Korán reggel gyújtottam egy mécsest… – Emlékezés Mezey Istvánra

Kováts Ferenc írása

Kováts Ferenc írása

Ma 4 éve ment el közülünk legjobb barátom, Mezey Pista – de nem hagyott el bennünket, mert velünk van mindennapjainkban, és bármikor szükségünk van rá, segít bennünket.

Többes számban beszélek, mert nem csak én vagyok így ezzel. Sokan vagyunk, akinek az életének meghatározó pontja volt, hogy vele találkozhatott, hogy Őt ismerhette. Bevallom, én a mai napig is gyakran beszélgetek vele, olykor a segítségét, tanácsát kérem, és ha nem is szavakban, de válasz minden esetben érkezik.

A barátságunk 1977-től datálódik, és ha összeadnám a művésztelepeken együtt töltött időket, hozzáadva az évenkénti 7-10 napos, családjánál töltött napokat, az eredmény években lenne mérhető. Mesterem volt, hiszen Ő terelt a rézkarc-technika irányába. Két táborban vezettünk együtt grafikai szekciót, ahol rengeteget tanulhattam tőle pedagógiából, tanítási módszertanból – nem lehetett nem észrevenni, hogy nem csak kiváló művész, de elsőrangú pedagógus is volt. Mondhatnám úgy is: született művész és pedagógus.

Ami tőle “rám ragadt”, azt igyekszem továbbörökíteni. A közösen létrehozott “stART” Alkotócsoport – melynek magját a közös tanítványok jelentik, és tavaly volt 10 éves – az Ő szellemében működik, az általa képviselt értékek mentén halad, fejlődik. Az együttdolgozás, a közös őszinte beszélgetések, az egymás megbírálásában a következetes szigorúság mind Mezey Pista öröksége, amit mi viszünk tovább együtt és egyénenként is, ki-ki a maga művészi és pedagógiai területén.

Pista szigorú volt, nála nem lehetett sumákolni, mis-másolni, megkövetelte a színvonalat, az igényességet, és mindemellett az etikus művészi magatartásra is odafigyelt. Ezeket elleshettem tőle, és azóta is eredményesen alkalmazom. Egyszer valaki mekérdezte, hogy erre a Pistától átvett következetes szigorra miért van szükség, akkor fogalmazódott meg bennem igazán – és a válaszom is csak ez volt -, hogy ez a szeretet szigora. Elmeséltem: Pista azokkal volt igazán szigorú, akik arra méltóak voltak, akik arra méltóvá váltak. Akikben meglátta a fejlődés lehetőségét, a tanulásra való hajlandóságot, azok mind megélhették az Ő pedagógiáját: nagyon ritkán dicsért, és ha mégis, az azt jelentette, hogy az illető egy magasabb fokra lépett, és még nagyobb, még nehezebb feladatokra számíthatott. És aki komolyan vette a szakmát, az hamar rájött, hogy a saját fejlődése érdekében erre van szüksége, ez a fajta ösztökélés a hatásos: amely nem engedett lanyhulást a tanulás és fejlődés folyamatában. Aki jó tanárrá és művésszé akart váli, az Mezey Pista mellett erre lehetőséget kapott. Nagyon sokat köszönhetünk neki, sokunk életében jelentette Ő a sorsfordulót, és mindezekért az adósai vagyunk és maradunk. Soha nem tudjuk a tőle kapottakat eléggé megköszönni, meghálálni pedig még úgy sem.

Ragadjuk meg a mai napot arra, hogy együtt gondolunk rá, tudom azt, hogy Ő ott fent érzi a mi szeretetünket, és a továbbiakban is ránk szenteli a figyelmét, és a segítsége mindig eljut bármelyikünkhöz, ha arra szorulunk.

mezeyistvan04

Szeretünk, Pista, és köszönjük, hogy most is köztünk vagy! Maradj velünk, mert kellesz nekünk!

Hozzászólás