Ősz az erdőben

Erdőben jártam, szél kísért,
gallyak közt bujkált és zenélt.
Fogócskát játszott vén levéllel,
engem meg traktált száz mesével.

Léptem lustán és nagyokat,
s hallgattam víg széldalokat…
… a levéllel együtt kacagtam,
s térdig süppedtem az avarban.

Egy borzas fának hátat vetve
itt-ott megálltam egy percre.
Köröttem polkát járt az erdő,
s a fák csúcsán egy lomha felhő
fönnakadt levélként lebegett.

– Attól féltem, hogy lepereg. –
Ijedten mentem hát tovább,
s kísért a szél, mint hű barát.

Vékony Sándor
Miskolc, 1955. január 27.

Hozzászólás