Nem füllentettek – fantasztikus koncertet adtak az öreg zenészek

Kálmánné Katalin írása

Kálmánné Katalin írása

A zene világnapja alkalmából rendezett ünnepségen, igazi zenei csemegében, ritkaságban lehetett annak része, aki ellátogatott az Újkazinci Baráti Kör és a Felsőbarcikáért Alapítvány közös rendezvényére.

Október elseje a zene világnapja, ebből az alkalomból országszerte több zenei programot rendeznek. A világnap célja, azon túl, hogy a zeneművészet legnagyobb alakjaira emlékeztet, népszerűsíti a zeneművészetet, közelebb hozza egymáshoz ez embereket, és zenén keresztül szorgalmazza a barátságot.

Ez sikerült is az Újkazinci Baráti Kör és a Felsőbarcikáért Alapítvány keddi közös rendezvényén, amely Fancsik József európai hírű dixieland trombitás zenei munkásságát mutatta be, sok-sok zenén keresztül. Ebben voltak segítségünkre zenész barátai, a tánczene, a városunk könnyűzenei nagy ikonjai, akik erre az egyetlen alkalomra álltak össze. Ebben a felállásban még senki nem látta, nem hallhatta őket, de aki tegnapelőtt eljött, igazi zenei csemegében részesült.

Nem volt nehéz összehozni a társakat, valamennyien tisztelik, csodálják egymás tudását. Fancsik Józsi egyik vágya az volt, hogy majd egyszer összehoz egy találkozót ezekkel a társakkal. Utólag megtudtuk, hogy a többiekben is felmerült hasonló gondolat. Szerencsére a véletlen úgy hozta, hogy Greizer Károly zongorista rövid időre itthon tartózkodott, és boldogan fogadta el a meghívást, egyébként pár napon belül már utazik is a Karib-tengerre. Majancsik Elemér dobos és Ökrös Sándor basszusgitáros is gondolkodás nélkül mondott azonnal igent.

fj01

Volt szerencsém az egyetlen próbán is megcsodálhatni a muzsikájukat. Megbeszéltük, hogy találkozunk, és együtt felállítjuk a forgatókönyvet, Fancsik Józsi zenei pályafutásának állomásaihoz válogatjuk a zenéket. Aztán az lett a vége, hogy jegyzetfüzetemmel a kezemben ültem és tátott szájjal figyeltem, hallgattam, milyen fantasztikus dolgokat művelnek a zenészek, mennyire ismerik egymás gondolatait is. Mikor csodálkozva ámuldoztam, Józsi nevetve azt mondta nekem, „Ja, édesem, azt nem tudtad, hogy ez egy szakma, és ők ennek a kiválóságai”.

Igen! – és ekkor jutott eszembe, hogy pár nappal ezelőtt mit mondott nekem Polgári Laci, városunk gitárművésze.

„Egyszer Pablo Casalst megkérdezték, miért gyakorol még 90 évesen is több órát naponta. – Mert így napról napra jobb leszek a hangszeren – válaszolta a művész. És valóban igaz, én ötven és hatvan között fejlődtem a legtöbbet” – mondta Polgári Laci, aki most 58 éves.

A műsor stílszerűen Solymos Tóni Harmonikás című dalával („..öreg zenész vagyok, nem füllenthetek!”) kezdődött, amely nem kimondottan Fancsik Józsi életkorára utalt, hanem a dal és szerzője Józsi életében többször visszaköszön, ezt a napokban olvashattuk is a Barcikai Históriásban megjelent életrajzában.

A Baráti Kör képviselőjének köszöntője után Landenberger Lászlóné Mariann és Hazag Mihály méltatták az ünnepeket, és a közreműködők bemutatása után elkezdődött a jó hangulatú, vidám műsor. Mariann volt Józsi „vallatója”, pörögtek a kérdések, felidézve eseményeket, sok-sok élmény, sztori került elő. Újra élvezhettük a régi slágereket, többek között felhangzott Tom Jones: Az otthon zöld füvén (igazi lokálpatrióta nóta), az Ave María No Morro, az Amor, amor, amor. a My Way (Frank Sinatra), természetesen Józsi mindet magyarul énekelte. Sőt hallottuk Mátér Péter dalát, az Azért vannak a jó barátok címűt is.

fj02

fj10

Igazán nehéz volt megállni, hogy a közönség táncra ne perdüljön, de erre is sor került volna, ha nem ennyire szűkös a hely. Kicsit többet időztünk a Józsi által alakított GOLD együttes és a Miskolci Dixieland Band időszaka alatt, ezt a szakaszt egy Express-dal zárta, a Vidám nagypapa (Tapsolj, ma nevetve).

Ezt követte egy fergeteges gospelkoncert, hisz az In Aeternum énekegyüttesnek is nagy szerepe van Józsi zenei életében. Hosszú kihagyás után ismét elcsábult. A Baráti Kör rendezvényein hallotta énekelni a kórust, annyira megtetszett neki, hogy beállt közéjük. Elővette kedvenc hangszerét, a trombitáját, és magával csábította a basszusgitáros Ökrös Sanyit is. A nagy sikerű, kimondottan vidám dalokból összeállított koncert Józsi kedvenc dalával, a Mózes cíművel zárult, melyet a közönség is végigtapsolt.

fj22

A Baráti Kör erre a rendezvényére kicsinek vélte a Programsziget közösségi házat, ezért települtünk át a Felsőbarcikáért Alapítvány székhelyére, a Táncsics Mihály Művelődési Házba, de utólag kiderült, ez is szűknek bizonyult. A megszokott közönségen felül szép számmal érkeztek barátok, zenekedvelők a környező településekről, szokás szerint városi civilszervezetektől, Miskolcról, Fancsik József volt dixieland muzsikus társai, kollégái, volt zenésztársainak gyermekei, sőt még Ökrös Sanyi 83 édesanyja is végigtapsolta a rendezvényt. Mi pedig már gondolkodunk a következő, hasonló programon.

fj09

Az elkövetkezendő idősek hónapja tiszteletére igyekeztünk kicsit ünnepélyesebbé tenni a rendezvényt, és a műsor szünetében süteményekkel, üdítőkkel és természetesen az elmaradhatatlan zsíros kenyérrel vendégeltük meg a közönséget is.

Szeretném az alkalmi zenekarunkat is röviden bemutatni, bár ők meglehetősen szűkszavúak voltak. Lehet, hogy dalban egyszerűbben el tudnák mondani…

Greizer Károly 55 éve játszik a fekete-fehér billentyűkön, 45 éve zenél a vendéglátóiparban. Játszott zenekarban, de egyedül is, itthon és külföldön is. Idehaza Alberttelep, Kazincbarcika szinte valamennyi szórakozóhelyén, Miskolcon a Juno Szállodában. Már jó ideje külföldön zenél, Svédországban, Norvégiában, különböző déli országokban. A napokban újra utazik, óceánjárón: Hamburg, Kanári-szigetek – Karibi-tenger és vissza.

fj03

Ökrös Sándor basszusgitáros a nagyszüleitől karácsonyra kapott gitáron, önszorgalomból tanult meg zenélni. Középiskolás korában már zenekarban játszott, az akkor népszerű sárospataki diáknapok rendezvénysorozatok győztesei voltak több éven keresztül. A népszerű Anonymus zenekarral ötórai teákat rendeztek, ami a 60-as évek vége közkedvelt szórakozási lehetősége volt a fiataloknak. A zenekarral részt vettek az Országos Amatőr Zenekarok Fesztiváljain is. Szép emlékei vannak a Slamovits Tiborral töltött időszakról. Játszott az edelényi Frekvenci zenekarban, több beategyüttesben Putnokon, Sajószentpéteren, végül ő is alapító tagja lett az 1997-ben Kazincbarcikán megalakult Bravo zenekarnak, amely rendszeresen adta a talpalávalót a Béke moziban indult nosztalgia rendezvénysorozatnak. Zenélt egy csapatban Fancsik Józsi fiával is, és társaihoz hasonlóan még mindig tele van tervekkel.

fj05

Majancsik Elemér 14 évesen került az első zenekarába, lakóhelyén, Tornanádaskán. 1970-ben a Vénusz zenekarban dobolt, majd 1974-ben a Miskolci Reflex zenekarban, ezután 1976-ban a Rulett zenekarhoz került. 1978-ban a Pelikán zenekarban játszott, 1979-től 17 éven át főállásban dobolta a vendéglátásban. 1996-ban került a Bravó zenekarba, ahol 15 évig zenélt. 2011-ben pedig a Kódex zenekar tagja lett, és több zenekart is kisegít.

fj04

Végül most kivételesen nem Gál Gábor idézettel zárom a beszámolót, hanem Fancsik Józsi köszönő szavaival:

„Nem tudom leírni azt a boldog érzést, hogy ilyen sokan tisztelték meg a műsorunkat. Ilyenkor szembesül az ember, hogy mennyi barátja van még 73 évesen is. Természetesen a kiváló zenész barátaim nagy ajándéka, hogy együtt zenélhettem velük.”

fj29

Ezzel a vidám nappal egy harmadik eseményt is megünnepeltünk, mégpedig a mosoly világnapját, ami történetesen ez évben október másodikára esik.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Fotók: Szűcs Mara

Hirdetés

One comment

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..