Nyugdíjba menetelem alkalmából a Kazincbarcikai Közélet akkori főszerkesztője, Fekete Béla interjút készített velem. Az írás azonban nem láthatott napvilágot, mert az újság akkori gazdái és irányítói nem tartották kívánatosnak a megjelenését arra hivatkozva, hogy zavarná a pártértekezlet légkörét (az MSZMP 1989. májusi pártértekezletéről van szó). Akkor nem tehettem mást, belenyugodtam ebbe. Azóta több, mint egy év eltelt, s ezért ma már én sem tartom időszerűnek az egész interjú közreadását. Van benne viszont olyan rész, amit most is időtállónak tartok, és ezért, valamint azért is, hogy városunk lakossága megtudja az igazságot nyugdíjba menetelem hátteréről, ezért most közreadom.
„Kérdés: Mi késztette Önt az időelőtti nyugdíjba vonulásra?
Válasz: Semmiképpen sem a Borsodi Vegyész ’89. január 28-ai számában megjelent cikk, amint azt némely személyek tudni vélik. A cikk megjelenése előtt már a tanács vb. és a városi pártbizottság január 26-ai ülésén bejelentettem, hogy április 1-jétől kértem a nyugdíjazásomat.
Mi késztetett erre?
Már tavaly (1988-ról van szó) az év vége felé egyre több alkalommal éreztem bizalmatlanságot személyem iránt a városi pártbizottság első titkára, a HNF városi titkára, a BVK vezérigazgatója és pb-titkára részéről. Ennek legdurvább megnyilvánulása az (a 89. január 13-ai) párt-vb. ülés volt, amely – Újhelyi Tibor első titkár indítványára – határozatot fogadott el, mely szerint a városi párt-vb felkéri a megyei tanács elnökét, hogy indítson vizsgálatot a ’89. december 19-ei tanácsüléssel kapcsolatban, s e vizsgálatnak személyi konzekvenciája is legyen. (Az említett tanácsülésen kellett volna az új vb-titkárt kinevezni, ami nem történt meg, mert a Megyei Tanács VB-a által javasolt személyt az ülésen jelenlévő megyei vb-titkár, Újhelyi első titkár és más személyek erőlködése ellenére a városi tanács testülete nem fogadta el.)
E párt-vb ülés után mérlegelve döntöttem a nyugdíjazás mellett. A mérleg egyik serpenyőjébe a tapasztalt bizalmatlanság, a vizsgálattal járó herce-hurca, feszültség, idegeskedés került, míg a másikba a több, mint húsz évi tanácselnöki munkám és az egészségi állapotom. Ez utóbbiak többet nyomtak a latba. Úgy véltem, hogy 59 évesen, többféle betegséggel küszködve nem vehetem fel a „kesztyűt”, mert ez az egészségi állapotom további romlásához vezetne. Ezért azt láttam jónak, ha a nyugdíjazásomat kérem.”
Megjegyzés: a zárójelben lévő sorok nem voltak az interjúban, az érthetőség kedvéért azokat most fűztem az interjúhoz.
Mivel az interjú a nyugdíjba menetelemkor nem jelenhetett meg, kísérletet tettem arra, hogy más témákkal együtt nyugdíjazásom első éves évfordulója tájékán jelenjen meg. Ez sem sikerült: fontosabb volt, hogy egy másik évfordulós interjú lásson napvilágot (amihez észrevételeket tartalmazó írás e lapban ás helyütt olvasható). E más témákból egyet azért itt is közreadok:
Kommentár nélkül…
A városi pártértekezlet után az alábbi levelet kézbesítette részemre a posta:
„Kedves Takács Elvtárs/nő!
Az MSZMP Kazincbarcika Városi Bizottsága köszönetét fejezi ki azért, hogy több éven keresztül vállalta a pártbizottsági tagságot és az azzal járó nem kevés munkát.
Kérjük, hogy a jövőben is segítsen az MSZMP politikájának és programjának végrehajtásában, az elvi és gyakorlati feladatok megvalósításában.
Sok erőt, jó egészséget kívánunk a magánélet és a munka követelte feladatok teljesítéséhez.
Elvtársi üdvözlettel az MSZMP Városi Bizottsága nevében (sajátkezű aláírás, pecsét) Mérten János első titkár”
Ezt a levelet az alábbi megjegyzésekkel küldtem vissza feladónak:
„1. Hogyan lehet egy szájból egyidejűleg hideget és meleget fújni? Magyarul: hogyan egyeztethető össze ez a levél a Borsodi Vegyészben megjelent nyílt levéllel? Mindkettő aláírója ugyanaz a személy, s amíg az érvényben van (nyilvánosan nincs visszavonva), ezt nem tudom elfogadni és ezért visszaküldöm.
Ha a visszavonásra nem kerül sor, abban bízom, hogy a nagy igazságtevő – az idő – tekintet nélkül rangra és beosztásra dolgozik és megteszi a magáét.
2. A „több éven keresztül” az én esetemben – ami csak a városi testületi tagságot illeti – 27 év, ami valószínű, jelentősen eltér az átlagtól. Sajnálom, hogy erre ez a kommersz szövegű levél nincs tekintettel. Talán e téren sem ártana szakítani a beidegződött sablonokkal.
3. Az MSZMP politikájának és programjának segítségét mindattól függetlenül, amit velem egyes MSZMP-vezetők műveltek, feladatomnak tartom, csak lenne végre olyan politika és program, amit meggyőződéssel vállalhat a párt tagja.
Nyugdíjba menetelem alkalmából a Kazincbarcikai Közélet akkori főszerkesztője, Fekete Béla interjút készített velem. Az írás azonban nem láthatott napvilágot, mert az újság akkori gazdái és irányítói nem tartották kívánatosnak a megjelenését arra hivatkozva, hogy zavarná a pártértekezlet légkörét (az MSZMP 1989. májusi pártértekezletéről van szó). Akkor nem tehettem mást, belenyugodtam ebbe. Azóta több, mint egy év eltelt, s ezért ma már én sem tartom időszerűnek az egész interjú közreadását. Van benne viszont olyan rész, amit most is időtállónak tartok, és ezért, valamint azért is, hogy városunk lakossága megtudja az igazságot nyugdíjba menetelem hátteréről, ezért most közreadom.
