérni. Az ifjú tanuló, lévén nem sokkal a tanév megkezdése után még eléggé hadilábon állt az orosz nyelvvel, oroszul sehogy sem tudta megértetni magát a könyvtárossal, pedig lépegetett egyet-egyet előre, kettőt meg hátra. Végül az vezetett sikerre, hogy így kérte a könyvet: Lenin: Csa-csa-csa.
GUM
Nem egy, a Majakovszkij térre igyekvő hazánk – de más nemzet – fiával is megesett, hogy a tér: ploscsagy helyett losagy: lovat kérdezett, azt tudakolván, hogyan juthat el a Majakovszkij térre. De az a hazánkfia is csak akkor jött rá, hogy valami ostobát mondhatott, amikor a GUM-ban (központi nagyáruház) az eladó nagy nevetésben tört ki arra, hogy az illető bőrharisnyát kért. (Szegény, bőrkesztyűt szeretett volna vásárolni. Arra emlékezett, hogy a bőr oroszul kozs, s mint melléknév kozsanij, a kesztyűt viszont nem tudta. Az áruházban meglátta a csulki (harisnya) feliratot, s gondolta, hogy ez lehet a kesztyű neve. Ezért nagy bátran kozsanij csulki-t kért az eladótól.)
Végül egy lénárddaróci anekdota:
A cigány ritkán ment templomba, legföljebb karácsonykor és a húsvéti ünnepek alatt. Történt pedig, hogy virágvasárnapkor a cigány is elment a templomba, és áhítattal hallgatta a passiójátékot. Jézus szenvedéstörténetét, s abban, hogy Jézust a Getsemáne-kertben elfogták, megostorozták, majd keresztre feszítették. Ezen bizony nagyon elszomorodott.
A következő évben is elment a templomba virágvasárnapkor, és újból meghallgatta a passiójátékot. Amikor odaértek, hogy Jézust a Getsemáne-kertben elfogták, közbekiáltott: Minek ment oda, tavaly is ott fogták el!
