A nyáron sem állt le az Újkazinci Baráti Kör és az Öt Órai Tea Gitárzenekar közös rendezvénye, az Ötórai tea. A Shahows-zene kedvelői július 13-án találkoztak ismét a zenekarral, változatlanul a HBH Bajor Sörházban. Ezen a napon Lengyel Ágnes, azaz Mira Ágnes énekes és a Jónás Zoltán dzsesszdobos, Répási Bence dzsessz-zongorista páros volt a vendégük. Három rendkívüli előadót ismerhettünk meg.
A műsor Mira Ágnes lenyűgöző előadásával kezdődött. Több műfajt bemutatott, hallottunk nótát, operettet, sanzonokat, csodálatos Edit Piaf- és Cserháti Zsuzsa-dalt. Az előadásra elkísérte énektanárja, Kerekes Zsuzsa, valamint zenei közösségük tagjai. Családtagján kívül több barát, régi kazincbarcikai ismerősök is eljöttek csodás hangját meghallgatni.
Többen azt hinnénk, hogy a dzsessz az „érettebb” korosztályú zenészek műfaja. Ezt megcáfolta a két fiatal előadó, Répási Bence és Jónás Zoltán játéka, akik ámulatba ejtő zongora-dob koncertet produkáltak.
A vendégeket Szalainé Szatmári Katalin mutatta be, majd az előadásokat követően az Öt Órai Tea Gitárzenekaré és táncé volt a főszerep, valamint közös ünneplésre is sor került, hisz a zenekar és a klub tagjai közül többen e napon ünnepelték születésnapjukat, illetve házassági évfordulójukat.
Az Ötórai teák egyik vendég fellépője, Tannouri Nabil doktor felesége, Mira Ágnes kazincbarcikai lány. Az ő családjukban a sporton túl jelen van a művészet, a család minden tagja kreatív a maga módján. Dani fiukról tudjuk, hogy nagyon remek verseket ír, mellette fest, jelentek meg publikáció az Apokrif folyóiratban és az Ősi gyökérben. Ágnes gyerekkora óta szereti a zenét, imádta az Emerson, Lake & Palmer (ELP) progresszív rockegyüttest, az ABBA pedig olyan hatással volt rá, hogy képes volt egy-egy fotóért beutazni Miskolcra, hogy megvásárolhassa. A gimnáziumi évek alatt már a Simply Red és az újromantikus zenei irányzatot képviselő Spandau Balett lett a kedvence. Elmondása szerint nem is érti, miért, de mindig más műfajú zenéket hallgatott, mint a környezete.
A gimnázium elvégzése után a vendéglátás területén helyezkedett el. Édesanyjánál dolgozott Kazincbarcikán a Barcika étteremben. Sajnos már ez sem működik, pedig nagyon népszerű és közkedvelt szórakozóhely volt, egy időben minden este élő zene mellett szórakozhattak a vendégek. „Pár kolléga nevére emlékszem: Kecskés Lászlóné és édesanyám voltak a vezetők, Lakatos Ferenc volt a zenekar gitárosa, pár dolgozóval még mindig tartom a kapcsolatot, mint Homoki Imre, Makkai Zsolt, Sipos Tibor, és még ott dolgozott felszolgálóként Czövek Tibor is” – mondta Lengyel Ágnes.
Később szakmát váltott, az egészségügy felé orientálódott, a fogászatra szakosodott, 25 évig dolgozott férje mellett fogászati asszisztensként, majd dentálhigiéniásként, de a zenétől sem szakadt el. Úgy érezte, ezen a téren is képeznie kell magát, és elkezdett zenetanárhoz járni. Miskolcon Kerekes Zsuzsa tanárnő képezte, képzi. Minden stílust szívesen énekel, lehet az operett, népdal sanzon, de mégis a funky és a soulzene áll hozzá a legközelebb. Az ilyen stílusú dalokat Budapesten veszik fel az Artisjus-díjas zenész, énekes, énektanárral, Éliás Gyulával, közismert nevén Éliás Jr-ral.
Az éneklés a hobbija, de ugyanolyan komolyan veszi, mint a munkáját, és szívesen elmegy bárhová, ahová meghívják.
Jónás Zoltán és Répási Bence is kazincbarcikaiak. Igaz, Zoltán ősei dunántúliak, de az ő édesapja már a 70-es években Kazincbarcikára költözött. A Jónás család ‒ 150-200 évre visszamenőleg ‒ apai, anyai ágon is a híres prímások közé tartoznak. A családban a prímásokon kívül vannak nagybőgősök, klarinétosok, cimbalmosok is. Az egyik nagyszülő, Jónás János európai hírű cigányprímás ‒ tudtam meg Jónás Bélától, Zoltán édesapjától, aki a Don Bosco szakiskola tanára, magánemberként és az iskola diákjaival közösségünk együttműködő partnere, és remélhetőleg bemutathatjuk a hamarosan megjelenő rendkívül érdekes könyvét, ami a cigányság történelmével, kultúrájával, életével foglalkozik.
Zoltán 12 éves korában, saját impulzus alapján kezdett el zenélni, dobolni. Budapesten tanult nem kisebb zenészeknél, mint Jávori Vilmos dzsesszdobosnál. (Jávori Vilmos a dzsessz történetének legendás alakja. Nevéhez fűződik a Montreux-i Jazzfesztivál első magyar győzelme, a Szabó István rendezte, Oscar-díjas Mephisto filmzenéje, a Magyar Jazz Quartet együttessel nyert eMeRTon-díj. Rajta kívül Kőszegi Imre Liszt Ferenc-díjas dobos, zeneszerző, tanár, a magyar dzsessztörténet egyik legkiemelkedőbb alakja oktatta. Zoltán eddig csak amatőr zenekarokban játszott, de már kialakulóban van saját dzsesszzenekara.
Répási Bence dszessz-zongorista fiatal kora ellenére a Liszt Ferenc zeneművészeti egyetem tanára, hétvégeken pedig Budapesten bárokban játszik, és már saját szerzeményekkel is rendelkezik. Több formációban lép színpadra, és állandó tagja a Jazz Art Triónak.
A két fiatalember egyáltalán nem volt bőbeszédű és dicsekvő, pedig Bence a rendkívül fiatal kora ellenére is szép sikereket tudhat maga mögött. Megkérdeztem tőle, hogy valóban őt láttam-e az United frontemberével, Pély Barnával zenélni, mégpedig a Keserű méz című dal előadásakor. Röviden válaszolt: igen.
Viszont barátjáról, Jónás Zoltánról, akit zenei tudása és emberi magatartása alapján rendkívül nagyra becsül, elragadtatva beszélt. Úgy érzi, kettőjük között életre szóló zenei és emberi barátság szövődött, mindkét téren megtalálták a közös hangot, és nagyon büszke rá, hogy Kazincbarcikán ilyen tehetségek vannak.
„Munkám már a fővároshoz köt, a tanítás és a fellépések mellett kevés szabad időm van, ritkán járok Barcikára, de köszönöm a lehetőséget, hogy ilyen nagyszámú, hálás közönség előtt, barátommal közösen léphettünk fel, igazi örömzenélés volt a részünkről. Örömmel jöttem ’haza”, örülök, hogy nem feledkeztek meg rólam” ‒ mondta búcsúzóul Bence.
Augusztusban a Kolorcity színes rendezvényei miatt nem tartunk zenés-táncos programot, de szeptemberben a Kazincbarcikán és környékén, valamint a nemzetközileg is nagyon népszerű zenész lesz vendégünk: Greizer Károly zenei életútjával ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Nem túlzás, ha azt mondom róla, hogy a világon kevés olyan hely van, ahol ne hallották volna zenéjét, ne tapsoltak volna sikerének.
