Nem csupán az ő ügyük: a fiatalok városa-e még Kazincbarcika? 2. rész

Takács Zsolt írása

Három évvel ezelőtt figyeltem fel a fiatal, lelkes barcikai csoportra, a La Cosa Nostrára, illetve vezetőjükre, Hrabina Norbertre. Norbit akkoriban egy interjúban faggattam a céljaikról, motivációikról, választ keresve a címben feltett kérdésre. Nem volt túl nehéz előre látnom a folyamatot, miszerint „a barcikai fiatalok városa ma inkább London”, mégis meglepett egy két héttel ezelőtti döntés…

Az interjú elkészülte óta többször összefutottunk a városban, sőt egyszer Schág Évi előadásán a Mezeyben te, illetve a La Cosa Nostra csoport szervezett egy felejthetetlen kiegészítő műsort. Alkalmunk nem volt hosszabban beszélgetni, úgyhogy felidézném az interjút, hogy mivel váltunk el akkor. A felvetésemre, hogy egyre több fiatal külföldön talál új otthonra, te kissé bizakodóan azt válaszoltad: „Nagyon sokan mennek külföldre dolgozni a térségünkből is, ezen a tendencián mi érdemben nyilván nem tudunk változtatni… Mi „csak” egy közösséget tudunk nyújtani az itt maradó fiataloknak… Úgy gondolom, ez sem kevés manapság.” Tetszett a válasz. Épp ezért – bár teljes mértékben megértem – meg is lepődtem a döntéseden. Feladtad?

Furcsán érzem magam, bevallom.

Eddig mindig a motivációról és a lehetőségekről beszéltem, kergettem a valamit, ami mindig egyre távolabb sodort a célomtól. Távolabb? ? Angliában és azon belül Leedsben vagyok. Hogy mi volt a célom?

Naggyá válni, elismertté és gazdaggá, ehelyett tudjátok, mi lettem? Szegény…

A családom és a maroknyi barátaim több ezer kilométerre vannak tőlem (Szeretlek Titeket!)

Hazudok, itt is van kint egy barátom… Ő kapta el a kapucnimat és húzott ki a víz alól, amikor fulladoztam.

Hogy mi történt?

Próbáltam azzá válni, aki sajnos nem Én vagyok, kergettem azt az énemet ami nem létezik, sőt az Ő árnyékában éltem.

Azt hiszem, vagytok páran, akik ismertétek ezt az énemet, és talán páran szerettétek is! Sokan fogalmaztak úgy, hogy elmenekültem, de mi elől is?

Egyetlenegy ember hibás abban, ami velem történt, és az én magam vagyok. Tehát nem, nem menekültem el, hanem elhoztam az egyetlen ellenfelemet egy olyan helyre, ami mindkettőnknek idegen terep, és itt szeretnék megküzdeni vele, pontosabban… igen, saját magammal!

Úgy érzem, hogy az utóbbi éveimben sorra veszítettem el a csatáimat a saját hibámból, viszont elérkeztem egy olyan csatához, amit már nem szeretnék elveszíteni, hisz ennek egyetlenegy célja van, megtalálni saját magam.

Több helyről hallottam, hogy otthon hagytam a La Cosa Nostrát, és ezzel feladtam a célomat. Erre csak azzal tudnék válaszolni, hogy az lcn a gyermekem, és egy szülő sosem hagyja el a gyermekét… Jelenleg sajnos gondviselőknél van, de ha eljön az ideje, újra szárnyaim alá veszem, mert igen, vissza fogok menni, és az új énem fogja sziklaszilárdan kézbe venni az irányítást!

Oké, várjuk, meglátjuk… Addig is: hol lehet hallani rólad, követni a sorsodat?

Ha esetleg úgy érzi valaki, hogy valaha valami plusz hozzátettem az életéhez, és szeretné a „reinkarnációm” soron követni, kövessen be az Instagrammon: @hr.norbert, és legyen részese az új életemnek, amit „Általános kritikus átlagon felüli nézetekkel” címen publikálok!

Nem csupán az ő ügyük: a fiatalok városa-e még Kazincbarcika?

One comment

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .