Az Újkazinci Baráti Kör és az Ötórai Tea Gitárzenekar megtartotta harmadik zenei klubnapját. Azon túl, hogy a közönség Kónya Boldizsár szólógitáros zenei életútjával ismerkedett, a délután tele volt meglepetésekkel. Ennek apropója a nőnap és a névnaposok köszöntése volt, valamint dr. Szomolya Zoltán, a kazincbarcikai kórház sebész-anesztizológus főorvosának vendégszereplése.
Meglepetéssel készült a zenekar is. Két nagyon tehetséges fiatal táncospár, Mogyorós Zsuzsa tardonai és Kozsuk Péter putnoki diákok örvendeztették meg a közönséget táncprodukciójukkal, mely saját koreográfiájuk volt.
Ezt követően indult a táncos zenei program. Rendkívül nagy sikert aratott a két feldolgozás, – Bill Haley Rock around the clockja és Jimy Hendrix Hey Joe-ja, melyet a zenekar szájharmonika-kísérettel, dr. Szomolya Zoltán vendégszereplésével adott elő.
A telt házas rendezvény ismerős arcokat is felfedezhettünk. Itt voltak az Alberttelepi Nyugdíjas Klub és a Felsőbarcikáért Alapítvány tagjai, többen a Baloldali Nőtagozattól, az Idővár Nyugdíjas Klubtól, családtagok, barátok, zenésztársak, és természetesen nem hiányozhatott Ökrös Sándor édesanyja sem, sőt itt volt Sándor testvére, Ökrös Katalin és párja, akik Tiszakécskéről érkeztek kimondottan erre az alkalomra.
Természetesen jelen volt Kónya Boldizsár családja is, felesége és lánya, Laura, aki édesapja nyomdokaiba lépett. Laura szintén zenél, rendszeresen jár különböző zongoraversenyekre, a közelmúltban, a család büszkeségére, Bogányi különdíjas lett.
Kónya Boldizsár zenei pályája, a többi zenésztársához hasonlóan, már kiskorában elindult, köszönhetően általános iskolai ének-zene tanárjának, Vachal Kálmán tanár úrnak, aki Kazincbarcikán a Kun Béla Általános Iskolában tanította. Első hangszerét édesanyjától kapta, aki hamar rájött, hogy gyermeke a pengetős hangszerekhez vonzódik. Nem volt nehéz, hisz kisfia állandóan gitárvirtuózokat hallgatott. „A karácsonyra kapott akusztikus gitárral, azonnal elkezdtem ’tépni’ a húrokat, és egy idő után arra is rájöttem, hogy időközönként be is kellene hangolni a hangszert.”
Középiskolás korában, a miskolci Szemere Bertalan Szakképző Iskolában találkozott az iskolazenekar dobosával, Mezőfi Csabával, aki a BMW zenekar dobosa is volt. Sokat beszélgettek, és ezek után Boldizsár még több zenei tudásra vágyott. Nyári munkát vállalt, hogy megvehesse első elektromos gitárját, ami „Rubin” márkájú volt. Ezt követően beiratkozott az Eufónia Könnyűzenei Munkaközösségbe, Fehér Zsolt tanár úrhoz, aki a Tandem együttesben is zenélt. Ebben az időszakban találkozott többször az EDDA-val.
A középiskola után Kazincbarcikán a Habselyem Kötöttárugyárban helyezkedett el, szabász munkakörben, és a gyár első zenekarában kezdett el komolyabban zenélni, melynek neve a Privát Rt volt. Zenésztársai Asztalos Attila (Csutka), Maksa Zsolt, Kállai Sándor (Pixi), aki később a Rádió Top zenei munkatársa is volt, valamint Szabó Péter és Szert Tamás voltak.
Sajnos egy baleset folytán megszakadt zenei pályája. Annak ellenére, hogy a „leszabott” gyűrűs ujját sikerült visszaölteni, azt hitte, hogy végleg búcsút kell mondania a zenélésnek. Mindaddig, míg 1984-ben be nem vonult katonának. A leszerelése előtti három hónapban Nyírbátorból a Miskolci Határőrséghez került, ahol a zenekarba basszusgitárosra volt szükség. A hosszú kihagyás után, köszönhetően zenész katonatársainak, akik segítségére voltak, újra zenélhetett, és basszusgitárosként zenekarban játszhatott. Leszerelése után Budapestre ment dolgozni, ott újra összetalálkozott a Privát rt.-s zenésztársaival, felmerült az újrakezdés gondolata is, de ez csak gondolat maradt.
1990-ben visszatért Kazincbarcikára, és összeállt egy újabb banda, a 48-as körzet, Szűcs Sándor, Szabó Csaba, Varga Imre és Bíró Zsolt társaságában. Kónya Boldizsár az alatt az idő alatt párhuzamosan játszott a Cavinton Trióban is Szabó Csabával és Szabó Zoltánnal. Az együttes névválasztása véletlen volt. Egy nap agyaltak, hogy mi is legyen a nevük, semmi jó ötletük nem volt, úgy gondolták, hogy már segítségre van szükségük, hogy az agyukat egy kicsit turbóztatni tudják. Már meg is volt a trió neve…
48-as körzet, balról: Kónya Boldizsár, Szűcs Sándor, Bíró Zsolt, Varga Imre, Szabó Csaba
A 48-as körzet
Következő állomás a nagy sikerű, népszerű Bravo együttes volt. Elmondása szerint ez nagy kihívás volt számára, hisz a nagyszerű zenész, Fancsik Tamás helyére kellett beállnia, aki munkája miatt nem tudta tovább folytatni a zenélést.
A Bravo együttessel (Ökrös Sándor basszusgitár, Győrfi István billentyűk, Majancsik Elemér dob) évekig játszottak a Soltész Béla által vezetett Mozi-Bárka nosztalgia estjein, mellette bálokban, lakodalmakban zenéltek.
A Bravo együttes ma már duóként működik, Győrfi Istvánnal járnak különböző rendezvényekre. Privát munkája a Sajószentpéteri Művelődési házban van, technikusként dolgozik.
A mostani Bravo duó, ekkor még nem ezen a néven a Becsaliban
„2015 őszén kaptam Ökrös Sándortól egy telefonhívást, hogy volna-e kedvem egy gitárzenekarban játszani. Természetesen azonnal igent mondtam, mivel a hangszeres zene számomra az igazi, bármilyen szinten űzi is az ember. Ebben a műfajban valóban zenészekre van szükség, nem pedig gépkezelőkre, mint ahogyan ezt Diószegi Imre barátom nagyon bölcsen megfogalmazta. Az Öt Órai Tea gitárzenekarral elkezdtük a próbákat, miután Ternyik András gitárost a zenekarban üdvözölhettük. Bandi egy nagyon szorgalmas, víg kedélyű ember, akivel öröm együtt zenélni. A hétköznapi taposómalom után szinte feltöltődünk energiával egy-egy próba után, hiszen azok remek hangulatban telnek. A dobos, Majancsik Elemér már régi ismerős, mivel a Barvóban évekig játszottunk együtt. Megint jó volt hallani, hogy valódi cintányérok zizegnek a hátam mögött, és hallhatok igazi lábdobhangot. Remélem, egy pár próba után már elmondhatjuk magunkról, hogy egy összeszokott zenekar vagyunk.”
Én már most azt mondom, hogy valódi, összeszokott zenekar, hisz ha a profik összeállnak, abból csak profi munka születik, de ezt igazolja a több mint 100 fő feletti közönség is. A próbák hangulatát is volt szerencsém megtapasztalni. Landenbergerné Mariannal és Inzsöl Gézával jó pár próbán részt vettünk. A komoly munka mellett csupa móka-kacagás a gyakorlás, amit még fokoznak, megédesítenek a zenész feleségek a próbákra sütött jobbnál jobb édességekkel, sütikkel. Inzsölt Géza, amellett, hogy ő a „fő csengettyűs” (a közönségkedvenc Miskolci villamos című dalban Géza szólaltatja meg a „villamoscsengettyűt”), fő támogatója is a zenekarnak.
Legközelebb egy hónap múlva találkozunk, és folytatjuk a zenekar tagjainak bemutatását, Ternyik Andrást, a zenekar szólógitárosát, prózai és énekes előadóját ismerjük meg közelebbről.
