Kazincbarcikai Históriák: Razzia a Népbüfében

Az ötvenes évek elején gyorsan épülő Kazincbarcikán 1954. április 4-én megnyílt a Népbüfé (a mai Tini Grill és a Műanyagbolt helyén). Az abban lejátszódott alábbi történetet Baranovszki Ferenc, a büfé egykori vezetője mondta el.

A Népbüfé gyülekezőhelye volt a városban folyó építkezéseken nagy számban található kétes elemeknek. Rendszeres látogatói közé tartoztak a nehézfiúk, azok, akik erős testalkatuknál fogva a hórukkmunkát végezték az építkezéseken, s akik legtöbbje börtönviselt ember volt. Gumirádlis platókocsikon szállították a különféle nehéz tárgyakat az építkezések színhelyére. Útjuk sokszor vezetett el a Népbüfé előtt, ahol szinte menetrendszerűen pihenőt tartottak, és egy-két pohár borral vagy sörrel csillapították szomjukat. Este, munka után szintén ellátogattak a Népbüfébe egy kis borozgatásra meg snóblizásra.

Akkoriban, ha valakit valamiért kerestek, az első út a büfébe vezetett, mivel leginkább itt lehetett megtalálni a keresett személyt. Egyik alkalommal is ilyen céllal szállták meg a civil rendőrök a Népbüfét. Vagy tíz-tizenöten észrevétlenül elvegyültek a vendégek között, elállva a kijáratokat is. Majd előre megbeszélt jelre, amely egy söröskorsó magasba emelése volt, a razziát vezető rendőrtiszt felszólította a bent lévőket, hogy ne hagyják el a helyiséget, és készítsék elő az igazolványukat, mert ellenőrzés lesz. Arra viszont már nem volt idejük, hogy az igazolványokba bele is nézzenek, mert a nehézfiúk is „munkához láttak”: rátámadtak az őket igazoltatni akaró rendőrökre, és elkezdődött a csetepaté. A Népbüfében perceken belül a nyugati westernfilmekből jól ismert kocsmajelenet képe bontakozott ki. Oda és vissza csattantak a pofonok, nagy csörömpöléssel röpködtek és törtek a poharak, összetörték a pénztárfülkét, de még a falat borító vadonatúj csempe is sok helyen összetöredezett, csakúgy, mint néhány étkezőállvány és a büfé egyéb bútorzata. Talán jó félóra múltán hagyott alább a verekedés, amikor a nehézfiúk már fáradni kezdtek, s attól tartva, hogy a rendőrök erősítést kapnak, jobbnak látták a távozást.

A Népbüfében akkor gyakran előforduló ilyen és hasonló események miatt kapta a vendéglátóhely a késdobáló elnevezést.

Az ötvenes évek Kazincbarcikájának egyik ismérve a rossz közbiztonság volt. A mostoha munka- és életkörülmények mellett azért is kapta az az időszak a „hőskor” elnevezést.

Sajnos az utóbbi évek bűnügyi statisztikája ismét a közbiztonság romlásáról árulkodik. Napjainkban különösen szaporodnak a bűncselekmények. S Kazincbarcikán is, akárcsak országosan, legnagyobb arányban a vagyon elleni bűncselekmények, azaz a betöréses lopások fordulnak elő. Egyre több a boltokban, vendéglátóhelyeken elkövetett lopások és betörések száma. A „zsákmány” pedig többnyire élelmiszer, ital- és dohányáru – amint kiderül Filipcsin János rendőr százados, a városi rendőrkapitányság nyomozó alosztálya vezetőjének tájékoztatójából. A romló bűnügyi helyzetben viszont az 52%-os felderítési arány kedvező. Ezzel a barcikai rendőrség a megye városi között a harmadik helyen szerepel.

Az alábbi írás egy nemrégiben előfordult betöréses lopásról és az ügyben folytatott eredményes nyomozásról szól.

A rejtély kulcsa: a lakáskulcs

A. A. kiskereskedő vidéken élő édesapját látogatta meg az egyik hétvégén. Hazaérkezve semmi gyanúsat nem vett észre a lakásban. Amikor azonban jobban körülnézett, feltűnt neki, hogy a lemezjátszó nem a megszokott helyén van. Ez arra késztette, hogy alaposabban szemügyre vegyen mindent a lakásban. Ekkor fedezte fel, hogy hiányzik a 48 500 Ft értékű videomagnó, 67 000 Ft készpénz és a kb. 20 000 Ft értéket képviselő ékszer. De hogyan tűnhetett el mindez – tűnődött –, hiszen a lakás ajtaja sértetlen, s a zár is rendben van. A lakásba való erőszakos behatolásnak semmi nyomát nem fedezte fel.

Némi töprengés után útja a rendőrségre vezetett, ahol feljelentést tett ismeretlen tettes(ek) ellen. A megindult nyomozás eredményesnek bizonyult. A szerzett adatok és személyleírások alapján a nyomok a többszörösen büntetett P. I.-hez vezettek, aki az egyik bűntársra, a sértett féltestvérére, Sz. Gy-re akarta „kenni” a bűncselekményt. Az eset harmadik szereplője P. I. nőismerőse, T. E. elmondása után azonban P. I. beismerte a bűncselekmény elkövetését, és megoldódott a rejtély is.

P. I. és T. E. a város egyik szórakozóhelyén találkozott Sz. Gy.-vel, és hármasban iszogattak. Közben arról beszélgettek, hogy a további italozáshoz hogyan lehetne pénzt szerezni. Sz. Gy. invitálta társait, hogy menjenek vele, ő tud egy jó pénzforrást. Így jutottak el A. A. lakásához, amit azzal a kulccsal nyitottak ki könnyedén, amit a sértett az édesapjánál tartott, s amit Sz. Gy. onnan hozott magával. A lakásban meg is találták a pénzt, amit rögtön magukhoz vettek, és T. E. lakására távoztak vele. Itt tovább folytatták az italozást. Sz. Gy. annyira lerészegedett, hogy hamarosan elaludt. Ezt kihasználva társai elvették tőle a kulcsot, és kettesben tértek vissza A. A. lakásába a videomagnóért és az ékszerekért.

A történet ezzel nem ért véget. A letartóztatásban lévő P. I. gyanúsítottal szemben a rendőrség folytatja a nyomozást, mivel más bűncselekményekkel gyanúsítható. Az ismeretlen helyen tartózkodó T. E.-t pedig körözik, s bizonyára Sz. Gy.-nek is felelnie kell tetteiért.

Hogy milyen volt az egykori Népbüfé, az megtudható Kajdacsy Tibor írásából: Betekintés Kazincbarcika egykori vendéglátásába: a Népbüfé

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .