Lénárddaróc, a Bárdosok faluja

lenarddaroc1997. június 8-án reggel a Sajómenti Egyesített Bányász Fúvószenekar pattogó indulói ébresztették Lénárddaróc község lakóit. Persze azokat, akik ekkor még aludtak. A lakók többsége ezen a napon már korán talpon volt, ugyanis nagy eseményre készültek: a település 1050. és a nemesi cím elnyerésének 350. évfordulójának megünneplésére. A programok helyszínéül szolgáló szabadtéri színpadon és oltáron az utolsó simításokat végezték, asszonyok és férfiak a négy bogrács körül szorgoskodtak, amelyekben az ízletes daróci gulyás főtt. És jelen voltak már a közeli és távolabbi helyekről: Budapestről, Debrecenből, Egerből, Miskolcról, Ózdról, Kazincbarcikáról, no meg a tengerentúlról érkezett vendégek, megannyi Bárdos nevet viselő személy. Térségünk eseményeiből

Délelőtt 11 órakor szabadtéri misével kezdődött az ünnepség, amit kopjafa- és emléktábla-avatás követett. A kopjafát a falunak dicsőséget – és nemesi címet – szerző Bárdos Péternek állították, aki a török megszállás idején Kesellőkő vára alatt az egyik éjjel belopódzott a török sereg vezérének sátrába, és bárddal lefejezte az alvó vezért. Reggel, amikor a törökök ezt megtudták, megfutamodtak. E tettéért III. Ferdinánd osztrák császár 1647. június 9-ei dátummal „…Bárdos Pétert és általa Bárdos Pált, Simon, János, István, Benedek és Miklós testvéreit a nem nemes állapotból, melyben eddig létezni mondottak, királyi teljhatalmánál fogva és különös kegyelemből kiemelvén őket, magyar királyságunk és hozzá tartozó részeinek igazi és kétségtelen nemesi sorába és számába felveendőknek tartottuk.” (Idézet a lénárddaróci Bárdos-család címeres nemesleveléből, amelyet latinból fordított Deák Bárdos József 1901-ben.) Szintén ekkor avatták fel a kopjafa szomszédságában lévő római katolikus templom falán elhelyezett emléktáblát, amely egy másik Bárdos nevű személynek, a Bárdos-családok Deák ágából származó, 1898. évi budapesti születésű Lajosnak állít emléket. Bárdos Lajos zeneszerzői, karnagyi, zenetörténeti és -tanári munkásságával öregbítette a Bárdos-családok hírnevét. 1947-ben részt vett az akkor első alkalommal rendezett lénárddaróci ünnepségen, és vezényelte a Bárdos nevűekből álló 60 tagú kórust, majd az esti nótázáskor a daróci dalokból lejegyzett néhányat.

Kezdődik az ünnepi megemlékezés

Kezdődik az ünnepi megemlékezés

Az ünnepi ebéd elfogyasztása után kultúrműsor szórakoztatta a résztvevőket, majd este vidám táncmulatság zárta a nagy napot.

* * *

Bizonyára feltűnt az olvasónak, hogy milyen sok Bárdos nevű lakója van Lénárddarócnak. Az egyik ma is ott élő Bárdos – Gusztáv – szerint a mai 450 lakónak már a fele sem viseli a Bárdos nevet. De még jó ötven évvel ezelőtt szinte mindenkit Bárdosnak hívtak, s megkülönböztetésükre Barci, Bartók, Benke, Bodor, Cikora, Csomós, Dánszki, Deák, Dobai, Dorkó, Fakó, Istók, Kispál, Sándor, Tamás, Tuza, Vargás, Veró és Zektor neveket használtak.

Mára a Bárdosok közül sokan elköltöztek Lénárddarócról, viszont más településekről nem Bárdos nevűek költöztek be. Ma hazánk több településén találhatók e faluból elszármazott Bárdos családok, de olyan Bárdos is ismeretes, aki Kanadát választotta új hazájának.

Ő a zeneszerző, Bárdos Lajos Dénes nevű fia, aki jelentős összeggel támogatta az 1997-es rendezvényt, és leánya részt is vett az ünnepségen.

Városunkban is találhatók Lénárddarócról származó Bárdos-családok. Az egyik Bárdos Dorkó László, aki 15 éves korától az 1985-ben történt nyugdíjazásáig bányász volt. A somsályi bányában kezdte, s a Szuhavölgyi Bányaüzem feketevölgyi aknájánál bányamesterként fejezte be a bányamunkát. Lénárddarócról 1955-ben költözött el, Borsodbóta, Bánfalva és Sajókaza után 1972-ben került Kazincbarcikára, amelynek feleségével, Ágnes és Péter nevű gyermekével ma is lakója.

A másik Bárdos D. Zoltán, aki 14 éves korától él Kazincbarcikán, azóta, hogy 1962-ben a vegyipari technikum, majd az akkor még a városban működő főiskola hallgatója lett. 1969-ben üzemmérnökként került a BVK-hoz, s azóta e cég (ma: BorsodChem Rt.) dolgozója, jelenleg a szakképzés vezetője. 1972-ben telepedett le Kazincbarcikán gyógyszertári asszisztens feleségével. Azóta a családhoz egy fiú- és egy leánygyermek, valamint egy tízéves fiú unoka tartozik.

Bárdos D. Zoltán édesapja Bárdos Lászlóval együtt dolgozott a somsályi bányában, ahol vájár, műszakvezető s végül szakoktató volt. (Erre mondják, hogy nem esett messze az alma a fájától.)

* * *

Lénárddaróc a Hegyháton Ózdtól kb. 10, Kazincbarcikától mintegy 25 km-re található. Lakói a múlt évszázadig a mezőgazdaságból éltek, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. A múlt század végétől többen az iparban: az ózdi gyárban, a somsályi és farkaslyuki bányában találtak munkát. A ’70-es években néhány asszony a csernelyi ruhagyárban dolgozott, néhányat a község határát művelő Hegyhát Mgtsz foglalkoztatott. Mára e lehetőségek megszűntek, s a keresőképes lakók mintegy 20%-a munkanélküli.

Mezey István grafikája

Mezey István grafikája

A település lakói őrzik és gondosan ápolják a község Bárdosokhoz fűződő hagyományát. Az 1997. évi rendezvényre Bárdos Deák Béla, Bárdos Deák Péter és Takács Attila kis füzetecskét jelentetett meg, amely többi között Lénárddaróc történetét, a lénárddaróci Bárdos-család címeres nemeslevelének fordítását és lénárddaróci szólásokat, mondásokat tartalmaz. Ezekből egyet kiadványunk Tarka oldalán közre is adunk.

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .