A Barcikai Históriás Kazincbarcika történetének és eseményeinek bemutatásán kívül 1992. óta foglalkozik térségünk, elsősorban közvetlen szomszédaink történetének és eseményeinek az ismertetésével. Az 1992. jún.-aug.-i számban Tardonával, az 1992. okt.-dec.-iben Vadnával, az 1996. évi számban Sajóivánkával, míg az 1997. éviben Sajószentpéterrel és Szendrővel ismerkedhetett meg az olvasó. Mostani számunk Múcsony nagyközséget mutatja be a B. Tóth Illés nyug. tanár szerkesztésében 1996-ban megjelent “Vázlatok, adatok Múcsony nagyközség történetéből” című kiadvány, továbbá egyéb információk alapján. A település jelenlegi helyzetét Viszlai Viktor, a község polgármestere ismerteti.
B. Tóth Illés: Az íratlan emlékek homályában
Községünk környéke már több ezer éve lakott vidék volt. Szkíták, kelták, jazig-szarmata népek és vandálok éltek e vidéken, majd a rokon népnek tartott hunok és az “előmagyar”-nak is nevezett avarok. Őseink a honfoglalás után együtt élnek itt a meghódított népekkel, együtt művelik a földet, a magyarok már a Kazárországból (Kazár Birodalom), Levédiából és Etelközből hozott tapasztalatok alapján, s ezeket az itt élő szlávoktól is tanulva újabbakkal gazdagítják. Ezt bizonyítják az akkor modernebb földművelésre utaló szláv jövevényszavaink, amelyek átalakulva igazodnak a magyar nyelv törvényeihez (pl. brázda – barázda).
Annak ellenére, hogy a már itt lakó “meghódoltak” voltak, ők és az itt házat foglaló (az akkor még egyenlő, szabad) magyarok többsége fokozatosan a földesuraitól függőségbe került, azok jobbágyává süllyedt, tették a dolgukat: védték és művelték a földet. Tették kötelességüket, bár sorsuk – a többség sorsa – egyre rosszabbra fordult. Pedig a mi első királyunk, a szentté avatott István, I. törvénykönyvének 22. pontjában leírta, hogy „… ezután az ispánok vagy katonák közül senki ne merészeljen szabad személyt szolgaságba hajtani.”
Községünk Borsod vára szolgálatában
özségünk írott történelme akkor kezdődik, amikor az első írásos emlékünk felbukkan a tudományos irodalomban. Ez a dokumentum a Váradi Regestrum, a korabeli per-esetek rövid feljegyzéseinek, jegyzőkönyveinek írásos gyűjteménye, amely jelentős forrása községünk történetének. Múcsony község ebben az írásban az akkori nevén, latinos villa Mulchun*, a borsodi vár tartozéka, a vár birtoka volt. E földvárban katonáskodtak községünk szabadjai, mint várkatonák, s itt szolgáltak, dolgoztak a várnépséghez tartozók.
* 1275-ben Muchun, 1332-ben Mohuch és Monthnush név fordul elő.
De itt tevékenykednek az itt talált és meghódolt néptöredékek, az avarok, az északi, észak-keleti és déli szlávok (bolgárok) maradványai is. E vár körül lassan kiépült egy középkori “város” és fontos piac, később vásáros hely lett. Lehetett, mert itt, a Bódva völgyében vezetett egy fontos kereskedelmi útvonal Budáról Krakkóba, az akkor híres vásárvárosba. Ekkor már megjelennek hazánkban a mohamedán izmaeliták és zsidók, mint az árut közvetítő kereskedők. Megtelepültek Borsodban is, de a közel lévő községünkben is. E vidék – az alföld és hegyvidék találkozása – kedvezett a kereskedelemnek. Vegyes lakosság, több nép leszármazottja él, dolgozik, katonáskodik itt, szabadok, nem szabadok, még rabszolgák is. Ki így, ki úgy “adózik” a királynak: karddal, dénárokkal (a vármegye ispánjainak is), később tizeddel az egyháznak, kilenceddel a földesúrnak, no meg robottal, kötelező ajándékokkal és még sokféle, később törvényekben is rögzített szolgáltatásokkal. Persze azok, akik már szolgaságba hajtattak, jobbággyá süllyedtek. Ez ellen fogtak össze a „szabadok” és szervezkedtek sokféle módon. Ilyen volt ez akkor is, amikor Péter, a borsodi vár jobbágya – tisztje – községünk és már helységek szabadjait, a kizárólagosan katonai szolgálatra kötelezhető várkatonákat a várban lévő börtönök, foglyok őrizetére akarta “szorítani”. A katonák ennek ellentmondtak, és a dologból per lett. Ennek a peresetnek a feljegyzése községünk első írásos dokumentuma.
Múcsony csatározások színhelye
A besenyők, majd a kunok betörései idején folytak csatározások Borsod vára és Múcsony vidékén. A legveszélyesebb és legjelentősebb támadás a tatároké volt 1241-ben. Ez nagy emberveszteséggel és Borsod várának pusztulásával is járt. A vár egyik tisztje, a később „Tatár” Jánosnak nevezett százados maradék katonával a Múcsony és Császta község közötti dombokon rajta ütött a Kálló felé vonuló tatárok kisebb csoportján, s a tatárok ennek eredményeképpen örök nyugalmat nyertek a múcsonyi templom domb alatt. János százados pedig megkapta jutalmul IV. Béla király fiától, V. Istvántól Császta földjét, s kortársaitól a „Tatár” nevet. Ezt a nevet őrizheti a templom domb feletti, Császtához közeli Tatárka-dűlő.
Munkában és csatákban edzett népünk a tatárjárás pusztításait aránylag hamar kiheverte a “második honalapító” névvel is megtisztelt IV. Béla és fia, a kisebbik király, István (később V. István) vezetésével.
Nem így Borsod vára és a körülötte kialakuló Borsod városa. A vár, a földvár már ekkor sem volt korszerű védelmi építmény. A várbirtokból főleg a várjobbágyok felaprózott birtokai lettek, Borsod pedig a kisnemesek községe. Mellette a gyorsan fejlődő Edelény emelkedett két évszázad múlva “mezővárosi” rangra. S e vidék falvainak – így Múcsonynak is – kedvelt piacos-vásáros helye lett a XV. századtól a mai napig.
De országunk, vidékünk, községünk fejlődését a XV. századi törökellenes hadjáratok lelassították. Az 1554-i pusztítás után Múcsony akkor csekélyke 20 forint adót fizet a töröknek.
Népünk e századokban “két malomkő között őrlődött”, és egyszerre kellett küzdenünk a török és az osztrák, azaz Bécs ellen. Közben emésztették népünk erejét a belső földesúri harcok. Vidékünkön a szedrői, az erdélyi fejedelmekhez hű, a reformációt támogató Bebekek és a Bécshez hű, a katolicizmust támogató Balassák hadakoztak egymás ellen. Ebben az időben indul Bocskai szabadságharca, váltakozó eredményekkel és községünk is „csatározások színtere” lesz.
Asztalos Tiborné: Múcsony nagyközség földrajzi viszonyainak vázlata
A falu két folyó – a Sajó és a Szuha – találkozásánál fekszik. Ez sokban meghatározza a falu gazdasági és történelmi fejlődését.
A terület éghajlata, mint az egész országé, szárazföldi. Az eső általában a putnoki kapu és a Tardona-völgy felől érkezik. A széljárás nyugat és dél-nyugat irányú, de télen, a helyi lakosok szólásmondása szerint a “kassai szél” az uralkodó. Az északi és észak-keleti szelet általában felfogja a Csapástető, a Szárhegy és a Cseres tető. A Szuha vízjárása ingadozó, alacsony vízállás jellemzi, de az esőzések és hóolvadások következtében többször kiöntött és hatalmas áradásokat okozott. A Szuha régen Múcsony legelőjén folyt keresztül, és Sajószentpéternél ömlött a Sajóba. Ennek az ágnak a jelenlegi neve Öreg Szuha. Most a Múcsony felső részén lévő csatornán át a Kazincbarcikához tartozó területen ömlik a Sajóba.
A Sajó szabályozása előtt a folyó vize a múcsonyi kertekig hullámzott. A szabályozás után a területen lévő néhány tó (Eszter tó, Udránszki tó, Farkas tó) medre kiszáradt. Régen sok volt a nádas a Sajó kiöntése miatt. Itt fellelhetők a lápi talaj maradványai.
A falu másik részét alkotó dombok, hegyek medreken ereszkednek a házak udvarára. Az egész vonulaton kimutatható a hajdani sekély tenger homok-homokkő, de főleg agyagos üledéke, amit a lakosság téglagyártásra használt (Brát-kanyari téglagyár). A karbonkorban kialakult barnaszén lelőhelyek a lakosságnak hosszú ideig biztosítottak megélhetést.
(Asztalos Tiborné általános iskolai tanár)
Béres Miklós: Múcsony, mint az Apostoli Kormányzóság, a Miskolci Exarchátus Központja
Kevesen tudják az országban, hogy ez a viszonylag kis borsodi község Rómában Vatikán állam nyilvántartásában mint egyházi központ, Adminisztratúra központja van bejegyezve. Ezért sok hivatalos levél és küldemény érkezik ide a Vatikánból, illetve a magyarországi egyházmegyék székhelyéről. A Múcsony központú adminisztratúrát a megyéspüspök vezetésével sok vatikáni méltóság keresi fel. 1990 őszén Marusini érsek, a Keleti Kongregáció titkára tett látogatást Múcsonyban a titkárával és dr. Keresztes Szilárddal. 1993 nyarán pedig Silvestrini bíboros érsek, a Római Keleti Kongregáció – minisztérium – elnöke nagyszámú kíséretével és professzorokkal látogatták meg a múcsonyi helynökséget, és tárgyaltak az Adminisztratúra jövőjéről és kibontakozásáról.
Az Adminisztratúra legjelentősebb parókiája ma is Múcsony: 1460 gk. hívőt számlál. Múcsony régi település, ősi parókia. Az 1639-es tűzvészben leégett a falu, s benne a fazsindelyes templom. Fontos iratok, anyakönyvek semmisültek meg. 1817-ben kőből építettek új templomot, ami 1878-ban égett le. A hívek újból felépítik, és mellette építenek egy barokk stílusú emlékkápolnát is. A parókai és iskola épülete 1910-ben készült el. A község rohamos fejlődésével a régi templom kicsinek bizonyult, ezért 1925-ben kereszthajó hozzáépítésével bővítették.
1996 történelmi dátum Múcsony életében. A második világháború idején elhurcolt harang mását Csóré Miklós és neje az őrbottyáni harangontó mesterrel elkészíttette. A tíz mázsás “Miklós” harangot Szilárd püspök áldotta meg 1996. húsvét másnapján. Így az összetört harang, melyet a pusztítás eszközéül akartak felhasználni, ma az életet, a halálon is túlmutató reményt hirdet csodálatosan csengő hangjával.
(Béres Miklós múcsonyi parókus, a Miskolci Apostoli Adminisztratúra általános püspöki helynöke)
Bódi Jánosné: Röviden a helyi államhatalmi és államigazgatási szervekről
István király államalapításával megindult a vármegyék kiépítése, melyek élén a király tisztviselője, a megyeispán állt. Ebben az időben az együtt élő, 5-20 családból álló közösségek kerete a falu volt. Élén a falunagy, majd később a bíró a nép véneivel együtt igazgatott és ítélkezett. A bíráskodás helyét a falu füstjének, a bíró fórumát falu székének nevezték. A falusi önkormányzat legfontosabb feladata a földesúr részére járó szolgáltatások, az igás és kézi robot kivetése, a király adó és a papi tized behajtása volt. A bíró megbízatása egy évre szólt. A XVIII. századtól kezdve a községekben jegyzőt (nótáriust) alkalmaztak.
A községi igazgatásban az 1832-36. évi törvények hoztak változást, majd 1886-ban a községi törvény sokoldalúan szabályozta a községek hatáskörét. Új rendelkezése volt a községi illetőség, melynek hatáskörébe tartoztak pl. az utak, iskolák, a mezei- és a tűzrendészet, a szegényügy ellátása, a községi adók kivetése. 1895-ben vezették be az állami anyakönyvezést. A dualizmus időszakában kiépült helyi közigazgatási szervezet egy ideig megmaradt a Magyar Népköztársaság időszakában is.
Az 1918-as őszi rózsás forradalom győzelme után a helyi hatalmi szerv a Nemzeti Tanács volt. 1919-ben Múcsonyban is Munkástanács alakult, amelynek a direktóriumi elnökkel együtt 5 fő volt a tagja, a Paraszttanács 14, a Katonatanács 5 fővel alakult meg. A direktórium létrehozta a Birtokrendező Bizottságot, amely 3 főből állt. A község felszabadulása (1944. dec. 13.) után a vezetést a Nemzeti Bizottság vette át. 1948-50 között megtörtént a közigazgatás átszervezése, s az 1950. október 22-én megtartott országos tanácsi választással a tanácsok megalakulása. Múcsony község tanácsát 1969. július 1-jével Szuhakálló tanácsával közös tanácsba vonták össze, majd 1971. január 1-jével Múcsonyt nagyközséggé, tanácsát pedig Nagyközségi Tanáccsá szervezték át. A helyi tanácstagok száma 50 fő volt.
1990-ben újabb jelentős változás történt: a tanácsrendszer helyébe a helyi önkormányzati rendszer lépett, 1991-ben Szuhakálló levált Múcsony községtől, és önálló hivatalt hozott létre.
A mintegy 3700 lakosú Múcsonynak 13 fős képviselő-testülete van, élén a polgármesterrel. Az 1994-es választások során megalakult a Ruszin és a Cigány Kisebbségi Önkormányzat.
(Bódi Jánosné Múcsony önkormányzatának jegyzője)
* * *
Filkóházi Zoltán a múcsonyi kiadvány készítésekor még egyetemi hallgatóként (ma középiskolai tanár) mutatta be a múcsonyi gazdálkodás kisipari hátterének nyelvi adatait. Két nyelven – magyarul, s vele párhuzamosan szláv nyelven – leírja Keszler Istvánnak, a falu utolsó kovácsának műhelyét, amely a ’70-es évek végén még állt a mai Kossuth utca 79. számú telken. A továbbiakban azt írja le, hogy a múcsonyi ruszinok kovácsa hogyan dolgozott, milyen eszközöket készített a kovácsműhelyben. Ugyancsak bemutat egy szekeret és egy felszerszámozott lovat. „Arról nincs tudomásunk, hogy teljes szekeret készítettek volna Múcsonyban – írja –, de a kerekeket és a javításokat a kerékgyártó – kolyeszár – elkészítette, illetve elvégezte… A falu legutóbbi kerékgyártói Csóré József és Kohut Lukács voltak. Az előbbi mester műhelye a mai Kossuth utca 138. sz. ház végében 1960-ig, az utóbbié pedig az egykori községházával szemben évtizedekig működött.”
* * *
Kaulics János kertészmérnök, Múcsony alpolgármestere a község mezőgazdaságának történetét vázolja 1849-től 1949-ig, sőt, a téesz bemutatásával majdnem napjainkig. Néhány érdekesség az írásból: “A Rákóczi szabadságharc után királyhű emberek kapták meg a múcsonyi és környéki birtokokat. Így gróf Csáky kapta a múcsonyi részt, de a Jekkelfalusiak is kaptak 6000 kat. holdat Múcsonyból és környékéről. Jekkelfalusi Andor fia, Lajos … részt vett a 48-as szabadságharcban. Jekkelfalusiékon keresztül a falu történetének szereplője lett Szinyei Merse Pál, a híres festő, aki gyermekkorában gyakran nyaralt Múcsonyban nagynénjénél, Jekkelfalusi grófnénál.”
A birtokrendezésről leírtaknál olvasható: “A nagybirtokrendszer és nagybirtokos arisztokrácia politikai hatalma együtt formálta azokat a viszonyokat, amelyek a parasztság számára küzdelmessé és gyötrővé tették a mezőgazdasági termelés évtizedeit. Az aratók legfontosabb munkaeszköze még a századfordulón is a kasza és a sarló volt… A nagyüzemek is szívesebben alkalmazzák a kézi munkaerőt, mivel olcsóbb és a <<meghibásodási lehetősége>> is kisebb. Múcsonyban a sarlós aratásról a kaszás aratásra való áttérés volt éppen ekkortájt a technika fejlődésének egyik lépcsőfoka.”
Az írás szerzője ezek után az egyes mezőgazdasági ágazatokat mutatja be, majd az 1960. február 1-jén megalakult Új Élet MGTSZ időszakát mutatja be, a téesz kezdeti nehézségein és eredményes működésén keresztül az 1980-as években bekövetkezett hanyatlásáig.
* * *
A múcsonyi kisbányák és az alberttelepi bányaüzem történetét Király László bányamérnök, illetve Papp András, az alberttelepi Hunyadi János Művelődési Ház vezetője mutatja be. Megtudhatjuk az írásokból, hogy Múcsonyban már az 1890-es években bányája volt gróf Szirmai Alfrédnak, de az első ismert bányanyitás Galán György helyi lakos nevéhez fűződik, aki 1902-ben nyitott bányát az Edelény-Sajószentpéter felé vezető út baloldalán fekvő telken. Ismeretesek a „Brát-bányák”, a Gizella Kőszénbánya Vállalat, amely 938 és 1941 között termelt. Az alberttelepi bányaüzem története 1917-ben az Albert I. akna nyitásával kezdődik, és amely 65 évig adott szenet és munkát.
E bánya üzemelésének köszönhetően épül meg a lakótelep, amely – hasonlóan a bányához – Hibey Hosztják Albertról, az akna első műszaki vezetőjéről kapta a nevét.
Palkó Pál: Hagyományok Múcsonyban és a népművelés történetének vázlata
Múcsony községben a népi kultúra szerves egységet képezett a gazdálkodással és a természeti környezettel. A munka közben felcsendülő népdalok a nehéz paraszti hétköznapok egyhangúságát színesítették, összekötő kapoccsá váltak fiúk és lányok között.
A legnagyobb szórakozási lehetőséget a falusi lakodalmak nyújtották, az esküvőt megelőző és azt követő szertartásokkal, hagyományokkal a színes népi kultúra fénypontjai voltak.
A két világháború között működő fonóházak nemcsak a munka színterei voltak, hanem a fiatalok kapcsolatteremtésének, játékainak is helyet adtak. A bálokat a nagyobb gazdák által biztosított csűrökben rendezték meg.
Az 1920-as évektől Zsedényi iskolaigazgató-tanító vezetésével tevékeny kulturális csoportok működtek, népszínműveket játszottak.
A társadalmi közélet egyik színfoltja volt a kocsma, ahol üzletkötések, baráti beszélgetések zajlottak, felidézték a katonaéveket, háborús történeteket.
Az első világháború után a bányászkodással megjelent Múcsonyban egy új népréteg, a munkásosztály, melynek művelődési és szociális értékei eltértek a paraszti kultúrától. Létrejött az Olvasókör és a bányatelepi mozi. 1945 után az intézményesített kultúra időszaka jön el, a különböző pártokban és azok ifjúsági szervezeteiben élénk közösségszervező munka indul. 1954-ben felépül a munkásművelődés központja, a Hunyadi János Művelődési Ház, ahol 40 évig szélesvásznú mozi működött a Pécsi Sándor Színjátszó Csoport.
1960-ban átadták a Petőfi Sándor Művelődési Otthont, ahol népkönyvtár és mozi működött. Az otthonban élénk kulturális élet folyt. 1970-ben az országos pávaköri mozgalom életre hívta a Múcsonyi Pávakört, 1980-ban ismét fellendült a helyi néptánc-mozgalom.
Említést tesz a szerző a bányász kultúra legfőbb ékességéről, a Mákvölgyi Bányász Fúvószenekarról, és még sok más értékes kulturális tevékenységről.
Viszlai Viktor polgármester:
A település lakossága heterogén összetételű. A sokszínűség jellemzi a foglalkozási megoszlást, valamint a nemzeti és etnikai összetételt is. Területileg halmozottan hátrányos térségben helyezkedik el Múcsony, és ez nagyban meghatározta a lakosság lehetőségeit.
A születési és halálozási arány tekintetében az elmúlt 8 évet vizsgálva 1996 év volt az az év, amikor a születések javára billent a mérleg. Ettől függetlenül településünk lakóinak száma nem csökkent az elmúlt években, mert a beköltözések kompenzálták a halálozás miatti csökkenést. A korcsoportos létszámmegoszlás nagyjából megfelel az országos átlagnak. Területünkön nem mutathatók ki “elöregedés” jelei, de nem büszkélkedhetünk magas arányszámú fiatal korcsoporttal sem. Önkormányzatunk célja, hogy megtartsa a jelenlegi létszámot és megőrizze a korcsoportos megoszlás arányait. A munkaképes korosztály esetében a legfőbb cél a munkahelyek megtartása, bővítése, valamint a dolgozók családjaiban a létbiztonság megteremtése.
A közismert gazdasági nehézségek miatt a faluban az országos átlag feletti a munkanélküliségi ráta (15,2 %). Sokan önhibájukon kívül váltak munkanélkülivé, főképpen a bányászat, a vegyipar, a könnyűipar létszámleépítései folytán. Ezek az emberek nincsenek könnyű helyzetben, hiszen a szakmájukban nehéz elhelyezkedniük. A megoldást számukra talán az átképzés jelentheti. A fennálló gazdasági problémák megoldása során az elsőrendű feladat “kitörési pontok” keresése és munkahelyek teremtése.
Néhány adat: a nagyközség lakossága 1997 decemberében 3605 fő volt. A nők száma 1721, a férfiaké 1884. A korcsoport megoszlása: 0-17 év közötti 763 fő, 18-60 éves: 2346 fő és 496 61 év feletti ember és községünkben. A munkaképes-korúak 15,2 %-a munkanélküli. A regisztrált munkanélküliek száma 246 fő, míg a nem regisztráltaké 112.
A kiadvány bemutatja a településen működő négy pártot is, melyek a következők: Kereszténydemokrata Néppárt, Független Kisgazda Párt, Magyar Szocialista Párt és a Munkáspárt.
