Az én megyém – beszélgetés Csontos László íróval új könyvéről és a Kazincbarcikai Közéletről

„Induljon el Zemplénből, járja be Miskolcot, tegyen körutat Borsodban és Abaújban, látogasson el Gömörbe! Ismerkedjen meg az Árpád-kori templomokkal, a pálosokkal, a vizsolyi bibliával, kastélyainkkal és így tovább” – invitál kalandos utazásra az író „Az én megyém!” című  könyve kapcsán.

Read more

Napjaink lapjai – Verse Lőrinc lapszemléje

Szerkesztőségünk egyik főmunkatársa, a mindmáig koszorúzatlan költő: Verse Lőrinc, aki a Bal Fácán Nagydíj többszörös tulajdonosa, de a legmagasabb költői elismerés, a Fűzfa Poéta Díj hasztalanul reménykedő várományosa megirigyelte K. Béla hall(hat)atlan reklám költeményeit (de az is lehet, hogy azok ihlették meg), s elhatározta, hogy a városunkban, napjainkban megjelenő lapokat versben mutatja be. Kín(rím)keserves munkájának eredményét teszi közzé a Históriás.

Read more

Kétszer elmaradt interjú helyett – 1989. január 13. péntek

„…elmondom hát mindenkinek…” Nyugdíjba menetelem alkalmából a Kazincbarcikai Közélet akkori főszerkesztője, Fekete Béla interjút készített velem. Az írás azonban nem láthatott napvilágot, mert az újság akkori gazdái és irányítói nem tartották kívánatosnak a megjelenését arra hivatkozva, hogy zavarná a pártértekezlet légkörét (az MSZMP 1989. májusi pártértekezletéről van szó). Akkor nem tehettem mást, belenyugodtam ebbe. Azóta több, mint egy év eltelt, […]

Read more

Egy kis „múltdarabka” a Múltidéző mozaikhoz

„Gondolom, azt minden iskolás gyerek tudja, hogy itt született a Szózat zeneszerzője, Egressy Béni. Kár, hogy nevét csak egy tér, egy emléktábla, művelődési ház viseli, de az is kár, hogy a híres-neves zeneszerző szobrát egy másik városban, Sárospatakon állították fel a közelmúltban, és nem városunkban, amelyről közismert a szlogen: Kazincbarcika a virágok, parkok városa is…” – olvasom és olvashatták sokan […]

Read more

Észrevételek, megjegyzések a Kazincbarcikai Közélet 1990.május 10-i számában megjelent Visszatekintő egy év után c. cikkhez

A cikk azzal az egyoldalú kijelentéssel kezdődik, hogy „Nehéz örökséget vett magára egy évvel ezelőtt Rádó Gyuláné tanácselnök”. E megállapítást azért tartom egyoldalúnak, mert, bár az átvett örökség kétségtelenül nehéz volt, de volt abban a város addigi fejlődésének eredményeképpen létrejött, megyeileg és országosan, szakmai és nem szakmai körökben egyaránt elismert sok-sok érték, olyan, amely e még nem egészen negyven éves […]

Read more