Másképpen élni

Ha a kőből és üvegből épült új vasútállomás kijáratán át elnézünk a város felé, együtt látjuk a poros falusi fákat, szénakazlakat, szalmaboglyákat és a négy-öt emeletes új lakóházakat, meg az épülőfélben levő 447 személyes kórház toronyszerű hasábját.

Az állomás előtt, az árnyékban, hosszú sorban ülnek, állnak, beszélgetnek a vonatra várók; a büfé üvege mögött le- meg föllendülnek a söröskancsók, harsognak a táskarádiók. Az úgynevezett Vécsei-szögben, az állomástól alig ezer lépésre, roskadozó házak és összetoldozott-foltozott viskók – az egyiknek a tetején televízióantennák. Az udvaron kocsi, ló, libák és tyúkok, az ajtóban overálos férfi. Az út másik oldalán csupa üveg, modern vonalú bolt, emeletes lakóház. A düledező házacskák mögött, távolabb, a Borsodi Vegyi Kombinát fölött sárga füstcsík kanyarog az égre, jobbra villogó óriáskígyóként tekerednek a gőzt szállító csövek. Itt kamillás, füves-poros falusi udvar – ott zakatoló-sípoló, gőz- és füstfelhőbe burkolózó üzem. Itt maszatos-, mezítlábas kisgyerek, piszkos ruhában elhanyagolt öregember – ott napszemüveges, legutolsó divat szerint öltözött fiatalasszony, saját kocsijából kilépő fiatalember. A végletek elkábítanak: föllelkesülsz és elkomorodsz, majd rövid szemlélődés után is ki mered mondani: ez a folytonos mozgás, gyors változás az, ami jellemzi Kazincbarcikát.

A mozgás persze ma már más, mint nyolc-tíz évvel ezelőtt, amikor még hívni, marasztalni kellett az embereket, amikor az odaköltözők és az elköltözők száma sokszor kiegyenlítette egymást. Az 1960-as népszámlálás óta a lakosság majdnem kétszeresére nőtt, jelenleg a harmincezret is meghaladja. Nagyon sok a 30-40 év körüli, vagy a még ennél is fiatalabb ember, és a gyerek. A népesség több mint egyharmada tizennégy éven aluli. Nyáron ott lebzselnek, játszanak a hűs lépcsőházban, a Kiserdőben vagy a strandon. Ez is, mint olyan sok minden, félig van készen. Délelőtt tíztől este hatig üzemel; egy darab ötvenméteres medencéje van, kevés az öltöző, sehol egy fa, csak a húsz darab színes ernyő ad némi árnyékot. Már egy éve, hogy megnyílt. Jó, hogy van; jó lenne, ha tovább fejleszthetnék. Tovább, mindent tovább. Olyan kifejezés ez, ami nagyon természetesen hangzik itt Kazincbarcikán. A jövőben – az Alsózsolcai Házgyár kapacitásától függően – 1600 lakást építenek. 1969-ben megkezdik az omladozó Vécsei-szög felszámolását. A terv szükséges és impozáns, de már jelenleg is 2080 lakásigénylő jogos kérelme fekszik a tanácsnál.

Papp Attila, a városi könyvtár vezetője büszkén mondja, hogy 1966-ban több mint ötezer látogatója volt a könyvtárnak, hogy negyvennégyezer kötetük van, hogy a gyermekkönyvtárban milyen nagy a forgalom nyáron is, de … A könyvtár egy lakáshelyiségben működik, a raktárnak használt kis szobában – és másutt is – szívszorító zsúfoltság van. A terv már elkészült; a majdani főtéren – ahol a művelődési ház, és benne a könyvtár is helyet kap – már dübörögnek a dózerek, egyengetik a földet. Az új könyvtárat ötvenezer kötetesre tervezték. Ügy tűnik, elég szűkkeblűen. A háromezernél több televíziókészülék sem tudja elhódítani az olvasókat – legalább is egyelőre. Mozi, strand, könyvtár, televízió, rádió, egy-két étterem, presszó – ezek adják a főbb szórakozási és művelődési lehetőségeket. De sajnos, itt van az ital is. Nemcsak itt, az egész megyében. Borsod kocsmáinak és italboltjainak száma 557, a megyék között – Budapestet is előzve – az első helyen áll. 1965-ben a megye kilenc községében alkoholra lényegesen többet költöttek, mint élelmiszerre. Ezzel szemben az 1000 lakosra jutó színházlátogatások száma, az 569-es országos átlag mellett itt 94. Analfabéta az ország lakosságának 3,8 százaléka, Borsod megyének pedig az 5,7 százaléka.

Kazincbarcika fiatal város, 1954-ben emelték városi rangra. A lakosság mintegy hetven százaléka üzemben dolgozik, ebből ötven százalék a bányász. Termelőszövetkezet nincs, a megművelt földterület nagysága mindössze 1370 hold. A város most alakul, forrong, most teremti meg saját, önálló életét, szokásait és szertartásait. Rohamosan növekedik az autók száma – pillanatnyilag 352 – de azt is meg kell tanulni, hogy az autó nem minden, hanem a könnyebb és szebb élet, a más élet eszköze. Az ország minden részéből, a társadalom minden rétegéből kerültek ide emberek – letelepedtek, megkapaszkodtak, családot alapítottak. A családi nevelés, de egyáltalán: a nevelés gondjai szorosan összefonódnak az életforma-teremtés küzdelmeivel. Mert ez következik most Kazincbarcikán. Sok a gyerek, de a sok gyereket föl is kell nevelni.

A Borsod megyei Tanács művelődési osztálya és a megyei nőtanács még a nyár elején ankétot rendezett Kazincbarcikán a felnőttoktatás gondjairól – a beszélgetést Turgonyi Júlia, a Magyar Nők Országos Tanácsa osztályvezetőjének előadása vezette be. Sok minden elhangzott itt, ami a más élet igényéről és a megvalósítás nehézségeiről vallott. Miért tanul a felnőtt ember? – hangzott el a kérdés újra meg újra. Hogy önmagának és családjának jobb életet, jobb anyagi körülményeket teremtsen, hogy a gyermeknevelés, a szülői felelősség dolgában biztosabban tudjon helytállni, hogy lépést tarthasson a világgal, hogy a baráti körben, a társaságban és társadalomban ki tudja fejezni véleményét. „Ötvenhárom éves vagyok – mondta egy férfi –, de mióta tanulok, nekem másként jön fel a nap.”

A Borsodi Vegyi Kombinátban átlagosan egy dolgozó 1970 forintot keres. Ugyanabból a pénzből azonban többféleképpen lehet élni, gazdálkodni. Van, akinek az ital a fontos, van, akinek az élelem, van, akinek az autó. És van olyan is, aki az „anyagi javak” mellett a szellemieket is keresi: tanul, műveli magát, érdeklődik. Nem könnyű, de megéri – ez volt az ankét egyik tanulsága. És akinek lehetősége van rá, önmaga ellen tesz, ha nem él vele.

HORGAS BÉLA

Gyermekünk / 1967

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .