Lichtschein-történetek
1945 előtt a Lichtschein család volt a leggazdagabb birtokos Sajókazincon. A család feje, Lichtschein Dezső érdekes figurája volt az akkori településnek. Sok történet, anekdota fűződik nevéhez, amiről az idősebb barcikaiak és sajókazinciak még mai is emlegetik. Az alábbi történeteket a Felsőbarcikán lakó Réthy Tamás mondta el.
Lichtschein Dezső gyűrűs zsidóként – vándorbizsusként – került Sajókazincra. Itt szatócsboltot nyitott, ahol pálinkát is mért. A megszorult emberek hitelben vásárolhattak nála, s ha később sem tudtak fizetni, tulajdonába került az eladósodottak földje. Így vált a település leggazdagabb birtokosává.
Lichtschein a birtokain cselédeket is tartott. Nekik szokta volt mondogatni: A Lichtscheinnél úgy dolgozz, ahogy fizetlek, mert nálam megélsz, de meg nem gazdagodsz.
♦
Fia, Laci érettségizni készült. Amikor vizsgázni indult, ezer pengőt kért az apjától (igen nagy pénz volt ez akkoriban). Apja értetlenül fogadta a kérést, s mondta is Lacinak, hogy az érettségihez nem pénz, hanem ész kell.
A fiú addig-addig erősködött, míg apja engedett és odaadta neki az ezer pengőt. De megkérdezte a fiától:
– Látod ott azt a szamarat?
– Látom, apám – válaszolta Laci.
– Na, fiam – folytatta az öreg. – Ezer pengőért az is le tud érettségizni, de csak szamár marad.
♦
Az öreg Lichtschein – bár igen gazdag volt – szegényesen öltözött, s birtokát is ütött-kopott bricskán vagy hintón járta be. Nemegyszer szemrevaló menyecske utazott vele a herbolyai Kakastanyán berendezett szobájába. (Beszélik, hogy amikor feltűnt a hintó az öreggel és utasával, a tanya lakói mondogatták: No, jön már a vén kakas. A tanya nevét némelyek innen származtatják.)
Néha a kocsis hátra-hátra pillantgatott. Ez nem tetszett Lichtscheinnek, s imígyen utasította rendre a kíváncsiskodó kocsist: Fiam, a kocsis szeme a ló seggében legyen.