Az Ádám Jenő-Központi Általános Iskolában 1996. december 13-án egész napos programmal emlékeztek az intézet tanárai és tanulói a 100 évvel ezelőtt született Ádám Jenőre, akinek nevét viseli az iskola.
A centenáriumi ünnepség a délelőtti órákban kezdődött, az Aggtelekről, Mezőkövesdről, Putnokról, Ózdról, Szikszóról érkezett, és Kazincbarcika általános iskolái felsős tagozatos tanulóinak közös népdaléneklésével. Ez mintegy bemelegítője volt az utána következő népdaléneklési versenynek, amely az említett iskolák tanulóinak részvételével zajlott. E versenyhez kapcsolódott az a kiállítás, amelynek képeit a meghirdetett rajzpályázatra érkezett több mint 800 „alkotás” közül választotta ki a zsűri, s mely rajzok egy-egy népdalt illusztráltak.
Ünnepi műsorral folytatódott a nap programja, melynek keretében Kisbenedek Tiborné igazgató ismertette a névadó életútját.
Elmondta, hogy Ádám Jenő 1896. dec. 13-án Szigetszentmiklóson született. Az 1920-as évek első felében a Zeneművészeti Főiskolán tanult zeneszerzést, nem kisebb mestertől, mint Kodály Zoltántól. 1933-ban Felix Weingartnernél karmesterdiplomát szerzett. 1938-ig a fővárosi iskolákban tanított néptanítóként. Emellett 1959-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szolfézst, kamaraéneket, népzenét, módszertant, dalirodalmat oktatott és vezette az intézet énekkarát.
A 20-as évektől fogva nagy figyelemmel kísérte a különböző iskolatípusokban folyó zenei nevelést. Kodály biztatására kidolgozta a később „Kodály-módszer” néven elterjedt ének-zene oktatás alapjait jelentő, Módszeres énektanítás a relatív szolmizáció alapján című pedagógiai művet, majd gyakorlati segédkönyvül nyolc füzetben Szó-Mi címmel az általános iskolák énektanításának tankönyvét. 1939 óta fáradhatatlan pedagógus és népművelő volt.
A zenéről, népzenéről szóló előadásai, rádió-előadásai rendkívül széles körben hatottak. Zeneszerzői munkásságának nagyobb része közvetve vagy közvetlenül a magyar népzenéhez kapcsolódott.
„Gyakorlati pedagógus lévén, jól tudom, hogy a siker titka elsősorban a tanító arravalóságától függ, amely mindenkor megtalálja a helyes utat-módot a cél elérésére” – vallotta a néptanító.
Az emberileg is kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkező zeneszerző, kóruskarnagy és zenepedagógus 1982. május 15-én Budapesten halt meg.
Az ünnepi megemlékező műsor után a népdaléneklési verseny és a rajzpályázat eredményhirdetésének izgalmas percei következtek, melynek során a legjobbaknak díjakat és jutalmakat adtak át. A program a rendezvények szereplőinek és a vendégek jó hangulatú közös éneklésével zárult.
