„Mindig a sárga úton,…”
„…mindig a sárga téglán!” Ez a klasszikus dal jut eszembe erről a túráról, az Óz, a nagy varázsló című filmből. 🙂 A mai túránk a kazincbarcikai sárga sáv – S – jelzésen, a nyugati hegyünk bércén fog haladni.
Először is lássuk a száraz tényeket!
Távolság: 11,6 km
Szintemelkedés: 339 méter
Szintsüllyedés: 397 méter
Szintkülönbség: 736 méter
Annak idején – a 80-as években –, amikor először jártam be ezt az útvonalat – igaz, akkor még nem teljesen egyezett meg az útvonala a mostanival ‒, még nem voltak ilyen jók a jelzések felfestései, így rengeteg völgy bebarangolásával találtuk csak meg a helyes utat. Ugyan most már sokkal könnyebb dolgunk van, de a túra első 2 kilométere tartogat a számunkra nehézségeket, ezeken is átvezetem a kedves olvasót. A túra további része már könnyen teljesíthető, a széles földutat követve.
1.: Gergely-kútja bmh.
2.: Kilátóhely
3.: A dédestapolcsányi P jelzés elágazása
4.: A K+ és SC jelzések csatlakozási pontja.
5.: A Kavicsos-tető alja.
6.: Bükk-tető (409 m)
7.: Szabó Suzuki, a Vécsetal-völgy bejárata bmh.
A mostani kiindulópontunk is a Gergely-kútja autóbusz-megállóhely, a Körtvélyes-bérc alatt. Szintén Tardona felé induljunk el, és ha megtaláljuk az S jelzést, most JOBBRA forduljunk! Az utunk egy kissé az Özvény-völgy felé – visszafelé – vezet, majd egy nagyobb ívben, 180 fokot fordulva meredeken emelkedni kezd. Ezen a ponton lehet megtalálni a Gergely-kutat is.
Megjegyezném, hogy a Bükkben található források vizéből csak ott érdemes inni, ahol turistajelzés jelöli – O jelzés –, vagy ahol a forrást kiépítve találjuk. Ebben az utóbbi esetben is csak akkor, ha a forráson nem látjuk a „NEM IVÓVÍZ!” feliratot!
Ettől a ponttól kezdve balra erdőt, jobbra pedig cserjést fogunk látni. Kövessük a földutat és az S jelzést! Ilyen körülmények között fogjuk elérni a bérci kilátóhelyet, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik Tardonára, a Nagy-fennsíkra és a Tardona-völgyére. A hely azonosítása könnyű, hiszen itt egy vadászlest is találni fogunk.
Az ettől a ponttól kezdődő 1-1,5 km lesz a legnehezebb szakaszunk, ugyanis fiatal csemetéseken és cserjéseken fog az utunk átvezetni. Próbáljuk meg a szélesebb földutat követni, és figyelni a csemetefákra felfestett S jelzést! Sok helyen nagyon gazos lehet az út, ez ne tévesszen meg minket, ebben az esetben is keressük az S jelzést!
Mint a fenti képen is jól látható, néha derékig ér a fű. A fent említett helyen szerencsére van „menekülési útvonalunk”, ha nem szeretnénk belegázolni a gazba.
Szerencsére ez az útvonal hamar észrevehető és könnyen követhető. (Körülbelül 100 méter a kerülő.) Innen kijutva már nincs nehéz dolgunk, ugyanis egy erdőbe jutunk. Teljesen a túránk végéig – most már – nem jelent gondot az S jelzés követése.
Most már kényelmesen gyalogolhatunk a földúton, még északra tartva. Elérjük a P jelzés csatlakozását, ahonnan hatalmas ívben, lassan kanyarodunk északkelet felé, követve a bérci utat. Itt több megjegyezni valóm is van. Először is, hogy a nyugati hegyünk „egysíkú”, azaz összefüggő, főleg tölgyesekkel benőtt. A másik az, ahol tisztást, erdőirtást vagy rétet látunk, ott biztos, hogy vadászles is van. Őket szolgálják ki ezek a területek. A harmadik, hogy itt NEM a bérci út Kazincbarcika határa, de ezt úgyis jelölni fogom.
A P jelzéssel kapcsolatban is van megjegyezni valóm: Ne keseredjünk el, ha nem látjuk meg, hiszen ez egy „partizánakció” eredménye, ráadásul már eléggé lekopott. De erről majd egy másik túra során fogok írni…
Amikor az utunk teljesen északkeleti irányba fordul, elhagyjuk Kazincbarcika területét, és már Bánhorváti hegyein gyalogolunk. Először egy nagyon szép tisztáshoz érünk, hatalmas vadászlessel. Itt egy kicsit változatosabb erdőt láthatunk. A hely érdekessége még az is, hogy ez a bánhorváti Petőfi út része! 🙂 A tisztást elhagyva nemsokára csatlakozik hozzánk Bánhorváti felől a K+ jelzés, nem sokkal később pedig a Billatáróról érkező SC jelzés is a Nagy-Lapos-bérc alatt (387 méter). Egy kicsit továbbhaladva az SC jelzés jobbra elhagyja Billatáró felé az utunkat, a K+ jelzésnek pedig ez a végpontja…
Ettől a ponttól a Bükk-tetőig egyértelmű és nagyon szép az út! Erdőirtások és tölgyfák serege fogad minket. Annak nagyon örülök, hogy ez a rész nagy népszerűségnek örvend. Találkozhatunk kerékpárosokkal – még ha tilos is –, tájfutókkal és kocogókkal is. Ezen a szakaszon elhaladunk a Vidom-Parlag-bérc alatt (372 méter), a Csatorna-hegy alatt (386 méter) és a Kavicsos-tető alatt is (389 méter). A két utolsó hegytető között térünk vissza kazincbarcikai területre, és már el sem hagyjuk azt…
Én még a régi magassági értéket adtam meg a Bükk-tetőnél, de az új keletű térképeken már 412 méter szerepel. Akár így, akár úgy, ez Kazincbarcika legmagasabb pontja. Az 1962-es turistakalauz még kilátót jelez ezen a helyen – akkor még turistajelzés nem vezetett erre ‒, az 1970-es már csak geodéziai kiszögellést, az 1977-es pedig már meg sem említi a tornyot. Nem ártana újra egy kilátót létesíteni, hiszen még így is – a nagyra növő fák között ‒ látszik, hogy nagyon szép kilátópontja lehetne Kazincbarcikának.
Folytatva utunkat az S jelzésen, a Bükk-tető alatt ‒ ahol a Nagybarcáról érkező SN jelzés belénk csatlakozik – jobbra fordulunk. Ezt a szakaszt már érintettük a történelmi túra folyamán – igaz, fordított irányban –, itt erről már nem írok bővebben. Lassan elérjük a sorompót, majd megjelennek a Vécsetal-völgy feletti víkendházak is. Egy éles bal kanyar után lemegyünk a hegyről, majd jobbra fordulva elérjük a Tardonai utat, kirándulásunk végállomását.
Gondolom, a fotókon jól látszik, hogy az összes ősszel készült – 2013-ban ‒, de ez ne zavarjon meg senkit, ez a túra is hatalmas élményt fog nyújtani azoknak, akik veszik a fáradságot, hogy bejárják!
A Gergely-kútra 3-4 éve én öntöttem új beton tetőt, mellette készítettem forrás foglalást, műanyag cső kivezetéssel. Akkor barátokkal rendbe tettük a környékét, azóta mivel kevesen járnak arra, elhanyagolt. Érdemes lenne rendbe tenni! A Bükk-tetőn lévő kilátó már nekem is eszembe jutott, támogatnám én is a kezdeményezést!
Üdvözlettel:
Székelyföldi Gábor