Kazincbarcikán (is) éltek, dolgoztak: Czaga György

Iskolát alapított Kazincbarcikán

czaga_gyorgyCzaga György sem Kazincbarcikán született, hanem Búj községben (Szabolcs-Szatmár megye). Itt hallotta a hírt, hogy a Váci Állami Öntőtanuló Iskolába felvétel van. Innen Diósgyőrbe került, ahol szakmunkásvizsgát tett, majd a Csepel Művek következett. Ezután a Műszaki Tanárképző Főiskolán államvizsgázott. 1954-től 1961-ig a diósgyőri 101. sz. Szakmunkásképző Intézetben gyakorlatvezető tanár.

Állami elhatározásként Kazincbarcikán szakmunkásképző intézet létesült, melynek igazgatójává Czaga Györgyöt nevezték ki. 1961-ben tehát tíz pedagógus négy osztályban 100 gyermekkel kezdte meg a vegyésztanulók oktatását abban az épületben, ahol korábban a Hatvanból áttelepült vegyipari technikum működött. (Ma a BC Rt. kereskedelmi igazgatósága székel benne.) Ebben az időszakban a BVK-nak és a TVK-nak képeztek szakmunkástanulókat, majd az Észak-magyarországi Vegyiműveknek (ÉMV), és jóval később a magánszektornak is. A tanulók létszáma egyre növekedett. A csúcsidőszakban a csaknem 1300 tanuló oktatását-nevelését 150 tanár, gyakorlatvezető végezte, illetve technikai dolgozó segítette. Közben a régi KMTK labdarúgópálya közelében, a kiszolgált felvonulási épületekben vasipari tanműhelyt és ideiglenes műhelyeket létesítettek.

Az oktatás feltételeiben érdemi, minőségi változást 1968-ban az jelentette, hogy az intézmény és a tanműhelyek a mostani helyükre kerültek. Annak ellenére, hogy még mostoha körülmények voltak, sorra jöttek az újabb és újabb szakmák: a lakatos, a géplakatos, a villanyszerelő, a laboráns, az irányítástechnikai műszerész, később a kereskedelmi tanulói képzés. A dolgozók kétéves szakközépiskolai képzésének beindítását az igazgató kezdeményezte. Ezt dr. Király Bálint, aki akkor a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács V. B. művelődési osztályának főelőadója volt, felkarolta!

Az igazgató feladata volt – mondja Czaga György –, hogy a képzést az igényekhez, a régió gazdasági szerkezetéhez igazítsa. A tisztelt olvasó utólag bizonyára furcsállja, azonban a ’60-as években Borsodban még a szénbányászat felfutására számítottak. Így akkor a Lékai János nevét viselő intézményben – rövid ideig – vájárképzés is volt.

Nem szóltunk arról, hogy a tanulók jelentős részének kollégiumot kellett biztosítani. Leninvárostól (most Tiszaújváros) Kurityánig tíz helyen tartottak fenn kollégiumot! A kollégisták az új, modern, csodálatosan szép, 400 személyes, most is funkcionáló kollégiumba – amely 40 millió forintba került – 1978-ban költöztek be. Új heverők, bútorok, szőnyegek, minőségi változást jelentettek. A képzésben érdekelt vállalatok anyagi segítsége, részvállalása eredményeként szállodai szintű otthonban laktak a tanulók.

E létesítmény megvalósulásában – a BVK akkori igazgatójának, Körtvélyes Istvánnak – mondja Czaga György – óriási érdeme volt! Nemcsak az első számú vezetők, a városban mások is, nagyon sokan segítettek.

“A kazincbarcikai beilleszkedésem jól sikerült – így Czaga György –, bíztak bennem, törekvéseimnek hitelt adtak, s a város és a cégek vezetőinek bizalmát élveztem. Az atmoszféra olyan volt, hogy érdemes volt kezdeményezni. Abban a szerencsében részesültem, hogy a sorstól megkaptam ezt a lehetőséget.” Most is hálás kazincbarcikai kollégáinak, hogy mind őt, mind a szakmunkásképző intézményt befogadták. Ő az emberi kapcsolatok teljességére törekedett. Az emberek nyitottak voltak, egymás társaságát keresték, és az eredményeknek együtt tudtak örülni. Szép, kollegiális kapcsolatrendszer épült ki. A szülőkkel való kapcsolatot példásnak minősíti. Volt olyan ballagás, amelyen háromezer (!) szülő, rokon, barát jelent meg.

Az igazgató sikerorientált ember volt, aki az intézmény sikereit a további eredmények érdekében visszaforgatta.

Az intézethez tartozó tágas udvarban jelentős fásítás, parkosítás történt. Díszcseresznyefákat és szilvafasort telepítettek, virágokat ültettek a diákok, így tették otthonosabbá, szebbé környezetüket. Ahol most az Opel-autószalon áll, ott volt a szabadtéri gépbemutató park. A BVK szintézisüzeméből kiselejtezett Pelton-turbinát, keringetőkompresszort, az elektrolízisüzemből elektrolizálócellát, az oxigénüzemből kompresszort stb. kaptak. A gépek alapjait a BVK készítette el. Primász Ferenc, a könnyűbetongyár akkori igazgatója Dubicsány községben egy “tüzes” gépet fedezett fel, amit el is hozatott.

Fontosnak tartották, hogy a gyermekeknek sikerélményük legyen. Ezért tanulmányi és prózamondó versenyeket, sportvetélkedőket, mérkőzéseket szerveztek. A vegyipari szakmunkásképző intézetek első szpartakiádját is ők szervezték meg. Mindezekhez a lehetőséget a maguk készítette füves labdarúgópálya és a hatsávos salakos futópálya biztosította, továbbá bitumenes kézilabdapályával is rendelkeztek. Olyan országos és megyei hírű versenyzők, játékosok tanultak ott és bontogatták sportbeli tehetségüket, mint Siető Dániel, Szénégető István jeles középtávfutók, Lipcsei Péter, Gere László, Sztahon József vagy Kálmán Vilmos labdarúgók. De az NB II-es kézilabdás Berentés Klára is ott tűnt ki.

Czaga György családjával előbb a Rákóczi téren, majd a Szabó Lajos úton, végül a Fő téren lakott. A kezdeti éveket a széntüzelésű lakások jelentették. A Szabó Lajos út túloldalán békák kuruttyoltak. Olyan sár volt, hogy kislányát az óvodába csak a nyakába ültetve tudta elvinni. Sokszor még nemritkán szabadon legelésző lóval találta magát szembe az ember a városban. Ez volt a hőskor. Majd egyre szebb, tisztább, virágosabb és lakályosabb lett a város. Új kórház, új sportstadion, szép és modern iskolák, óvodák sora jelentette a fejlődést. Az oktatási intézmények rendezvényei, a jelentős pedagógiai tanácskozások a városnak osztatlan elismerést szereztek. Mindezek a város kiemelkedő közoktatásának hírét az országba számtalan helyre elvitték.

Czaga Györgyöt, a közéleti embert – aki már korábban igazi kazincbarcikai lokálpatrióta lett – előbb a KVSE labdarúgó szakosztályának vezetőjévé, majd elnökévé választották. Kitüntették az Ifjúságért Érdeméremmel, a Munka Érdemrend arany és ezüst fokozatával, az Oktatás Kiváló Dolgozója címmel. 1990-ben vonult nyugdíjba. 1991-től 1994-ig a kazincbarcikai önkormányzat balatonszepezdi táborának nagyrabecsült vezetője. Ezekre az évekre szívesen emlékszik vissza.

Czaga György 1994-ben családi okból Budapestre költözött. A távozás miatti érzést az mérsékli, hogy a fővárosban barátai élnek. Kazincbarcikát évente többször felkeresi. Szívesen horgászik. Az egyik XIII. kerületi iskola asztalitenisz-szakkörét vezeti, továbbá az Angyalföldi Természetjáró Egyesület asztalitenisz-szakosztályában oktatja a tehetséges gyermekeket.

A kazincbarcikai évekre szívesen emlékszik vissza. Van is mire visszatekintenie. Alkotással teli pedagógus-munkás életet tudhat maga mögött.

Hozzászólás