Nem csupán az ő ügyük: a fiatalok városa-e még Kazincbarcika?

Kazincbarcikát sokféle jelzővel illették az eltelt hatvan éve során: szobrok városa, tiszta, virágos város, a fiatalok városa… Hogy ez utóbbi pontosan mit jelent, azt persze nehéz meghatározni. Sok fiatal él a városban? Igen, volt egy időszak, amikor így volt: nem volt üres sem óvoda, sem iskola, sem játszótér. A fiatalokat segítik abban a felnőttek, hogy vágyaik, álmaik valóra válhassanak? Igen, volt ilyen időszak is, még ha többnyire elégedetlenek is voltunk a felnőttek ez irányú hozzáállásával… Aztán egyszer csak felbolydult és megváltozott minden: sokan elhagyták a várost a 90-es évek elején, máshol keresve a boldogulást. Sokan viszont maradtak. Sokan most hagyják el. Egy ideje kíváncsi lettem arra, vajon a ma ott lakó fiatalok amellett, hogy ott nőnek fel, ott járják végig az óvodát, iskolát, netán ott is dolgoznak szerencsés esetben, mit gondolnak a városról, a lehetőségekről, a világról. (Mi ugye annak idején egy nap alatt képesek voltunk megváltani a világot – más kérdés, hogy nem igazán jött össze 🙂  ) Épp azon gondolkodtam, hogyan tudnék kapcsolatot találni a barcikai huszonévesekkel, amikor egyszer csak elém bukkant a Facebookon Hrabina Norbert és a La Cosa Nostra csoport.

A Facebook-oldalatok névjegy leírásában olvastam: A La Cosa Nostra (A Mi ügyünk) csoport célja: Kazincbarcikán és a környéken élő tehetséges fiatalok felfedezése, felkarolása és persze támogatása. Mikor jött létre a csoport? És miért gondoltad/gondoltátok úgy, hogy szükséges ilyet megszervezni?

2014 decemberében jött az ötlet, hogy jó lenne Kazincbarcikán összefogni azokat a fiatalokat, akik tenni szeretnének valamit – magukért, másokért, és mivel itt élünk: a városért is. Kapcsolatokra szükség van. Egymás között is, hiszen fontos, hogy megismerjük a környezetünkben élő embereket, de fontos amiatt is, hogy összefogva többet tudunk tenni.

Te alapítottad?

Én az ötletgazda voltam és az, aki kézben tartotta/tartja a dolgokat.

Hányan vagytok jelenleg?

Pontos számot nem tudok mondani, mert nem úgy működünk, hogy na, ma én csatlakozom a csoporthoz, és ezt beírjuk a „brigádnaplóba”… Projektek, feladatok vannak, és ezekhez társulnak be a többiek. Mindig akadnak tenni vágyók. Vannak zenészeink, festőink, ez kb. 20-50 embert jelent. Egyébként sem szeretném, hogy úgy érezzék, lekötöm őket ehhez a csoporthoz – szabadok vagyunk.

A zenészeket és a festőket említetted. Ezek szerint ebben kell tehetségesnek lenni elsősorban?

Nem feltétlenül kell művésznek lenni, elég, ha valaki tenni akar. Közösségünkben vannak rajtuk kívül tetoválóművészek, táncosok, sportolók. Az a közös bennünk, hogy olyan vállalkozó kedvű fiatalok vagyunk, akik szeretnének tenni a környezetükért, egymásért és magunkért. Ehhez mindenki a saját tehetségével járul hozzá. Olyan ember nincs, aki semmiben nem jó…

A csapatnak már volt egy megmozdulása, a Kazincbarcikai Kórház gyermekambulanciáját varázsoltátok át, hogy a kis betegeknek az ott töltött idejük elviselhetőbb legyen. Honnan jött az ötlet?

Az Első Kazincbarcikai Üzleti Klub vette a kezébe a kórház ezen részének a sorsát, de ennek csak egy része volt, amit mi alkottunk. Hárman láttunk neki a dolognak, de mivel egyikőnk iskolába járt, ketten pedig közben máshol dolgoztunk, nem volt egyszerű a dolgunk. Azon a részlegen ugyan 24 órás ügyelet van, de amikor valakit vizsgáltak, természetesen le kellett állnunk a munkával. Körülbelül tíz napig festettünk, néha a késő estébe is belenyúlt a dolog, mivel csak délután tudtunk kezdeni. De végül is az ott dolgozó orvosok, vezetők, nővérkék, takarítók segítségével viszonylag mégis könnyedén ment a munka.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Említetted, hogy egy graffitis projekten jöttek össze az alapítók. Ilyesmiben nem gondolkodtok? Most eléggé nyitott lehet a város az ilyen alkotásokra…

Kazincbarcikán van két pont, ahol vannak illegális graffitik, ezekre szeretnék engedélyt szerezni az önkormányzattól. Egy látványterv után ezeket a falakat mi megfestenénk igényes festményekkel, rendbe raknánk a környezetet – jó hangulattal és zenével kísérve, hogy az arra járók is élvezzék, amit mi…  🙂

További tervek?

Rengeteg van! Például a miskolci állatmenhelyen szeretnénk segíteni, ehhez adományokat gyűjtünk, kutyatápot, rongyokat, mindent, amivel a kutyusok életét szebbé tehetnénk. De itt térnék vissza arra, amit az előbb említettem: olyan ember nincs, aki semmiben nem jó… Egy „hegesztőnk” például a kennelek állapotán tudna javítani, de a festő-mázolóink, kőműveseink is sokat tudnának tevékenykedni az ügy érdekében. A fizikai munkától a művészetig szinte bármit el tudnánk végezni. Aki meg ezekből sem tudja kivenni a részét, az sétáltathatná a kutyákat. Az is nagyon fontos! Aggódunk a kórházunk miatt is, hogy leépítik, bezárják. Szép számú szolidan tüntető „sereggel” tudnánk tiltakozni, egy pár kreatívan festett lepedővel… Ősszel szeretnék egy csapatot szervezni, amelyik az időseknek segítene felkészülni a télre, esetleg a fa bekészítésével, favágással. Sokféle kiállításban is gondolkodunk… Szóval rengeteg tervünk van még!

Még akkor is, ha a kazincbarcikai fiatalok városa ma inkább London?

Nagyon sokan mennek külföldre dolgozni a térségünkből is, ezen a tendencián mi érdemben nyilván nem tudunk változtatni… Mi „csak” egy közösséget tudunk nyújtani az itt maradó fiataloknak… Úgy gondolom, ez sem kevés manapság. Nem számít, ha valaki szegény, vagy ha valakit otthon nem támogatnak, a támogatást mi megadjuk neki. Ha bármire szüksége van, megpróbálunk egymásnak segíteni. Nekem azt tanították, hogy ha valaki rászorul, azon segíteni kell, és nem rúgni rajta egyet… Én ezzel szeretnék segíteni a fiatalokon. Külön-külön senkik vagyunk, együtt lehetünk igazán valakik.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Utóirat:

A városi televíziónál operatőrként dolgozó Hrabina Norbert civil kategóriában az Opont „Év embere” szavazásán az első helyen végzett. Ez még akkor is elismerésre méltó teljesítmény, ha tudjuk, hogy egy facebookos szavazásnál a fiatalok jobban mozgósíthatók. Ám én már akkor leadtam rá „gondolatban” a szavazatom, amikor a Facebookon – cseten készült – „interjúnk” utolsó kérdésére, miszerint mit kell tudni róla magáról, ezt válaszolta: „Rólam annyit érdemes tudni, hogy 22 éves vagyok. Ha valami kimaradt, szívesen pótolom.”

A La Cosa Nostra csoport a Facebookon (lehet csatlakozni 🙂 )

Takács Zsolt

One comment

Hozzászólás