1989-ben a Derkovits téren állították fel a névadó szobrát. Derkovits Gyula (1894-1934) festőművész, a magyar képzőművészet egyik legnagyobb alakja. Fő műve az „1514” című, a Dózsa-féle parasztfelkelés által ihletett fametszetsorozata.
Művészete az expresszionizmus nagy áramlatába kapcsolódott, de élete utolsó éveiben teljesen egyéni formanyelvet teremtett magának. Képei egyszerre mutatnak, hirdetnek szépséget és lázadó erőt. Nyomorban és szenvedések között, mony és szenvedés ellen harcolva alkotta a legharmonikusabb, legmegkapóbb, legszebb képeket.
A szobor alkotója Melocco Miklós Munkácsy-díjas érdemes művész. 1961-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, mesterei Pátzay Pál és Kmetty János voltak. Szimbolikus-realista szobrász. Igen jó érzékkel mintázza szobrai naturális és szürreális elemeit, monumentális gondolkodás jellemzi. Kisplasztikái is tulajdonképpen nagy szobrok tervei.
Számos köztéri szobra áll, melyek közül a jelentősebbek: Radnóti, Bartók, Thury-emlékmű, Kodály, Ady-oltár, Mátyás-emlékmű.
Kazincbarcikán 1989. szeptember 22-én, a szobor avatásával egyidőben volt bemutató kiállítása a városi Kisgalériában.
