Kiállítással egybekötött férfinapot tartott az Újkazinci Baráti Kör

Kálmánné Katalin írása

Kálmánné Katalin írása

A nőnap mellett a férfiaknak is jut egy nap az évben, habár mi, nők azt mondjuk: nekik sokszor van férfinap. Ettől függetlenül nem sokat hallunk a férfinapról, pedig a férfiak is ugyanúgy tudnak örülni egy kis kedvességnek, kis hízelgésnek, mint a nők. Hivatalosan november 19-én van a nemzetközi férfinap, június harmadik vasárnapján az apák napja, de baráti társaságok, közösségek Ivó napját, május 19-ét nyilvánítják férfinapnak, és tartanak kis ünnepségeket.

Ivó napjához kapcsolódóan ezt tettük mi is május 17-én. A naptárt nem tudjuk nekik megállítani, de megpróbáltunk kedveskedni, hadd érezzék férfitársaink is, milyen jó a figyelem középpontjában lenni. Az ünnepség előtt egy minikiállítást rendeztünk, Kis József hagyományőrző, néprajzi gyűjteményeiből, aki most leginkább női és férfi fehérneműket, főkötőket, öltözékeket hozott magával.

Ráhangolódásként a Don Bosco Szakiskola, Középiskola és Kollégium diákja, Balogh Máté László színvonalas előadását hallgattuk. Gitárkísérettel adta elő Máté Péter: Azért vannak a jó barátok, valamint a Hosszú lábú gólya című hagyományőrző népdalt. Az utóbbi nagyon ritkán hallható ilyen rendkívüli előadásmódban. Ezt megelőzően Jónás Béla tanár úr Szép Ernő: Én úgy szerettem volna élni című versét szavalta. Tanár úr gyakran szaval, az alberttelepi rendezvények elmaradhatatlan közreműködője. Talán két éve hallottuk tőle Vörösmarty: A vén cigány versét, olyan lenyűgöző előadásban, hogy azóta is emlegetjük.

Fancsik József betegsége miatt a kiállítást stílszerűen, óriási sikerrel Landenberger László nyitotta meg. A két előadó után ezzel meg is alapozta a délután vidám hangulatát. A Kis József gyűjteményéből származó betyárruhában, nótázva, néptáncos, csizmacsapkodós mozdulatokkal vonult be, egy táncot is bemutatva. Igaz, nem karikás ostort csattogtatott, hanem pásztorbotot lengetett, de akár a híres bakonyi betyár, Sobri Jóska is lehetett volna.

Landenberger László neve Kazincbarcikán összeforr a néptánccal. Táncosként, majd vezetőként 40 évig koptatta a táncparkettet. Először Miskolcon az Avas Néptáncegyüttes tagjaként, majd Kazincbarcikán a Borsodi Néptáncegyüttesben, de hosszú évekig párhuzamosan táncolt mind két karban.

Ezt követően Kiss József szinte minden egyes kiállított darabot bemutatott, azokról anekdotákat mesélt. A részletes tárlat után a rendezvény háziasszonya, Szalainé Szatmári Katalin köszöntője kíséretében egy finom, felruházott, pántlikázott kupica pálinkával kedveskedtünk a rendezvény valamennyi férfitagjának. Gecse Béláné és Górné Klárika néni jóvoltából a szokásos, finomabbnál finomabb édességek sem maradtak el, ezzel is megédesítve a napjukat.

Csak megszületni volt nehéz a férfiaknak,
a nők mindent a férfiak elé raknak.
A tortátokat is mindig helyettetek szelik fel,
Már csak éppen a szátokba rakni nem kell.

Ne legyetek rám dühösek, tudjátok, hogy viccelek,
Ezért aztán gyorsan fel is köszöntelek Benneteket
Boldog férfi napot kívánunk Mind, kik itt figyelünk rátok!

Kiss József nyugdíjas 52 évig dolgozott a bányánál, már Bükkszenterzsébeten él, de még mindig számtalan szállal kötődik Kazincbarcikához. Valamikori munkája, baráti kapcsolatai is ide kötik. 25 évig a kazincbarcikai Bányász klub vezetője, a hajdani Újkazinci Napok egyik szervezője, aktív résztvevője, alapítója, karnagya volt a bányász fúvószenekarnak, és nem először járt vendégségbe az Újkazinci Baráti Körnél sem. Óriási néprajzi gyűjteménnyel rendelkezik. Családi háza felső emeletének szobái, konyhája berendezései, bútorai, apró tárgyai, mind múlt századbeliek. Különböző gyűjtemények, 80 darabból álló baba, varrógép, lámpa, üveg, egyenruha, cipő, táska, cégéres dolgok, mind megtalálhatók nála, és még mindig folyamatosan gyarapszik, hisz ahogyan mondta, a postára sem tud úgy elmenni, hogy ne vinne haza valami ereklyét.

Az Újkazinci Baráti Kör férfinapjára gyűjteményeiből minden alkalomhoz kötődő kendőket, vállkendőket, főkötőket hozott, valamennyi múlt századbeli. Megtalálható közöttük a híres cigány kendő, a székelykendők, kázsmérkendők több változata, és ritkaságnak számító temetési kendők is. Különböző férfi-, női kalapok, főkötők sorozata, a nemesi, a paraszti, a fiatalasszony főkötője. Láthattuk a már feledésbe merült házi szövésű, vászon arató-, kaszáló-, vetőruhákat, bőszárú gatyákat, melyeknek érdekessége, hogy hihetetlen apró öltésekkel, mind kézzel varrott. Hasonlóan érdekességnek számító, kézzel készült vasalt cipőket – amelyek között volt 200 éves -, bőrcsizmákat, női sarkantyús csizmát, híres szegedi papucsot (amelynek párja is volt). És természetesen a női, férfi alsóneműk számtalan változatát egészen napjainkig.

Következő rendezvényünk is érdekesnek ígérkezik! A közelmúltban a kazincbarcikai mentősök munkájával, életével ismerkedtünk. Ezt követően részt vettünk a „Hogy mások is élhessenek…” címet viselő vándor fotókiállításon, melynek egyik állomása Kazincbarcika volt. Ez a légi mentés történetét, a Miskolci Légimentő Bázis 15 évét mutatta be képekben. Május 24-ére Nagy Boglárkát, a Magyarországi Légimentésért Alapítvány alapítóját és Böszörményi Pétert, a Miskolci Légimentő Bázis vezetőjét hívtuk vendégségbe, hogy ne csak képekben lássuk, hanem beszéljenek nekünk a légi mentők munkájáról. Beszélgető partnerük Gál Gábor lesz, ezen túlmenően vendégeink jóvoltából mi is rendezhetünk mini fotókiállítást.

Hozzászólás