Ritka jubileum a barcikai „Szabó család”-ban

Sok türelem, megértés és óriási szeretet – ez a titka a hosszú és kiegyensúlyozott együttélésnek a kazincbarcikai Gubik házaspár szerint, akik a közelmúltban ünnepelték 60. házassági évfordulójukat.

A ritka jubileumra az ünnepeltek belvárosi lakásában gyűlt össze a népes família, akik csak úgy egyszerűen barcikai „Szabó család”-nak tartják magukat, olyan sokan vannak és olyan eseménydús az életük.

A nagymama és a nagypapa, Eszti néni és Menyhért bácsi idén már a nyolcadik x-et is betöltötték, s most elsőszülött lányuk, Erzsébet celebrálásával újra esküdtek hatvan év után.

Megható pillanatok voltak ezek, hiszen az a fontos pillanat is újra felidéződött, amikor a két fiatal 1957. február 15-én megismerkedett egymással Berentén. Szerelem volt az első látásra, mondják, így ugyanazon esztendő október 5-én már össze is házasodtak.

A héjában sült krumpli illata

A fiatalok 1958 februárjában költöztek Kazincbarcikára, s azóta is – vagyis közel hatvan éve – itt élnek szeretetben és békességben. Öt gyermekük született: sorrendben Erzsébet, Ilona, Katalin, Sándor és László. Aztán jöttek az unokák: Levente, István, Ádám, Tímea, Tamás, Dávid, Katalin, Gábor, László és Noémi, vagyis öt gyermekre tíz unoka jutott.

Majd a dédik: a már angyalka Áron, Nimród, Hanna és Gáborka.

S mivel az egyik gyermekük újra házasodott, így egy újabb „asszonyka”, Irénke, két unoka és öt dédunoka került a „Szabó”, vagyis a Gubik családba.

A három generáció egyöntetűen imádja az ünnepelteket, mint mondják, rengeteget köszönhetnek a szülőknek, nagyszülőknek, akik nyaranta átvállalták a gyerekeket, sütöttek, főztek. Még ma is az orrukban érzik az igazi telek „ízét”, mama héjában sült krumplijának illatát vajjal és tejcsivel. Imádták ezeket az időket, s a velük eltöltött boldog éveket, melyeket nem lehet feledni, csak legfeljebb valami hasonló boldog légkört teremteni saját családjuknak.

Pedig a sok szép és örömteli pillanat mellett sok rossz és szomorúság is jutott a nagyszülőknek és a családnak. Az egyik legfájóbb első dédunokájuk, Áronka elvesztése volt, akire ma is, mint kis angyalkára gondolnak.

Sok türelem, megértés és óriási szeretet, ez tartotta össze őket hat évtizeden át, most pedig, mikor már „ledolgozták” az életüket és megöregedtek, ez a szűken vett harminc fős család, az unokák, dédunokák éltetik őket.

A boldog jubileum derűs hangulatban és csendes szeretetben telt, melyből sokáig töltekezhetnek kicsik és nagyok a szürke hétköznapok során.

Fotók: Zele Tímea és családi képek

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .