Kazincbarcikai morzsák

1954. január 16-án alakult a Kazincbarcikai Köztisztasági és Takarító Vállalat, amely 1955-től Kazincbarcikai Városgazdálkodási Vállalat néven működött.

A vállalat első igazgatója Tóth Imre volt, majd Hanyecz József, Békési József, aki mint rab vett részt Kazincbarcika építésében. A további igazgatók: Harkácsi József, Jászay Dénes, Fórizs Lajos, Gáspár Ferenc.

1989-ben a vállalathoz került a Városi Tanács V. B. Építőipari Költségvetési Üzeme. A vállalatot 1992-ben a városi önkormányzat megszüntette: tevékenységét a létrehozott kft.-k vették át.

vgv

A VGV dolgozói és gyermekei 1957 (58?) május elsején a vállalat irodáinak helyet adó Rákóczi tér 4. szám előtt. A fotót Drana Andrea tette közzé a KDK-n. Középen , Kocsis Istvánné és Valeria Strobach, Andrea nagymamája és édesanyja

🙄

Városi múzeum létesítésének gondolata már 1954-ben felmerült, sőt elkészült a programja is, melyet a Népművelési Minisztérium 1954. március 25-én megküldött a beruházó Borsodi Ipari Trösztnek.

Kazincbarcika első részletes rendezési terve 1954. március 10-én készült el. Tervezője: Valentiny Károly, a Városépítési Tervezető Intézet (VÁTI) dolgozója.

vati

Kép forrása: VÁTI

😆

1954-től üzemel taxiállomás, illetve taxiszolgáltatás Kazincbarcikán. Kezdetben mindössze egy gépkocsi állt a szolgáltatást igénybe vevők rendelkezésére.

taxi

A Fortepan fotóján talán éppen a legelső taxi látható

😮

1954-ben hat lakóépületben 448 új lakás volt az épülő városban. Azonban csak 157-et laktak. A többit vállalati irodáknak, munkásszállásnak és városi intézmények elhelyezésére használták.

taxi1

Buszok az alkoholmentes “Miénk” vendéglő előtt… Egykoron itt lehetett a buszmegálló, ezt követően sokáig taxidroszt volt. “Fogarasi bácsi is itt parkolt, várta akkor még hihetetlen alacsony áron az utasait…” – emlékszik vissza Kajdacsy Tibor, lapunk vendéglátós históriáinak szerkesztője

1955-ben már megkezdte a Magyar Hirdető Vállalat a tevékenységét városunkban.

 💡

1955. augusztus 23-án a Nemzeti Múzeum régészeinek irányításával kutatások kezdődtek a Várdombon.

Fotó: Jávori István

Fotó: Jávori István

💡

1955-ben alakult meg a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT), melynek elnöke dr. Várhelyi Zoltán kórházigazgató-főorvos, titkára Barna József iskolaigazgató-tanár volt.

🙄

1956-tól van ügyvédi munkaközösségi kirendeltség Kazincbarcikán, mely először az óvárosban, majd 1961-től az Ifjúmunkás tér 6.-ban, dr. Gebe Zoltán ügyvéd lakásában működött, később a kirendeltség a Rákóczi tér 5. szám alá, onnét az Egressy tér 1. szám alá költözött. Jelenleg a Rákóczi tér 2. sz földszintjén működik ügyvédi iroda három ügyvéddel és két kisegítővel.

😀

Az Építők útja „J” épület lakásaiban és a Béke étteremben már 1956-ban központi etázsfűtés volt.

Fotó: Józsa Zoltán

Fotó: Józsa Zoltán

 ➡

1959-ben 2 db magán-személygépkocsi volt Kazincbarcikán, 1964-ben 140, négy év múlva számuk meghaladta a 441-et. 1993-ban 5400 személy és tehergépkocsi után adóztak.

Fotó: Sőregi Beáta - KDK

Fotó: Sőregi Beáta – KDK

 ➡

Berentén 1963-ig tanácsi kirendeltség működött, kezdetben a Szepessy-kastélyban, majd 1961-től a Petőfi Sándor utca elején épített új épületben. Megszűnése után a városi könyvtár fiókkönyvtára és orvosi rendelő kapott helyet az épületben, az 1965/66-os tanévben a gimnáziumi politechnikai oktatás folyt benne.

 😆

Az Észak-Magyarország 1967. május 20-ai száma úttörővasút létesítésének tervezéséről írt. A cikk szerint a 6 millióba kerülő vasút „a szépséges Ibolyavölgyben” haladt volna.

 😉

1969-ben 468 szarvasmarha, 1463 sertés, 264 ló és 87 juh volt Kazincbarcikán. 800 kutya is volt, de csak 740 volt beoltva. A beoltatlan ebeket kiirtották.

tehen

Egy kép abból az időből, amikor még tehenek legeltek a Csónakázó tónál. A KDK-n közzétette: Vágó Zoltán

A Borsodi Vegyész 1970. április 30-ai száma írt arról, hogy Kazincbarcikára érkezett a győzelem zászlója, melyet II. világháborús veterán tábornokok kísértek. Köztük volt Alexander Iljics Rogyimcev vezérezredes, a Szovjetunió kétszeres hőse, aki páncélosaival áttörte a németek sztálingrádi gyűrűjét.

 😯

Egy időben, főleg a hatvanas években a városi könyvtár nagy propagandát fejtett ki az olvasás érdekében. Sok helyen lehetett látni a hónuk alatt halom könyvet szorongató figurákat azzal a felirattal, hogy „Lépjen be Ön is a könyvtárba”. A parkokban elhelyezett táblák egyszerre kettős célt szolgáltak a „Ne a fűre, a könyvtárba lépjen!” felirattal.

konyvtar

Várja a Városi Könyvtár! – Pázmándiné Kinga fotóján a fiatalember valószínűleg éppen erre hívja fel a hölgyek, Kinga és barátnője figyelmét

😥

Kazincbarcika lakói közül sokan őriznek emlékképeket az építkezéseken dolgozott rabokról. Emlékeznek arra pl., hogy a rabok zárt menetben fegyveres őrök kíséretében, nótázással vonultak a munkahelyre és munka után vissza a szállásra. Sokszor hangzott fel az akkor felkapott „Drága föld, szülőhazámnak földje” című dal. „Minden ember érzik, hogy szabad” – dalolták a fegyveres kísérettel vonuló rabok. Ez legalább olyan groteszk dolog volt, mint napjainkban az, amikor a több száz vagy ezer forint feletti gyógyszerblokkon – népjóléti gesztusként – „Jó egészséget!” kívánnak nekünk.

Hozzászólás