Rejtett erők

andi

Kiss Andrea írása

Azt hiszem, szerencsés helyzetben vagyok, hiszen korai szárnypróbálgatásától követem ezt a csoportot. Soha nem laktam Barcikán, és összesen egyszer vagy kétszer jártam átutazóban ott. Az ismereteim ez ideig csak odáig terjedtek, hogy egy szocreál város, a szélén egy hatalmas gyárral.

Érdeklődéssel nézegettem a régi fényképeket az épülő városról, élvezet volt olvasgatni a hozzászólásokat. Engem, mint külső szemlélődőt nem az emlékezés heve melegített, viszont rácsodálkoztam az egyre növekvő anyagból rövid időn belül kivillanó szellemi közösségre. A közösség teljes jogú tagjának lenni függetlennek tűnt az életkortól, különböző generációk társalogtak egy minden „bennfentes” számára érthető „tolvajnyelven”, személyeskedéstől teljesen mentesen. Kezdtem irigyelni a Képi Demokrácia tagjait. Olyan kapocs kötötte össze az itt lévő embereket, ami parancsra nem alakulhat és nem is törlődik ki: a közös teremtés irigylésre méltó ereje. Részt vehettek egy város kiépülésében, ami nyilván rengeteg nehézséggel is járt, de idővel ezek a nehézségek eltörpülnek, viszont láthatóan megmarad a tágabban értelmezett otthonteremtés örömének boldogító érzése. A hozzászólások között hányszor olvasható, hogy már régen nem lakik itt, mégis barcikainak vallja magát.

Sokáig a szemlélődő kívülálló státuszában hagytam magam, nem is gondoltam arra, hogy jelentkezzek a csoportba. Bevallom, Topiczer Éva röplabdásokról írt dokumentuma mégis elcsábított. Szerettem volna egy „ajándékot” adni ennek a csoportnak csodálatom jeleként. Mostanában esett ki a könyvespolcomon lévő könyveim közül egy régi, női ifiválogatott röplabdás fénykép, amelyen Bóta Enikő is látható. Ezerrel kerestem, többször végigtúrtam a fényképes dobozaimat, míg nagy örömömre megtaláltam (fényképezés, felvételkérés a csoportba, felhelyezés). Habár látszólag én „adtam”, valójában az „ajándékozás” révén én is kaptam a csoportot körülvevő pozitív energiából.

ifivalogatott

Az életre hívott közösség két dolgot mindenképpen letett az asztalra:
példát mutat mindenkinek a közösségi teremtés hatalmas rejtett erejére
a Barcikán lakó vagy lakott emberek összetartozását, lokálpatriotizmusát jelentősen megnövelte.

Ebben a formában gratulálok a már majdnem 650 tagnak ezért a csoportért!

…és a hozzászólások 🙂

Rajtad kívül Dóra Kalydy, Takács István, Kálmánné Katalin és további 76 ember kedveli ezt.

Eszter Zsuzsanna Jenei Most mar nem eloszor..,megkonnyeztem.
2012. január 22., 1:43 · Tetszik · 5

Agnes Oleksyszyn Jenei Ez aztan az ajandek! El is kuldom azoknak akik a regi rendszer utani sovargassal vadoltak. Koszonjuk
2012. január 22., 2:31 · Tetszik · 3

Istvan Sonkoly Mert nem a régi -politikai- rendszer után sóvárgunk, hanem a felhőtlen, boldog gyerekkor az amire szívesen emlékszünk vissza…
2012. január 22., 2:37 · Tetszik · 12

Agnes Oleksyszyn Jenei Igen ez is , de a lenyeg az osszetartozas erzes. Olyan ,mintha tobbgeneracios csalad lennenk
2012. január 22., 2:47 · Tetszik · 12

Zólyomi Sándorné Ica Köszönjük e csodálatos gondolatokat, őszintén őrülök annak, hogy ilyen vélemény alakult ki benned. Kivánom érezd magad jól e közösségben, és tudjál meg minnél többet rólunk, multunkról, jelenünkről, érzéseinkről, vágyainkról. Látod már Te magad is nem csak szemlélődő vagy, hanem aktiv résztvevője e közösségnek. Köszönjük, hogy idetaláltál!
2012. január 22., 5:58 · Tetszik · 8

Anikó Veres Tiszteletbeli „Barcikainak” fogadunk!
2012. január 22., 6:57 · Mégsem tetszik · 14

Vadász Zsuzsa Ne felejtsük megemelíteni azokat, akik ezt lehetővé tették számunkra, ugye? TAKÁCS ZSOLT :)) !!!
2012. január 22., 7:54 · Tetszik · 17

Judit Márki Hát én is elérzékenyültem…
2012. január 22., 9:02 · Tetszik · 3

Márta Kiss Józsefné Tényleg megható, hogy egy kívülálló átérzi ennek az oldalnak a jelentőségét, a gyermek korra való emlékezést és összetartozást.
2012. január 22., 9:27 · Tetszik · 7

Istvánné Bacsó Köszönöm a kedves sorokat,remélem sokáig jól érzi majd magát a társaságunkban.Először azt hittem csak az időskori érzelgősség miatt könnyezek ahogy olvasom a megtisztelő sorokat,de ahogy olvastam a hozzászólásokat rá kellett jönnöm a fiatalabbakkal is ez történt.
2012. január 22., 9:33 · Tetszik · 9

Varga Kálmán Kedves Andrea! Valóban hizelgőek a soraid mindenkinek, aki valaha is élt, vagy jelenleg is barcikán él.De hidd el , szerintem mindegyikőnk (és itt a szó nemesebbik oldalára értem) ledöbbent, hogy milyen fontos nekünk BARCIKA ! Köszönjük, hogy megtiszteled jelenléteddel kis közösségünket
2012. január 22., 9:39 · Tetszik · 18

Varga Kálmán Küldöm levelem Kiss Andreának
Rövidke életemben már több alkalommal is volt rá példa, hogy milyen jó érzés
barcikainak lenni……Bővebben
2012. január 22., 10:59 · Tetszik · 23

Zsolt Takács Nem találok szavakat… (ezért egyelőre nem is keresek). A „tiszteletbeli barcikai” címet mindenesetre megszavazom! Egyébként, hogy Diót idézzem: volt valami Barcika levegőjében, a nitrogénen kívül:-)
2012. január 22., 12:17 · Tetszik · 20

Éva Laborczy Ammónium? Az a sárga szúrós…. azér még a tegnapi….nincs elfeledve! ::)))
2012. január 22., 12:18 · Mégsem tetszik · 4

Katalin Eszes Tóth azok a ködös napok, amikor a városra is ráült az ammónia szag…
2012. január 22., 13:19 · Tetszik · 9

Istvánné Bacsó A tollasütő pedig jó csúszós lett tőle,na de akkor is szerettünk ott élni
2012. január 22., 14:11 · Tetszik · 3

Varga Kálmán Második levelem Kiss Andreának

Amikor az ember ,mégha ideiglesen is,de elszakad a gyökereitől, különösen felértékelődnek …Bővebben
2012. január 22., 15:27 · Tetszik · 24

Andrea Kiss Kedves Kálmán és minden fentebb ide írt barcikai! Őszintén örülök a hozzászólásaitoknak, amivel egyértelműen alátámasztjátok azt, amiről írtam. Jelentős „fegyver” van a kezetekben, csak buzdítani tudlak benneteket arra, hogy használjátok bátran, így bárhová kerültök is soha nem maradtok magatokra!
2012. január 22., 15:53 · Tetszik · 14

Róbert Sőregi Az tény, hogy nem sok városról tudok, akinek a jelenlegi és korábban ott élt tagjai ennyire kötődnének még a településükhöz. Barcika egy különleges város volt. Öröm volt ott gyermekként élni és felnőni. Csak a kellemes emlékek vannak bennem. Sehol nem éreztem azóta sem magam annyira jól mint ott. Amint jön a tavasz egy hétvégét ott fogok tölteni. Ha láttok egy zöld Kawasakist, koponyás sisakban, na az én leszek. Nyugodtan állítsatok meg.
2012. január 22., 21:34 · Tetszik · 12

Judit Szabó Én is elkerültem a városból, de mindig” BARCIKA-inak” vallom magam! Sok év elteltével bebizonyosodott számomra, hogy amit érzek a város iránt, azt nem csak én érzem, hanem a a többiek is. Barcikainak lenni: egy életérzés, fogalom! Nagy dolog, hogy ezt megérezted, és még nagyobb, hogy le is írtad. Köszönöm!
2012. január 23., 11:37 · Tetszik · 12

Mic Cica Naa,ez az a pont,ahol már nem birok magammal.:)Kivülállóként leskelődök be hozzátok.Én nem vagyok ‘tőzsgyökeres’ barcikai.De!!!Idejártam suliba,/105-ös/,itt voltak barátaim,itt lógtam állandóan.ITT ÉREZTEM ITTHON MAGAM!Teltek az évek,és addig nem nyugottam,amig ide nem költöztem.Immár egy éve.ÉÉÉÉÉS MOST ÉRZEM JÓL MAGAM!!!
2012. január 23., 23:25 · Tetszik · 17

Ili Kosztoványiné Kedves Andrea! Jól esnek az elismerő szavak,az itt élők nevében.-Igen a mi városunk,egy rendkívül érdekes,meglehetősen heterogén ,de szeretni való úgy,ahogy van.-Sokan ,sokat emlegetik negatívumként a város szocreál jelenét és multját.-Higgye el mindenki,én benne élek,ebben a közegben 46.-éve,és emelt fővel mondhatom nem is volt olyan rossz!-Itt voltam fiatal,ide jöttem férjestől,itt nőttek a gyerekeink felnőttekké,akikre nagyon büszkék vagyunk!!!!…….Igen ez egy élhető város.Igen,innen is el lehet jutni a világ minden részére.Igen Barcikán is lehet egzisztenciát ,karrier csinálni.Igen,itt is élnek jó ,és rossz emberek….és sorolhatnám……-A kisváros előnye,hátránya előtérbe kerül.Ez lejön a sok-sok hozzászólásról,mindenki ismer mindenkit.Valájában egy ÓRIÁSI nagy CSALÁD,akik betelepültek innen-onnan.-No és megemlíteném még a város fekvését,egy-két légifelvétel illusztrálja,hogy milyen gyönyörű a Bükk lábánál ez a város!Érdemes benézni,körbesétálni!Üdvözlettel:Dr.Kosztoványi Istvánné /Szabó Ili/
2012. január 23., 23:54 · Tetszik · 12

Éva Luczenbacherné Gyuricza Lassan 30 éve kerültem el Barcikáról, de az ott eltöltött idő mélyen bennem él. Csodálatos gyermekkorunk volt, kívánom a mai gyerekeknek is ilyen legyen!
2012. január 24., 7:39 · Tetszik · 14

Varga Kálmán Telik az idő… Amikor január elején beléptem a csoportba, elkapott a nosztalgia ,de rendesen Fentebb az egyik kommentben írtam is , hogy ez talán fog tartani egy-két hétig (aztán minden visszazökken) és mint ahogy a későbbi beszélgetésekben kiderült, más is hasonlóan gondolta ezt.Ennek ellenére -hál Istennek- azóta is itt vagyunk mind és nemhogy stagnált volna a létszám, hanem azóta tízszeresére nőtte ki magát !!! A Takács Zsolti tegnap említett egy „izmust”, ami magyarázat erre a lelkes kis (?) csapatra…a lokálpatriótizmus.Ez önmagában nem is lenne elegendő egy ekkora közösség életben maradásához,de a tagok humora, bája és lelkesedése (remélem )megóvja a csoportot a múlandóságtól hosszú távon is.Ez nagyban köszönhető azoknak a tagoknak, akik időt, fáradtságot nem kimélve hozzáteszik a „magukét” ! Ez lehet, hogy csak egy fotó a sufni mélyéről, amiért le kellett ásni , egy meghitt gondolat,egy vélemény amit hozzátesz , van aki a nyakába veszi a várost és kilométereken át csak azért készít fotókat,akár a városban, akár hegyen-völgyön át, hogy azok, akik nem laknak az „Óhazában”, ők is láthassák milyen jelen pillanatban szeretett városunk.Innen köszönöm Nekik és mindenki másnak, akik nap, mint nap feltöltődést adnak a sztorikkal ..a kis ezsperente vetekedésükkel, kommentjeikkel és fotóikkal ! Na és persze a legifjabb barcikainak : Kiss Andreának !!
2012. február 25., 13:16 · Tetszik · 24

Zólyomi Sándorné Ica Kálmán, ezek nagyon szépen összeszedett gondolatok, szívemből beszéltél….köszönöm!
2012. február 25., 16:49 · Tetszik · 4

Ágnes Ganyu …most tudtam eljutni idáig, végig olvastam minden sort, és ha nem tudtam volna, most már tudom, miért szeretek itt élni: hiszen mindenki hagyott itt valamit nekünk: a gyerekkorából, a szerelmeiből, a barátságaiból, az összetartozásból, szolidaritásból, emberségből…megígérem, vigyázok rá:)
2012. június 18., 22:39 · Tetszik · 16

Varga Kálmán Kedves Ágnes ! Régen éreztem már magam ennyire meghatva, mint a soraid olvasása közben ! A város, hogy kinek mit adott és ad, azt hellyel -közzel mindenki illusztrálta már egy fotóval…egy bejegyzéssel és sok-sok „lájkkal”. :):):)De van egy dolog, amiről még nem olvastam sehol, hogy ez az oldal milyen pluszt adott .Nekem személy szerint..de bizton állíthatom: mindenki másnak is!!Otthoni létünkben mindenki élte az életét..dolgozott, gyereket nevelt és áttételesen részesei,részei voltunk a város életének.Mindennapjainkban elsétáltunk emberek,események mellett,mert nem tulajdonítottunk neki/ nekik különösebb jelentőséget.az idő elteltével felértékelődnek dolgok .Ezt bizonyítja ez az oldal , melynek ez volt az elsődleges célja…. az emlékezés, a nosztalgia.De van még egy nagyon erős vonzata : közösséget teremtett !!! Olyan emberek, akik az „otthoni létünkben” csak elsétáltak egymás mellett, vagy a „szia, hogy vagy?”-ban kimerült a kapcsolattartás ..itt beszélgetnek !! Barátságok , közös programok születnek ….beszélgetnek…!!!Te jó ég…hanyan izgultuk végig pl a Bacsó Marika fiának az éjszakai autózását a téli, havas országúton,míg haza ért…vagy a lányok telefonos, rekorddöntögetős csacsogása Hajnalokig tartó beszélgetések ..és ezek ugyan azok az emberek, akik az „otthoni létünkben” csak elsétáltak egymás mellett …és ez nagyon jó…olyan szívmelengető dolog, hogy az emberek figyelnek egymásra !
Aranyos dolognak tartom az Ica, vagy a Feri reggeli ébresztőjét,mert nekik is fontos, hogy mi jól érezzük magunkat.Erre kellene vigyáznunk Kedves Ágnes..megőrizni ezt a bájt..ezt az odafigyelést.. a törődést a mások problémája iránt és ha ez sikerül, akkor valahogy az embernek könnyebb átvészelni ezt az esztelen rohanást, ami már semmiben nem hasonlít a mi barcikánkhoz!
2012. június 19., 0:08 · Tetszik · 12

Eva Schag Nekem ez a csoport egy hianyt potol az eletemben. A csalad es a fiatalkori baratsagok erzelmi hianyat. Az elet messze vitt, ahol vannak jo kapcsolataim, ugymond barataim is. De egy idegen nyelven beszelek veluk, es a szavaknak nincs meg az erzelmi toltete. Ha azt mondom „window” egy nyilaszarora utalok. De ha azt mondom „ablak”, elottem van edesanyam, amint kinyitja a kettos ablakokat, hogy a szobaba bejojjon a friss tavaszi levego, vagy a jegviragok, amiben telen gyonyorkodtunk. Amikor elmondtam itt, hogy Edesapam meghalt, mindenki sajnalkozott, hiszen ezt diktalja az udvariassag. De amikor nektek emlitettem, torteneteket mondtatok rola, hiszen a varos ismerte. Az itt bejelolt barataim tulnyomo tobbseget szemelyesen nem is ismerem. Sokrol nem is tudom, hogy most hol lakik, mivel foglalkozik. De nem ez a fontos. Az ember a fontos, aki a szavak mogott meghuzodik. Es az, hogy az eletunk fonalat – lazan vagy szorosan – osszekoti egy varos.
2012. június 19., 2:14 · Tetszik · 18

Zólyomi Sándorné Ica Andre! Örülök, hogy előre került – akárki által is – ez a beköszönő leveled. Megnyugtathatlak, hogy semmi nem változott bennünk azóta, a kisebb zördülések, szópárbajok csak félreértésekből, és talán egy kicsit nem következetes értékitéletből kerekedett ki.Ugyan ugy szeretjük és ragaszkodunk városunkért, aggódunk minden Őt ért támadástól, ez az „pengeváltás” sem azért született, hogy egyéni érdeket képviseljen, hanem a városért aggódó, itt élők jogaiért.
2012. június 19., 4:13 · Tetszik · 7

Zólyomi Sándorné Ica Szerencsére a természetem olyan, hogy hamar tul teszem magam a dolgokon, és csak a pozitiv oldalát próbálom nézni , – ha ugy érzem, hogy egy picit igazságtalanság van a dolgoknak,- az valahogy tovább 2-3 napig fáj. Részemről fátylat rá, s remélem, hog…Bővebben
2012. június 19., 4:17 · Tetszik · 8

Szalókiné Aradi Tímea Nagyon jól beszélsz Icuka!
2012. június 19., 5:45 · Tetszik · 1

Klára Turóczi Kedves ANDREA! Köszönjük soraidat,érdeklődésedet,és azt,hogy nyomon követed K.barcika múltját,jelenét.Bizony az említett”tolvajnyelvet” csak mi:Barcikaiak értjük. A-libalegelő-a kutyaól,a kifli épület,a fiaztató,a moslékos…a Jé,a Ká,az L…stb…. épületeket, kifejezéseket csakis mi ismerjük „régiek”. Ne csak átutazó legyél,hanem látogass el több napra ,….mert a 26 útvonalon nem a legelőnyösebb oldalát ismerhetted meg városunknak.
2012. június 19., 7:34 · Tetszik · 10

Kati Széplaki De jó , hogy újra itt vagytok lányok és fiuk. Szeretlek Benneteket ismeretlenül is.
2012. június 19., 11:00 · Tetszik · 5

Andrea Kiss Kedves Klára Turóczi!
Lelkesedésem a dokumentum születése óta nem ült el, és beljebb jutottam már a 26-os útnál is
Egy teljes napot töltöttem kóborolva a városban, és végigélveztem egy barcikai fotóművész kiállításának a megnyitóját és megtekintését ( Gábor Matyasi -ét ).
Elég jól értem már a tolvajnyelveteket, és a helyismeretem is sokat javult
Kicsit kedvem szegte az utóbbi napok története, pedig nyilvánvaló tény, hogy ennyi különböző vérmérsékletű és gondolkodású ember között óhatatlanul felszínre törnek a nézetbeli különbségek, és ezeknek a változatos stílusban történő közlése.
Ezeknek a moderálására hivatottak az Adminok. Ők a szabadidejükből rengeteg órát töltöttek azzal, hogy mi kulturált keretek között beszélgethessünk egymással. Ne bíráljuk őket, inkább örüljünk annak, hogy önként ilyen hálátlan feladatra vállalkoztak! Szerintem nem sokan bírnák ezt, a kezdeti, vélt hatalomból eredő lelkesedés hamar elszáll, aztán csak kőkemény meló!
Hadd mondjam el, hogy Laborczy Évi közületek az egyik legkedvesebb ismerősöm. Ennek ellenére ez nem akadályozta meg abban, hogy egyszer az én egyik bejegyzésemet is törölje, mert nem érezte oda tartozónak!!!
Mit csináltam én? Nem álltam neki hőzöngeni, hanem megbeszéltük MAGÁNBAN, hogy egy percig se aggódjon, respektálom az áldozatos munkáját, és elfogadom a döntését. Ha úgy ítéli meg, hogy félreérthető volt a megjegyzésem, akkor igaza van, törölje ki. Ha fontosnak találom, átfogalmazva újra beírom, de előtte megvizsgálom, vajon tényleg szükség van-e erre itt.
Kívánom, hogy napsütötte, harmónikus napok köszöntsenek erre a szépen fejlődött csoportra!!
2012. június 19., 11:16 · Tetszik · 10

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .