Régi idők hősei: így indult a röplabda Kazincbarcikán

Tóth Milán írása

Idén ünnepli fennállásának 50. évét a Vegyész Röplabda Club, amely jogutódja az 1969-ben, a Kazincbarcikai Vegyész Sportegyesületen belül alapított röplabda-szakosztálynak. A kerek évforduló alkalmából igyekszünk visszaemlékezni a kezdetekre, az áttörést hozó 1980-as évekre, az újjáalakult 1990-es évekre, valamint az első “aranykorra”. A tényközlő írások mellett törekedni fogunk arra is, hogy megszólaltassuk a főszereplőket.

Habár teremsportágnak találták ki, Közép-Európában sokáig salakon űzték a röplabdát, így volt ez hazánkban is, még szűkebben Kazincbarcikán. A városi és az üzemi rendezvényeken az ötvenes években mutatkozott be a sportág a város lakóinak, és mivel a tömegsportrendezvényeken sikeresen szerepelt a csapat, népszerűsége folyamatosan nőtt. A Kazincbarcikai Vegyész Sportegyesület (KVSE) felismerte a röplabda tömegvonzását, és 1969-ben meg is alapította a röplabda-szakosztályt.

Palotás János, Nagy Imre és dr. Gombos László voltak a szakosztály első vezetői, míg Kaposvári György és Kormos Ferenc az első vezetőségi tagok. Az első csapat a tömegsport legjobbjaiból, valamint a 105. számú Ipari Szakközépiskola (most Surányi) tanulóiból tevődött össze Lőrinc Béla testnevelő tanár-edző vezetésével. Ma már nehéz elhinni, de akkor még megyei bajnokság is volt, és annak az első osztályát a KVSE röplabdázói megnyerték, de az osztályozón még elbuktak. Az 1970/71-es szezonban azonban már nem jelentett akadályt az osztályozó, így a csapat feljutott az NB II-be.

Balról jobbra: (felső sor) Dudás A., Fábián S., Pázmándi I., Veres I., Gáspár G., Szabó I.; (alsó sor) Lőrinc Béla edző, Mihaleczku I., Fodor S., Kovács S., Szernyi I.

1895. február 9-ét tartják a röplabda születésnapjának, az Egyesült Államokbeli Holyoke városában ugyanis ekkor alkotta meg William G. Morgan az akkor még mintonette néven ismert szabadidős játékot. Egy évvel később Alfred Halstead-et megihlette a játék röpködő természete (angolul volley), ekkortól kezdték el használni a röplabda kifejezést. Eleinte korlátlan számú játékos lehetett a pályán, nagyjából 1916-ra alakult ki a feladás és az ütés kezdetleges technikája, és 1920-tól vezették be a háromérintéses szabályt. Az Egyesült Államokban a mai napig nagy népszerűségnek örvend a sportág, amelyet elsőként a kanadaiak vették át, de ma már Brazíliában, Európában és egyes ázsiai országokban (Kína, Japán, Korea) is magas szinten űzik azt. Érdekesség, hogy a strandröplabdát csak az 1950-es évektől űzik versenyszinten, a Nemzetközi Röplabda Szövetség (FIVB) 1986-ban hitelesítette a szabályait, először olimpián pedig 1996-ban szerepelt. 

Szabadtéren, a salakos pályán blokkolnak a Vegyész röplabdázói 1976-ban

Mivel a magasabb osztályban már rendelkezni kellett háttérországgal, utánpótlással, a KVSE röplabda-szakosztálya is elkezdte toborozni a fiatalokat. Veres István vezetőedző mellett Fodor Sándor, Szabó Károly és Ducsai Géza edzők energiát és időt nem spórolva fáradoztak azon, hogy egyre nagyobb bázist alakítsanak ki, és néhány év elteltével már szinte az összes oktatási intézményben volt röplabda-foglalkozás. A lépcső legalsó fokát a Kun Béla Általános Iskola (ma Árpád fejedelem téri Tagiskola) jelentette, ahol a mini korosztály edzett, míg az idősebbek az 105-ben, a Ságvári Endre Gimnáziumban és a Vegyipari Technikumban kaptak lehetőséget a rendszeres edzésre és versenyzésre.

Az első, igazán kiemelkedő utánpótlás-eredményt 1977-ben produkálta a KVSE, ifjúsági csapata a 2. helyen zárt az Országos Ifjúsági Kupán. A felnőtt csapat így nyugodtan építhetett a fiataljaira, és tartósan ott volt előbb az NB II. középmezőnyében, majd az élmezőnyben, mi több, nem egyszer a dobogón. Több tehetséges röplabdázó is meghívást kapott a korosztályos válogatottakba, Lehóczky Ferenc és Schmidt Ottó nemzetközi versenyeken is képviselhette Magyarországot. Nem volt tehát kérdés, minőségi munka folyik a KVSE röplabda-szakosztályában.

Mivel rengeteg sportág volt jelen már ekkor is a városban, problémát jelentett a kellő edzésidő megszervezése. A vezetőség ugyanis szeretett volna napi két edzést tartani a fejlődés fenntartásának érdekében, ami azért is volt lehetetlen küldetés, mert sokan munka mellett űzték a sportágat. A helyhiány miatt még a hetvenes években is salakon edzettek, játszottak a felnőtt és utánpótlás csapatok – míg idegenben általában teremben -, de mindezek ellenére is képesek voltak jó eredményeket elérni. Az 1980-as évekre fordulva a sportegyesület középtávú fejlesztési tervében szerepelt a szakosztály még hatékonyabbá tétele, a saját nevelésű játékosokkal az NB I-ben való szereplést célozta meg.

Veres István edző, Szabó K., Kecskeméti J., dr. Kovács I., Szaniszló J., dr. Gombos László szakosztályvezető, Dudás A., Kaposvári György vezetőségi tag, Gyulavári L., Lukács G., Bojszkó T. (1975)

 

Visszaemlékezésünket az 1980-as évekkel folytatjuk…

💡

Felhasznált irodalom: Kazincbarcika Sporttörténete (1920 – 1992), Maksó Sándor (1993.)

A cikk eredetileg a jubiláló VRCK honlapján jelent meg.

One comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..