Tardonára gyertek emberséget tanulni – 4. rész: Tardona földesurai

Pál Lilla írása

A bujdosó Jókai és Muraközy a Csányi családon kívül a helyi nemeseknek is köszönhette, hogy kiléte titokban maradt. Tardona helyben élő nemesei mind a nemesség szegényebb rétegéből származtak. A visszaemlékezések és a helyi legendák, de Telepy Károly szerint is a helyben élő nemesek közül baráti kapcsolatot ápolt Szentimrey Pállal, Bodolay Sámuellel és leginkább a lelkész Rácz Endrével. Bár Jókai és a Jókait érintő elbeszélések Vályi Nagy Sámuelt nem említették, Telepy Károly naplójából ismeretes a neve, és mint helyi értelmiségi, vezető szerepet betöltő egyénnek, nyilvánvalóan a szabadságharcosok bújtatásából ő maga is kivette a részét. Keveset tudunk ezekről az emberekről, a fellelt anyakönyvi bejegyzések alapján életútjuknak csak egy része rekonstruálható, hogy ők hogyan emlékeztek a Tardonán bújtatott szabadságharcosokra, sajnos nem tudjuk meg, ehhez a még élő leszármazottak elbeszélésére és a családi legendák, szóbeszédek felkutatására lenne szükség (várom a leszármazottak jelentkezését a cikk végén található felhívás alapján!).

Az elbeszélések alapján Rácz Endre református lelkész volt Jókaihoz a leginkább közel álló személy Tardonán. Naphosszat sakkoztak, beszélgettek együtt. Jókai minden vasárnap eljárt a templomba is. Református nemesi családok leszármazottaiként és művelt, sokat olvasott emberként bizonyára akadt közös témájuk.

Rácz András vagy Endre, ahogyan leginkább használta a nevét (az anyakönyvi bejegyzésekben a saját aláírása is változó, hol Rácz Andrásként, hol pedig Endreként írt alá, talán Endreként többször szerepel a neve) 1817. november 29. napján született Sárospatakon. Az 1689. évi nemesi összeírásban szereplő Rácz Ferenc leszármazottja. A művelt és kevés földdel bíró nemesség köreibe tartozott. A Tardonai Református Eklézsia lelkésze lett 1845-ben, haláláig itt szolgált, 1898-ig. 1845. szeptember 29-én kötött házasságot Tardonán Csányi Juliannával, Csányi Benjámin legkisebb húgával.

„Tardonai prédikátor tek. Nemes Rácz András, Senyén lakott néhai tek. Csányi Sámuel és tek. Gyurkó Eszter asszony itt helyben lakó elmaradott árva hajadon leányokkal Juliannával. Tanúk: tek. Bodolay Sámuel és nemzetes nemes Vályi Nagy Sámuel urak.”

Rácz Endének és Csányi Júliának több gyermeke is született, Zsigmond (1845), István (1846), Elek (1847), Ilona Zsuzsanna (1849), András (1851), István (1854), Mária (1856), Erzsébet (1861).

Csányi Júlia 1892-ben bekövetkezett halálát követően az anyakönyv szerint Rácz Endre sokszor betegeskedett, gyakran helyettesítő lelkészek bejegyzéseit találjuk. A tardonai emberek emlékezetében egy nagyon okos és jóságos ember képe él Rácz Endréről. A kor szokásának megfelelően sok szegény család gyermekének keresztszülőségét vállalta el a tiszteletes és felesége, és sok olyan gyermekét is, akit születését követően nagyon gyorsan meg kellett keresztelni, hiszen tudvalevő volt, hogy nem fog sokáig élni. Összesen 34 gyermek keresztszülei lett így a tiszteletes és felesége. Tardonán még azt is tudni vélik, hogy egyik elárvult keresztgyermeküket a sajátjukként nevelték fel.

Azt, hogy a legszívesebben Rácz Endrére emlékezett Jókai a tardonai időkből, talán az is jelzi, hogy testvérének a lánya, Jókay Jolán a Tardonai Református Egyháznak adományozott egy cizellált ezüstkelyhet, Jókai Mór bujdosásának emlékére.

A Jókay Jolán által adományozott kehely a Jókai Mór Emlékszoba és Tájház kiállításából

A Vályi Nagy család már a XVIII. században is megtalálható Tardonán. Több generáción keresztül töltöttek be vezető szerepet a falu életében. Nem mint földesurak, hanem mint a szellemi élet vezetői és aktív részvevői, kántortanítóként egyházi és tanítói feladatot ellátó személyek. A fellelhető adatok alapján nemes Vályi Nagy Péter 1786-ban már bizonyosan Tardona kántortanítója volt, 1787 novemberében bekövetkezett haláláig. 1788-tól Péter fia, nemes Vályi Nagy Sámuel volt Tardona tanítója, felesége a tardonai Gyenes Judit volt, több közös gyermekük is született, közülük az 1793-ban Sámuel lett 1817-ben Tardona kántortanítója, haláláig. Vályi Nagy Sámuel 1849. augusztus 27. napján hunyt el Tardonán, kolerában. Felesége nemes Császár Zsuzsanna volt. Közös fiuk, akit szintén Sámuelnek hívtak, 1820. május 17. napján született Tardonán, a három generáción át tartó tanítóság helyett a jogi pályát választotta. Tardona jegyzője lett, ezt bizonyítja Telepy Károly Tardonán kiadott útlevele is.

Tardona korábbi jegyzője, „nemzetes nemes Horváth István jegyző” 1848. január 28. napján hunyt el, 64 éves korában, sínylődésben. A házassági anyakönyv szerint Vályi Nagy Sámuel leánya, Sámuel testvére, Amália 1844. június 5. napján házasodott össze Tardonán „ifjú nemzetes Nagy Bojki Rácz György” úrral, aki „Parasznya helységben lakos”, a menyasszony „kiadója” nemzetes Csányi Benjámin úr. Ifjabb Nagy Sámuel pedig a Palóczy családba házasodott be, nemes Palóczy Magdolnát vette feleségül. Közös gyermekeik Sajószentpéteren, Tardonán és Miskolcon születtek. 1847-ben Miskolcon született Barnabás, 1848-ban Miskolcon született Artúr, 1852-ben Judit Piroska Tardonán, 1856-ban Róza Matild Sajószentpéteren, 1863-ban Mária Magdolna Miskolcon. A gyermekek születési helyéből az derül ki, hogy a család előbb Sajószentpéterre, majd Miskolcra költözött. Vályi Nagy Sámuelről Jókai nem emlékezett meg. Telepy Károly naplójában azonban barátjaként említi. 1849. május 14-i bejegyzésében olvasható, hogy „ma eskették fel Kossuth Lajost kormányzónak”, ő pedig barátaival, Nagy Sámuelékkal Pestre indult, majd néhány nap múlva velük indult haza Tardonára. Telepy Károly későbbi visszaemlékezésében Jókai Mór kapcsán Vályi Nagy Sámuelt nem említette. Feltételezem, hogy vele baráti kapcsolatba nem került az író, talán, mint „jegyző”, személyében leginkább neki kellett tartózkodnia a bujdosóktól. Telepy ezt írta az Odvas-kő című grafikája alá:

„A tengerszemű nőben leírt bujdosásának elbeszéléséhez tartozik e táj az „Odvaskő” hova jó barátjai, Csányi Béni, Szentimrey Pál, Bodolay, Rácz Endre reform. lelkész és én gyakran követtük.”

A Bodolay család az 1754/55. évi országos nemesi összeírásban szerepel, Abaujmegyében István, Borsodmegyében pedig Gáspár és György igazolják nemességüket. Bodolay Sámuel neve Tardonán először az 1859-es határosztályozásról szóló dokumentumban olvasható. Az anyakönyvi bejegyzések alapján az állapítható meg, hogy a Tapolcsányban 1808-1845 között református lelkész Bodolay István fia vagy közeli rokona. Bodolay Sámuel születési anyakönyve eddig nem került elő. Első felesége Galló Zsuzsanna volt. Első gyermekük a Tapolcsányban 1843-ban született László volt. Még két gyermekük született, 1849-ben Mária, 1851-ben Erzsébet, mindketten Tardonán születtek, az anyakönyv szerint az 1-es számú házban élt a család. Az 1853-as vérhasjárványban elhunyt a kétéves Bodolay Erzsébet és Galló Zsuzsanna is, aki 33 éves volt és a halotti anyakönyv szerint Miskolcon született.

Bodolay Sámuel 1854-ben újranősült, Keviczky Emíliával. A házassági anyakönyvi bejegyzésben mint „Kassáról lakos Tardonán” megjegyzés szerepel, életkora 37 év (tehát 1817-ben született), felesége 19 éves volt ekkor, Sajókazán született. Esküvői tanúik Csányi Benjámin és Rácz Endre voltak. Katolikus szertartás szerint esküdtek, Dédesben. Összesen hat gyermekük született, és a vegyes házasságokra jellemzően a lányaikat katolikus hitben keresztelték, anyjuk vallása szerint, a fiaikat pedig református hitben az apjuk vallása szerint. 1855-ben Tardonán született Etelka Elisabeth, 1857-ben Tardonán született István György és szintén Tardonán született, 1859-ben Gyula Béla, majd 1861-ben Etel nevű gyermekük. A lánygyermekeket Tapolcsányban anyakönyvezték a katolikus egyháznál, a fiúkat pedig Tardonán. 1863-ban András fiuk Miskolcon született, ahogy 1866-ban Miklós is. Tehát a család 1861-62 között költözött el Tardonáról, ezt bizonyítja egy 1862-es perirat is, melyben mint földbirtokos a Bodolay család már nem szerepel. Az általuk lakott 1-es számú ház 1870-ben már bizonyosan a Reusz család tulajdona volt. Bodolay Sámuel gyermekeinek keresztszülei között több református lelkészt és tardonai földesurat találunk, pl. Prófész János visnyói lelkész, vagy Rácz Endre tardonai lelkész, Szent Imrey Pált, vagy a Tardonához Csányi Zsuzsanna halálát követően is kötődő Telepy Györgyöt és negyedik felségét, Kozmovszky Máriát.

Bodolay Sámuel halálának idejéről és körülményeiről eddig nem derült ki semmi, ami azonban anyakönyvi bejegyzésekben fellelhető és biztosan azonosítható, hogy István nevű fia egyházi hivatást választott, Mezőcsát lelkésze volt 1887-1891 között. Gyula nevű fia pedig polgári állást választott, körjegyzőként dolgozott Hejőkeresztúron, felesége pedig a nagymihályi református lelkész lánya lett. Keviczky Emília 1906-ban halt meg, Miskolcon, végelgyengülésben.

A Szent Imrey család neve már az 1809-es nemesi összeírásban megtalálható Tardonán, Szentimrey Zsigmond úr tardonai birtokjövedelmei alapján a falu 2. legnagyobb jövedelmével rendelkező földesúr volt. 1817-ben pedig Szentimrey Sámuel és Szentimrey Pál urakat találjuk a földbirtokosok között. Tardona 1826-os urbárius földkönyve szerint Szentimrey Pál úrnak 5, Szentimrey Sámuel úrnak pedig 7 jobbágya volt Tardonán. Egy 1850-ben keletkezett iratból pedig ismeretes, hogy Szentimrey Susánna, Farkas Antalné életében tardonai birtokait eladta, rétjét, szántóföldjét Szentimrey Pálnak, erdőbirtokát pedig 50 helybéli lakosnak. A Szentimrey (Krasznyikvajdai) család régi család, a hagyomány szerint a Tomaj-nemzetségből származnak.

A Jókai Mórral kapcsolatba került Szentimrey Pál 1840-ben nősült meg. A házassági anyakönyvben ezt olvashatjuk:

„tekintetes nemes Vitézlő Krasznik Vajdai Szentimrey Pál úr Abaúj Vármegye Csécs helységben lakos, néhai vitézlő Brezovai Bugari Horváth János úr árva leányát Borbálát kérte.”

Halotti anyakönyvi kivonatában szereplő adatokból derül ki, hogy 1811-ben született Hangácson. Szentimrey Pálnak és Horváth Borbálának két gyermeke született, 1845-ben Kornélia Borbála (anyja vallása után katolikus hitben keresztelték Dédesben), 1846-ban Piroska Róza (református hitben keresztelték Tardonán). A család Tardonán a 4-es számú házban élt. Kornélia nemes Horváth Lászlóhoz ment feleségül 1862-ben, Piroska pedig Szentpétery Imréhez 1864-ben (mindkét lány elvált, Kornélia később a tapolcsányi tiszteletes, Némedi József felesége lett, Piroska Greskovics Ágoston városi írnoké). Szentimrey Pált Telepy Károly említette naplójában, innen kiderül, hogy egy Piskóti nevű miskolci ügyvéddel állt kapcsolatban, aki az ország aktuális híreiről is tájékoztatta. A jobbágyfelszabadítást követő úrbéri viszonyok rendezése és a közbirtokossá vált nemesség kárpótlási rendszere Szentimrey Pált nehezen érintették, ezt bizonyítja az a tetemes perirat, melyben felperesként szerepel. 1862-ben indította a birtokrendezési pert. A pereskedésnek a halála vetett véget. Szentimrey Pál 1873. július 16-án kolerában meghalt.

A Bodolay, Szent Imrey, Csányi, Rácz családok közötti szoros kapcsolatot mutatja, hogy gyakran egymás gyermekeinek keresztszülei és esküvői tanúi voltak. Valószínűleg ez baráti kapcsolataikból, rangbéli és műveltségi fokukból adódott, hiszen minden családnak valamilyen fokon köze volt a református egyházhoz, ha nem felmenőik voltak lelkészek, akkor gyermekeik vagy gyermekeik választottjai közül kerültek ki a református lelkészek.

Tardonáról, amelyről Jókai Mór azt írta, hogy „Karacs Ferenc térképén nem szerepelt”, az eldugott, „Isten háta mögötti” település képe élt az emberekben. A hely, ami annyira félreeső, annyira megközelíthetetlen, hogy ide aztán csak elbújni lehet jönni. Ezzel szemben a „Tardonára gyertek emberséget tanulni” 4. részében ismertettem, hogy ez a falu nem az a hely volt, ami a Jókai által lefestett „romantikusan eldugott kis hegyi zug képe” által rajzolódott ki. A falubeli emberekhez, főként a nemességhez mind az aktuális hírek, mind pedig a kultúra eljutott. A művelt helyi nemességet valószínűleg érdekelték a napi politikai események, a jobbágyokat pedig nemigen érdekelte. Ennek talán az lehetett az oka, hogy a faluban élő kisnemesek a reformkori, felvilágosult nemesi szellemben éltek jobbágyaikkal. Talán ezt erősíti az a helyi legenda is, hogy amikor a lelkész 1848-ban kihirdette a szószékről, hogy fegyvert kell fogni, az emberek csak annyit kérdeztek, minek és ki ellen, nem való az nekik, nem fogtak fegyvert. A tardonai nép már az 1700-as években is rendszeres résztvevője volt a miskolci piacoknak, a felesleget itt adták-cserélték el. Diósgyőrbe, Perecesre és Hámorba jártak piacozni. A tardonaiaknak gyakran Miskolcra kellett a földesúrnak beszolgáltatni, ehhez kitaposott, járható gyalog- és szekérút kellett. A Miskolc-Tardona között lévő hegyi út egészen a második világháborút követő évekig volt használatban. Ezen az úton jutott el Jókai, Muraközy és a Telepy család is Tardonára. Mária Terézia 1770. július 5-i kilenc kérdőpontos vizsgálata a legkorábbi emléke a Tardona-Diósgyőr közötti bükki szekér- és gyalogút meglétének és a piaci árusításnak:

„Csekély szőlő hegyeinken termett borocskánknak vásári alkalmatosságokkor határunkban, az út mellett szabad árultatása. Tűzi s épületre való fánk elegendő, az ingyen (…) Miskolczi piarcznak közel, 2 mérföldnyire való léte, ott két kézi munkálkodásunk által az pénznek szerzésére könnyű alkalmatosságunk.”

Az aktív kereskedelmi kapcsolatoknak köszönhető, hogy Tardonán nem ismerünk népviseletet, hiszen a gyakori városbéli látogatás hatására változott az öltözet és a helyi divat is. Tardona földesurai és tanítói nevei között régi nemesi családok tagjait találjunk, ami tovább bizonyítja, hogy a község nem egy világtól elzárt közösség volt. Ez még inkább bizonyítja a helyi emberek és helyi felvilágosult nemesek jóságát és a közösség titkot megtartó erejét.

Lehet, hogy a jobbágyok nem tudták, ki az a Jókai Mór, vagy ki az a Muraközy János, de a jogvégzett Vályi Nagy Sámuel, a Csányi, a Bodolay, Rácz és a Szentimrey család tudta. Ezek az emberek rendszeresen eljártak a faluból, és Telepy Károlytól tudjuk, hogy aktív kapcsolatokat tartottak a környékkel, így bármikor feladhatták volna a bujdosókat. Mégsem tették. Akár a piacra menő jobbágyok is feladhatták volna a bujdosókat, de ők sem tették. Ezért írhatta Jókai a Barátfalvi lévitában:

„Álnév alatt rejtegettek. Tudta mindenki, hogy bujdosó vagyok; senki sem árult el.”

Az alábbi családok leszármazottait keresem, helytörténeti kutatásaim adatbővítése céljából:

Kasznyikvajdai Szentimrey/Szent Imrey (Némedi, Szentpétery, Greskovics)

Rácz
Csányi
Vályi Nagy
Bodolay
Reusz

Mivel sok a névazonos család, ezért minden családhoz kötődően közlöm azokat az adatokat, amelyek a rokonoknak segíthetnek a beazonosításban, a nevek a tardonai vonatkozásban érintett utolsó családtagok nevei, az ő leszármazottaikat keresem:

Krasznyikvajdai Szentimrey:

Szentimrey Pál 1811-1873
Szentimrey Kornélia (Némedi Józsefné) 1845 – 1898.
Némedi Károly: született 1886. Dédes
Némedi József született 1879. Tapolcsány
Némedi Emma (1875), Némedi Margit (1888)
Némedi Sándor
Némedy István született 1905. Dédes
Szentimrey Piroska (Greskovics Ágostonné)1846. Tardona
Greskovics Gizella, 1880, Mindszent
Greskovics Géza, 1874, Tardona
Szentpétery István János András, 1895

Rácz:

Rácz István, született Tardona, 1854.
Rácz Erzsébet, született: Tardona, lakott: Dédes
Rozgonyi Lászlóné Rácz Mária, született: Tardona, lakott: Nekézseny

Csányi:

dr. Csányi István, született: Miskolcon, szülei: Csányi László és Vécsey Judit
Csányi Bertalan és Kertész Julianna leszármazottai

Vályi-Nagy Sámuel és Palóczy Magdolna leszármazottai:

1847. Barnabás,
1848. Artúr,
1852. Judit Piroska,
1856. Róza Matild,
1863. Mária Magdolna

Bodolay Sámuel és Galló Zsuzsanna leszármazottai:

1849. Mária

Bodolay Sámuel és Keviczky Emília leszármazottai:

1855. Etelka Elisabeth,
1857. István György,
1859. Gyula Béla,
1861. Etel,
1863. András (Miskolc),
1866. Miklós (Miskolc).

Reusz család leszármazottai (Reusz Adolf lányai):

Almássy Lajosné, született Reusz Anna (lakott Felső-Barcikán)
Fodor Béláné, született Reusz Malvina (lakott Ózdon)
Kökényesdi Pálné, született Reusz Hermina (lakott Sajólászlófalván)
Barát Jánosné, született Reusz Mária (lakott Solton?)

Elérhetőségem: lilla@emlekeink.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..