Skip to content
"A Sajó, ha fekete is, legalább folyik…"
Van egy fotó, melyen Kádár János meglehetősen megrökönyödve ‒ szájában cigaretta ‒ szemléli a kor népszerű modelljét, Sütő Enikőt a Habselyem Kötöttárugyár divatbemutatóján. A felvétel nem a kazincbarcikai kirendeltségen, hanem a fővárosi anyacégnél készült, a Váci úton. Kádár Symphoniát szívott. De szívhatott volna BVK-t, ÉRV-t vagy akár Borsodi Ruházati Vállalatot is…
Read more
Egy kis kitérő – a kazincbarcikai hidak – után visszatérek a cikksorozat főcsapásához. Előrebocsátom, az elkövetkező két rész egy kicsit „szárazabb” lesz, mint az előző volt. Nem szeretnék foglalkozni egy-egy gyár részletes történetével – előttem ezt már nagyon sokan megtették –, inkább egy egyszerű kronológiát szeretnék felállítani. (Idetartozik Berente is.) Úgy gondolom, erre azért van szükség, mert így látható a […]
Read more
„A lakóknak a város olyan, mint a fiatal házasoknak az elsőszülött fiú. Számon tartják minden napját… Mindenre emlékeznek és minden fontos: az első bokréta ünnepe, az első kész ház, az első csorgó vízcsap, az első utcai lámpa, az első bolt, az első aszfalt, az első iskola, az első tavasz, az első csőrepedés.” (Boldizsár Iván: Egy város serdülőkora. Az írás 1960-ban […]
Read more
Gémeskút a Rákóczi téren Lassan már azok is elfelejtik, akik 1952. január 1-jéig a Rákóczi téren működni látták a gémeskutat, amelyből az építkezéshez a vizet nyerték. Az igazsághoz tartozik, hogy „modernizált” gémeskút volt ez. A vizet ugyanis a gémeskútban elhelyezett szivattyú nyomta az építkezések helyszínére. A gémeskút megszüntetése után a Tardona-patakot elrekesztették és onnan szivattyúzták a vizet a mai Béke […]
Read more
„Tizenkét évvel ezelőtt három kis falu lapult ezen a tájon: Sajókazinc, Barcika és Berente – s ma: négyemeletes házak között széles aszfaltozott sugárutak húzódnak…” – így kezdődik a Magyar Diafilmgyártó Vállalat 1962-ben kiadott, 66 kockás diafilmje az épülő Kazincbarcikáról. A diafilm letölthető pdf formátumban.
Read more
Különleges fotót tett közzé Pázmándiné Kinga a Képi Demokrácia csoportban. A fényképen Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese látható a BVK-ban tett látogatása során, 1973. szeptember 17-én. Másnap történt a tragikus esemény a Lenin Kohászati Művek (LKM) martinüzemében.
Read more
Az örök lokálpatrióta A város születésének tanúja és részese voltam. A kazincbarcikai vasútállomásra 1958. január 2-án érkeztem, amely akkor a régi egyemeletes épületből állt. Az érkező utasokat legalább hat-nyolc fakarusz-autóbusz várta. Mindig tömegek érkeztek. Köztük a környező községekből bejáró dolgozók és a távolabbról ingázók. A fakaruszok végállomása a mostani Egressy Béni úton a Rákóczi tér előtt volt. Az utas itt […]
Read more
Szeretettel gondol Kazincbarcikára Dr. Szabó Gyula Sajókazán született, mégis tősgyökeres sajókazincinak vallja magát. Az általános iskoláit már Sajókazincon végezte. Középiskolába Miskolcon a Földes Ferenc Gimnáziumba járt, de a kazincbarcikai vegyipari technikumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányait már a fővárosban fejezte be, ahol 1970-től él és dolgozik.
Read more
Kiemelkedő képességű munkatársaira a legbüszkébb Körtvélyes István a Fertő tóhoz közeli Fertőszentmiklóson született. A Veszprémi Vegyipari Egyetemet 1954-ben végezte el. Az iparosításnak abban az időszakában több volt az álláshely, mint a végzős hallgató, akiknek egy bizottság “népgazdasági” szempontok figyelembevételével ajánlott munkahelyet. Évfolyamtársainak többsége Budapesten akart állást vállalni. Ő a részére felajánlott Haditechnikai Kutatóintézet helyett Kazincbarcikára kérette magát, ahol akkor már […]
Read more
1954 – Kazincbarcika várossá nyilvánításának éve. Milyen volt a 45 évvel ezelőtti Kazincbarcika? Milyen események történtek az épülő új városban a történetében meghatározónak számító esztendőben? Az alábbi írásban megpróbálunk válaszolni ezekre a kérdésekre. Az elsőre többnyire olyan személyek adják meg a választ, akik akkor már Kazincbarcika lakói voltak, vagy éppen 1954-ben kerültek az épülő városba, és ezért emlékezetük jobban őrzi […]
Read more
Ha átutazom Kazincbarcikán, nem tudok elfogulatlanul továbbhaladni. Ha módomban áll, meg is kell állni. Akarom, vagy nem, gondolataim vissza-vissza – cikáznak – a múltba. Ha most történik ez, akkor fél évszázadnyira. Képzeletben letörlök mindent az országút és a berentei hegyvonulat közötti területről, a barcikai dombságról, olyannak idézve fel magamban, amilyen akkor, 1949-ben volt.
Read more
Kazincbarcika hőskorának az ’50-es évtized első éveit tartjuk. Ekkor kezdődött el az a nagy munka, amely Barcika, Sajókazinc és Berente évszázadok során kialakult rendjét, lakóinak életét és szokásait gyökeresen átalakította.
Read more
1996 utolsó napján levelet hozott részemre a postás. A levél a sajókazinci születésű, és mai is kazincbarcikai lakos Bányász Józsefné szül.: Réthy Zsuzsanna nyugalmazott általános iskolai tanártól jött.
Read moreA várpalotai Magyar Vegyészeti Múzeum rendezvénye kapcsolódik Kazincbarcikához (is). A dunántúli városban ugyanis annak az 1973-ban elhunyt dr. Keresztes Mátyásnak a tisztelői jöttek össze, akit a hazai nitrogénműtrágya-ipar „nagy öregje”-ként tartanak számon szakmai körökben.
Read moreÖtéves elmúltam, amikor Sajókazincra költöztünk. Szutor Barna volt a kocsis, aki lovas szekerével bútorainkat Szuhakállóból átfuvarozta. Szutorékkal sokáig megmaradt a család kapcsolata, rokon lányukkal, Sallai Pirivel (Lengyelné) később együtt jártunk elemibe.
Read more