A már két éve elindított „Könyvesboltunk” nem egy klasszikus webshop, inkább egy katalógus, mely a Kazincbarcikáról szóló, valamint a városhoz és környékéhez kötődő írók, költők könyveit ismerteti. A gazdag választékból havonta „leemelünk” egy-egy könyvet virtuális polcainkról, mintegy kedvcsinálóként a további olvasgatáshoz, és persze – ha tudunk – segítséget nyújtva az adott könyv beszerzéséhez. Elsőként – korántsem véletlenül – a Kun Bélától Árpádig című jubileumi évkönyvet lapoztuk fel.
A 60-as évek végén a korábbiaknál is gyorsabb ütemben nőtt városunk lakóinak száma, s az új lakónegyedek építése akkor – és még sokáig a későbbiekben – természetszerűleg (de nem minden gond nélkül) együtt járt az új szociális és közintézmények építésével is. Kazincbarcikán egyre elviselhetetlenebbé vált az óvodai, iskolai zsúfoltság, a Május 1. úti iskolában például három (!) műszakban folyt a tanítás. Ez is indokolta egy új iskola felépítését, na és persze nem utolsósorban az, hogy 1968-tól folyamatosan épült az iskolát félig körbeölelő lakótelep. Hogy miért épp Kun Béláról nevezték el az új iskolát? Hát mert addig még semmit nem neveztek el róla a városban, vágnánk rá egyből, majd másodpercnyi gondolkodás után hozzátennénk, hogy mert az iskola egy része a Kun Béla térrel határos. A Kilián tériek erre joggal vonhatták össze akkoriban kollektív szemöldöküket, és ebbe beszállhattak volna a Jókai tériek is – egyébként is logikusabb és „természetesebb” lett volna a nagy íróról elnevezni az új iskolát, és persze – a későbbiek fényében – bölcsebb dolog is. A megoldáshoz közelebb vezet, hogy 1969-ben volt a Tanácsköztársaság 50. évfordulója…
Az új iskolát 1968-ban kezdte el építeni a 31. számú ÁÉV, s 1970. szeptember 1-jén ünnepélyes tanévnyitóval kezdetét vehette – 678 tanulóval – a két műszakos tanítás. Az onnantól eltelt 40 évről ad adatokban gazdag, színes, olvasmányos áttekintést az iskola egyik tanára, Jávori István gondos szerkesztésével megjelent jubileumi évkönyv, a Kun Bélától Árpádig.
„Nem lehetett könnyű feladata 1970 szeptemberében az intézmény első igazgatójának, Danada Jánosnak és tantestületének Kazincbarcika legújabb városnegyedében, egy frissen átadott iskolaépületben megkezdeni a tanítást. A feltételek megteremtése bizonyára embert próbáló volt pedagógusok, szülők, tanulók számára egyaránt” – írja a könyv bevezetőjében Fürjes Gáborné Csépányi Ágnesakkori igazgató, s bizony, ezt valamennyire tanúsíthatom, hiszen nyolc éven át magam is a „kunbéla” diákja voltam. Nem kevés nosztalgiával veszem hát kézbe olykor-olykor a könyvet, s gondolok vissza az iskolai élményekre, az ott megismert iskolástársakra és a felejthetetlen tanárokra: Danada, Dányi, Jenei, Keresztes, Márki, Máté, Mezey, Ölveczki, Pataki, Szuromi és legkedvesebb osztályfőnököm, Martoncsik (Hajde) tanár nénikre, illetve Agárdy, Baksy, Danada, Ducsai, Ölveczki tanár bácsikra – ha valakit kifelejtettem, megérdemlem az 1-est…
Az intézményben már a kezdetektől komoly és eredményes sporttevékenység folyt, talán nem véletlen, hogy az iskola történetének ismertetése után először erről olvashatunk az évkönyvben. Megismerhetjük az iskolában folyó nyelvoktatás rövid történetét is, a különleges szaktantermeket, beleshetünk a különféle szakkörök munkájába, hogy aztán kiránduljunk, táborozzunk, versenyezzünk vagy farsangoljunk egyet.
Vándortáborok, Balatonszepezd, jégpálya! – és akik minderről mesélnek nekünk: egykori és mai tanárok és diákok. A fotókkal bőven illusztrált évkönyvet egy hosszú névsor zárja, a 40 év alatt végzett tanulóké.
Egy iskolai évkönyv elsősorban az érintettek számára érdekes, ám egy jól megírt és jól megszerkesztett, több évtizedet felölelő évkönyv, mint az ismertetett kiadvány is, ennél többet nyújt: a maga, természetszerűleg korlátozott lehetőségeivel bepillantást enged azokba a történelmi folyamatokba, amelyek során eljutottunk „Kun Bélától Árpádig”…
