Fergeteges hangulatú esten vehettek részt azok, akik ellátogattak az Újkazinci Baráti Kör és az Öt Órai Tea Gitárzenekar közös rendezvényére, az Ötórai tea kulturális és zenei klubestre. A zenén és táncon kívül Ternyik András ritmusgitáros zenei életpályáját is megismerhette, ezen felül pedig sok érdekességet is hallhatott, láthatott az érdeklődő közönség.
Sajnos sokan későn értesültek róla, hogy a rendezvénynek új helyszínre kellett költöznie, de ennek ellenére is zsúfolásig megtelt a HBH Bajor Sörház elegáns különterme. Olyannyira, hogy pótszékeket is be kellett tenni. Sokan érkeztek vidékről, a közönség soraiban többek között felfedezhettük a népszerű gitárost, a miskolci Héri Lászlót, aki feleségével és baráti körével érkezett, valamint Ternyik András putnoki öreg zenész barátait, Pásztor Jánost, Fazekas Istvánt, Nemes Pétert. A szórakoztató programok mellett a vendégek megízlelhették a HBH specialitását, a helyben főzött, frissen csapolt sörkülönlegességeket is.
A megszokottak szerint a program első részében Szalainé Szatmári Katalin Ternyik András ritmusgitáros zenei életútját mutatta be a közönségnek, aki vendégeket is hozott magával. Elsők között köszönthettük fiát, Dávidot, aki azon felül, hogy megszólaltatta a saját maga készített amerikai indián furulyákat és az indián dobot, csodálatos énekhangjával kápráztatta el a jelenlévőket. A vendégfellépő Viharmadarak előadásában pedig belekóstolhattunk a rockzene világába. A közönség nem a fiatal korosztályhoz tartozik, de ettől függetlenül óriási sikert aratott a közismert Nem öregszem meg, az Indulj el című daluk, és Ternyik András‒Ternyik Andrásné szerzeménye, a Bilincsben érzem a lelkemet.
Ternyik András a kezdetekről így mesélt:
„1961 karácsonyára kaptam a bátyámtól Nyugat-Németországból egy Grundig táskarádiót és egy Grundig magnetofont, amire mikrofonnal lehetett felvenni. Ez a mi fiatalkorunkban nagyon menőnek számított, ha valaki rendelkezett ilyen eszközökkel.
Amikor tehettem, a rádiót mindig hallgattam, főleg a külföldi adókat. 1962 karácsonya lehetett, amikor meghallottam a Love Me Do és az P.S. I’Love You dalokat. Ez annyira megfogott, hogy eldöntöttem, ezt meg kell tanulnom gitáron játszani. Később megtudtam, hogy az adó, amiket hallgattam, a Luxemburg rádió volt, valamint a bátyám által küldött BRAVO újságból azt is, hogy ezt a dalt egy angol együttes játssza, és Beatlesnek hívják őket.
Másik vonal a zenéhez énektanárom, Mácsady Béla tanár úr volt, aki gitárral tanította az éneket. Őt kértem meg, hogy tanítson meg gitározni, hogy meg tudjam tanulni a Love Me Do-t. Gitárom ugyan nem volt, de a tanár úr leírta az akkordokat, én meg egy lécre rárajzoltam 6 vonalat – ezek voltak a képzeletbeli húrok – és nagy köröket a vonalakra, amik az akkordokat jelölték, ezen gyakoroltam.
Nagy örömömre 1963-ban a fater hozott egy gitárt, amit még a tanár úr sem tudott felhangolni. Ez engem nem érdekelt, éjjel-nappal gyakoroltam rajta. Rettenetesen fájtak az ujjaim, de egy hónap elteltével már nagyjából a fontosabb akkordokat megtanultam.”
Amilyen gyorsan tanult, olyan hamar került zenekarba. 13 éves korában, igaz, kölcsöngitárral, de már zenekarban zenélt Szabó Sándorral (dob), Juhász Lászlóval (szaxofon), Varga Jánossal (trombita) és Sepregi András zongoristával egy sajóvelezdi tűzoltóbálban. Később, a gimnáziumi évek alatt, rendszeresen Putnokon, a Bányatelep Bányász Művelődési Házában léptek fel.
A putnoki Wool Mann’s együttessel 1970-ben
Az igazi fordulat Kazincbarcikán következett be, amikor a 105. Szakmunkásképző Intézetbe került műszerésztanulónak. Ahogyan Ökrös Sanyiékat, őket is Magyar István tanár úr szponzorálta. Remek zenészekből összeállított egy zenekart TPASC néven. Tagjai Szert György dobos, Varga János basszusgitáros, Peres István szólógitáros, valamint Ternyik András, és a nagy elődökhöz hasonlóan elkezdődtek a megmérettetések.
Buli a kazincbarcikai lánykollégiumban 1971-ben
Próba a lánykollégium előtt, készülődés Sárospatakra (1971)
1971 májusában már saját szerzeménnyel (az Évekkel ezelőtt… című dallal) I. helyezést nyertek a Sárospataki Diáknapokon. A zsűri elnöke a népszerű rádiós, Komjáthy György volt. Ezután sorozatos fellépések voltak Kazincbarcikán, majd Putnok következett. Az akkori WOOL MANN’S nevű zenekarral (Hegyi József szólógitáros, később őt váltotta Rózsa Andor, Pásztor János basszusgitáros, Fazekas „Weekend” István dobos és Ternyik András, valamint Nemes Péter menedzser) Ormosbányán megnyertek egy gitárpárbajt. Aztán ahogyan lenni szokott, a katonaság szétszedte a csapatot.
Sárospatak, 1971. május
Sárospatak, 1971. május
A sárospataki diáknapok arany oklevele
Az „aranyos” csapat: Peres István, Varga János, Szert György, Ternyik András
„A katonaság után is nagyon rendkívüli, jól képzett gitárosokkal zenéltem együtt. Jimmy (Lázók), Ökrös Sándor, Jerom. Később Rózsa Andorral egy új bandát alakítottunk, és elkezdődött az aranyélet. Halléban, Kelet-Németországban játszottunk egy fél évig. Aztán jött a nősülés ‒ és hosszú csend. Eladtam a japán Diamond gitáromat, amiből redőny lett a házunkra. A gitáromat a nemrég elhunyt, kazincbarcikai ügyvéd, Spilman Sándor vette meg.”
Fellépés egy óvodás bulin az Egressyben 1972-ben
Szülők-nevelők buli az Egressyben (1972)
Régi igazság, hogy a sikeres férfi mögött mindig áll egy nő. Ez igaz Ternyikékre is. Éva asszony nemcsak hű párja, hanem igazi zenei partnere is Andrásnak. Megkérdeztük, hogyan tudja tolerálni, hogy a férje szinte egész nap gyakorol, a házban állandóan szól a zene? Felesége bölcsen azt válaszolta, inkább ezt hallgatom, mint hogy az intenzív osztályon látogassam. És megtudtuk, nemcsak tűri a zenét, számtalan saját szerzeménynek ő a szövegírója is. Sőt most, hogy már a tanári pályáról nyugdíjba vonult, ő is többet foglalkozik a zenével. A vasárnapi próbákon, a többi feleséggel együtt, házi készítésű finomságokkal kényezteti a zenekar tagjait.
Éva asszony nemcsak hű párja, hanem igazi zenei partnere is Andrásnak
Megnyitó (Kálmánné Katalin és Szatmári Katalin
A közönség soraiban többek között felfedezhettük a népszerű gitárost, a miskolci Héri Lászlót
A Viharmadarak
Aztán András újra ringbe szállt. Azt már az előző életpályák bemutatásából is tapasztaltuk, hogy igazi zenész nem bírja ki sokáig hangszer nélkül. Jöttek az újabb partnerek, újabb zenekarok. Gömör Forest Band, Gömöri Erdők Bandája (GFB zenekar) és a társak, Fazekas „Weekend” István, Vattay Gyuszi, Prokop József. Aztán megint csend, a törést két zenésztársa halála okozta.
Ekkor úgy gondolta, hog végleg befejezi. Hangszerei már értékesítés alatt álltak, amikor 2015 késő őszén Ökrös Sándor megkereste, és bejelentette:„szeretném, ha velem zenélnél. Most alakítok egy zenekart, kitűnő szólógitáros van, még jobb dobos, bár őt most operálták. Azt válaszoltam, hívjon vissza két hét múlva. Nem a felkérésen gondolkodtam, hanem az eladásra szánt hangszereim megállapodását kellett visszavonnom. Szerencsémre megértő volt a vevő. Azóta 13 próbánál tartunk, volt már jó pár fellépésünk. Társaim kitűnő zenészek, emberileg is nagyon megértjük egymást. Köszönöm Ökrös Sanyinak, hogy rám gondolt, és dr. Szomolya Zoltán főorvos úrnak, aki szintén rendkívül jó zenész, hisz ő volt az, aki eljuttatta elérhetőségemet Ökrös Sanyinak. Köszönöm Sanyinak, Boldinak és Elcsinek, hogy befogadtak, öröm velük játszani. Szeretem őket!”
A 2015 novemberében alakult zenekarnak első fellépése decemberben volt, szintén a HBH Bajor sörházban, az Újkazinci Baráti Kör „Karácsonyi Kavalkád” című évzáró rendezvényén, ahol óriási sikert arattak. Ráadásul ezen a napon ünnepelte Ternyik András a 65. születésnapját.
Ahogy Szalainé Kata mondaná, az anyai büszkeségnél csak az apai büszkeség nagyobb, viszont jelen esetben az apa nem dicsekvő, de azért, ha nehezen is, megtudtuk, hogy gyermekei is nagyon sikeres emberek.
Mindkét fiát megtanította gitározni. Nagyobbik fia, András Gábor humánerőforrás-menedzser, de zeneszerző és reklámfilmkészítő is, akinek a felesége Kerekes Andrea szinkronszínész.
Kisebbik fia, Dávid is óriási zenerajongó, hobbiból amerikai indián furulyákat készít. A rendezvényen ezek közül pár érdekesebbet meg is szólaltatott, valamint hallottuk a szintén általa készített indián dobot is. Élvezet volt hallgatni ezeket a hangszereket, nem véletlen, hogy az indiánok gyógyításra is használják. A furulyák „melegebb”, lágyabb hangúak, mint általában a magyar furulyák. A dobkészítés rejtelmeibe a világhírű Heffner Attila vezette be, aki sámándobokat készít, Miskolc Nívó-díjas zeneszerzője, rockoperákat ír, többek között ő írta 1996-ban a Barbárock című rockoperát is.
Dáviddal kapcsolatban még egy érdekesség: az interneten Johnny Pepperoni néven klasszikus rockszámmal pályázott a barátjával együtt, és nyertek. Ezzel a Hónap Művészei címet nyerték el Amerikában.
A bemutató után az Öt Órai Tea Gitárzenekar vette át a főszerepet, néhány dalra beszállt az együttesbe Horváth László (Viharmadarak, szólógitár) és dr. Szomolya Zoltán (szájharmonika), és adta a talpalávalót a vidám, hálás közönségnek. A zenekarnak egyre szélesebb a repertoárja, egyre több érdekességeket hallunk. Nagy sikert aratott az újonnan tanult Monti csárdásuk.
A zenekarral legközelebb május 11-én találkozunk ismét a HBH Bajor Sörházban, és a Baráti Kör másik támogatójával, partnerével, a népszerű zenész-énekes páros, Kottner László és Kottner Tamás zenei életútjával ismerkedhet meg a közönség.
A Baráti Kör további programjai a következőképpen alakulnak:
Április 26-án hobbi- és gyűjteménykiállítást rendezünk a csoporttagok munkáiból, valamint Anyák napjára készülődve címmel a kazincbarcikai Kincsem napközi ellátottjai adnak ünnepi műsort.
Május elsején barátainkkal közösen családi pikniket és sportnapot rendezünk, ahol remek szakácsok gulyást főznek a résztvevőknek.
Május 3-án érdekesnek ígérkező beszélgetésen veszünk részt, neves közreműködőkkel, melynek címe: Van-e tisztelete az időskornak? Ezen a napon egy rajzkiállítást is megtekinthetünk a B.-A.-Z. Megyei Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola, Kollégium és EGYMI Kurityáni Tagintézmény növendékeinek munkáiból.
