Könnyen szalad, ez is előny, korszerű a Rolplast redőny! – Az első magyar műanyag redőny a BVK-tól

Takács Zsolt írása

A Borsodi Vegyi Kombinát 1972-ben programot indított az építőipar PVC-termékekkel történő ellátására, ennek eredményeképpen került forgalomba a Rolplast márkanevű redőny. Mint a cím is bizonyítja, a korabeli marketingesre nagy hatással volt Romhányi, a rímhányó is…

A miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár archívumában találtam rá a BVK 1972-es négyoldalas brosúrájára.

„Könnyen szalad, ez is előny, korszerű a Rolplast redőny”

– hirdeti a címlapon az elmés rím egy jópofa grafikával illusztrálva az első magyar műanyag redőnyt.

A „könnyen szaladáson” kívül egyéb előnyei is voltak a terméknek, tudható meg a leírásból, mégpedig az, hogy könnyebb, mint a fa, mosható, nem nedvszívó, festeni nem kell, elemei pedig könnyen cserélhetők. Anyaga tömör, alaktartó, élettartama hosszú, ellenáll a legkülönbözőbb légköri behatásoknak, nem éghető.

Magát a terméket az az igény keltette életre, hogy a lakásépítés fokozódó üteme, az előregyártás fejlődése az építőipari szakmunkák egyre gyorsabb ütemű kivitelezhetőségét is megkívánta. Egyre nagyobb teret hódított akkoriban a műanyagok alkalmazása, így hát a BVK a jelentkező igények kielégítésére programot indított az építőipar PVC-termékekkel való ellátására. Ennek eredményeképpen került forgalomba Rolplast márkanéven a PVC-alapanyagú, eslingeni rendszerű redőnyléc. Forgalomba hozatalát „mindenre kiterjedő minőségvizsgálat” előzte meg, így hát az Építőipari Minőségvizsgáló Intézet ki is adta a termék kiválóságát egyértelműen bizonyító „Építőipari műszaki alkalmassági bizonyítványt”.

Mindezt persze azok után, hogy az előző évben, vagyis 1971-ben a termék már bemutatkozott a Budapesti Nemzetközi Vásáron. 1971. május 29-én, szombaton a Somogyi Néplap címlapon számolt be a budapesti vásárról „Újabb üzletkötések a BNV-n” címmel.

„Nagy közönségsikert aratott a BNV-n a Borsodi Vegyi Kombinát Rolplast műanyagredőnye, amely a helyszínen, a nézők szeme előtt készült. Az olasz Coverma-licenc alapján gyártott műanyag redőny már forgalomban van, de csak kevesen tudták eddig. A kereskedelmi vállalatok ugyanis nem csináltak különösebb propagandát az új terméknek. A vásáron a BVK pavilonjában több száz megrendelést vettek fel a Rolplastra, amelyből – miután mára vásáron kívül az üzletekben is keresik – a FAÉRT is kért utánpótlást.”

…és persze hol máshol keresték a vásárlók, mint a FAÉRT-nél… De nemcsak a faipari vállalat forgalmazta akkor már a műanyag redőnyöket, a budapestieknek helyszíni felszerelést is vállalt a Fővárosi Vegyesipari Javító Vállalat, ám vidékre csak utánvéttel szállított (Pest Megyei Hírlap, 1971. szeptember 1., 4. oldal, keretes hirdetés).

1972-ben Makón, az ország egyetlen redőnygyárában rátértek a műanyag redőnyök tömeges gyártására, s abban az évben máris 50 ezer darabra kaptak megrendelést (Pest Megyei Hírlap, 1972. április 23.)

A Tolna Megyei Népújság tudósítója nem lelkesedett túlzottan a BVK redőnyéért, annál inkább az ajtóiért. „Dombóvári újdonságok a nemzetközi kiállításon – A BVK-ajtók sikere” címmel számolt be a Hungaroplast ’72 kiállításról, ahol egyebek mellett olyan világraszóló terméket is bemutattak, mint a műanyag gyermekszék, amelyben cserélhető a bili…

„A BVK pavilonja is igen látogatott. Itt különösen az ajtók keltettek nagy feltűnést, arattak szép sikert – főleg a külföldi szakemberek körében. Sajnos a hazai építtetők, tervezők, beruházók és kivitelezők még nem ismerték fel ennek a korszerű terméknek a jelentőségét. A Rolplast nevű műanyag redőny véleményünk szerint mérsékelt sikert aratott” – jegyzi meg a Pj szignójú újságíró.

Az sajnos a cikk további részéből nem derült ki, mire gondolhatott, amikor azt írta: a szakemberek még nem ismerték fel az ajtó mint korszerű termék jelentőségét… (Tolna Megyei Népújság, 1972. április 14.)

1974. április 12-i, pénteki számában szintén a Tolna megyei Népújság már arról adott hírt, hogy április 1-től a BVK szekszárdi gyárába telepítette három redőnylécgyártó extruderét, vagyis onnantól kezdve Szekszárdon gyártják a közkedvelt Rolplast redőnyöket. Abban az évben a gyár 15 millió forint értékben állított elő redőnyléceket.

Feri Antal kötegekbe rakja a kész léceket (Fotóforrás: Tolna Megyei Népújság)

Az 1976-os őszi BNV egyik legnagyobb kiállítója a Borsodi Vegyi Kombinát volt. Egy teljes családi otthont rendeztek be a pavilonban, szinte kizárólag olyan elemekből, amik a BVK-ban vagy a BVK-ban gyártott alapanyagokból készültek. Látható volt a Szekszárdon készült Portplast ajtó, Ongroplast falburkoló és Rolplast redőny is. Berendeztek egy barkácsműhelyt is, arra utalva, hogy ezekből a termékekből házilag is el lehet készíteni a lakás egyes részeit. (Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember 24., Vásári kaleidoszkóp, 3. oldal).

A BVK-lakás egy részlete (Fotóforrás: Tolna Megyei Népújság)

„Tegye szebbé otthonát műanyag falburkoló léccel!” – kérte az Észak-magyarországi TÜZÉP Vállalat egy 1977-es hirdetésben, amihez természetesen ajánlotta a műanyag redőnyt is. Nem teljesen alaptalanul, ugyanis abban az évben a Kiváló Áruk Fóruma meghosszabbította a Rolplast minősítését az Épületasztalos-ipari és Faipari Vállalat kérelmére. Olyan kiváló áruk közé került akkor a redőny, mint az Ultra Marina folyékony mosószer, a Pelikán ruhaszárító kötél, a Fabulon naptej, az Amo szappan, a Tomi Sztár mosópor, a Pepsi Cola 1/1 literes üdítőital, a Herz és a Pick szalámi, a Nagykőrösi Konzervgyár zöldborsófőzeléke sertéshússzelettel, az Antónia tévéfotel, a budapesti Habselyem Kötöttárugyár 3321-6044. számú antisztatikus női kombinéja, a T/1-es fantázianevű munkaruhaszövet (bordó színben), valamint a kazincbarcikai Könnyűbeton és Szigetelőanyagipari Vállalat 500/20-as gázbeton kézi falazóeleme.

Egy 1985-ös, a Heves megyei Népújságban megjelent hirdetésből még azt is megtudhatjuk, hogy nem csupán forgalomban van még a termék, de fehér, barna és fautánzatú színben, kiviteltől függően, 500, illetve 700 forint per négyzetméteráron rövid határidővel ki is szállítják az arra igényt tartó építkezőknek, lakásfelújítóknak. A megrendelés feladható az Eger és Vidéke ÁFÉSZ Skála Duett Áruházának vasosztályán (I. emelet).

1986. szeptember18-án a Petőfi Népe arról számolt be, hogy kiosztották az őszi BNV díjait. 415 pályázat közül 17 termék kapott nagydíjat, többek között a Habselyem Kötöttárugyár poliészter hálóruhái, a Tungsram kompakt fénycsövei, a Kőbányai Gyógyszerárugyár Fabulissimo arclemosó teje és arcfrissítő tonicja, a Hélia D kozmetikumok, a Baranya Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat Kulen, Bulen, Stifolder elnevezésű húskészítményei, na és persze a BVK házgyári lakásokra utólag is felszerelhető Rolplast ívelt redőnyléce.

Műszaki ínyenceknek azt is elárulom, hogy a redőnylécek lágyítómentes poli-vinil-kloridból extrudálással készültek, és összekötő lapok nélküli, oldalról egymásba tolható légkamrás profilú elemek voltak. A közlécek a borda falán perforálva voltak fényszabályozás céljából. Működése direkt csuklópántos volt. Lécvastagsága 14 plusz/mínusz 0,5 mm, magassága 42 plusz/mínusz 1,0 mm, hosszúsága tetszés szerinti. Kétféle kivitelben készült, kitámasztószerkezettel (max. 30 fok) és egyenessínes megoldással. Ha valakit érdekel az összekapcsolási ellenállása, azt is elárulhatom: min. 3 kp/cm. Bónuszként a lágyulási hőmérséklete: min. 80 Celsius-fok.

Természetesen nem magamtól vagyok ilyen okos, mindezt a kiadványból tudtam meg… 😆

…és hogy mekkora üzlet volt egy időben (ez esetben 1979-1981 körül) a „redőnyözés”, azt a legendás gitáros, Tátrai Tibor elevenítette fel egy interjúban♦:

„– Amikor a Generál megszűnt, az egész banda kiment vendéglátózni, én pedig redőnyösnek álltam két és fél évre. Nem vagyok hajlandó napi nyolc órát játszani csokornyakkendőben olyan halkan, hogy ne is látszódjam. Akkor úgy megszedtem magam, hogy abban a lakásban lakom most is. Akkor találták fel a roll plast műanyagot. Nem fadarabokat kellett egyenként megfaragni és összeszegecselni, hanem a lamellákat levágták, és egymásba csúsztatták. Erre egy idő után mindenki rájött, de nekem marha nagy szerencsém volt. Ültünk a Generál buszban, és a sofőrrel vakeráztunk. Mondom neki, le vagyok csórósodva, egy ruppóm sincs, az asszonynak ekkora a hasa már, mert terhes, én pedig nem megyek ki vendéglátózni. Nem tudsz valami melót? Azt mondta, megkérdezi az apósát, aki redőnyös. Másnap szólt, hogy mehetek. Mentem és csináltam. Annál tisztább meló nincs. Elmentünk a falu új utcájába, bementünk az első házba, egy kis vaker, és megalkudtunk az ablakokra. Tizenöt százalék előleget kaptunk. Végigmentünk, és mindenkinek kellett. A Generálban az ORI-gázsim egy fellépésre ötszáz forint volt, az LGT-tagoknak akkor nyolc. Mi öt-tízezret kerestünk naponta.”

♦ Ötvenentúl.hu: Klasszikus zene, hakni és boksz: Tátrai Tibor kalandos élete

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .