Kazincbarcikai alkotóportrék – Megadja János

Kálmánné Katalin írása

Megadja János jó pár évvel ezelőtt egy nagyon érdekes témájú könyvvel hívta fel magára a figyelmet. A könyv megjelenését követően első bemutatója, író-olvasó találkozója „szülővárosában”, Kazincbarcikán volt, leginkább baráti társaságban, melyet az Újkazinci Baráti Kör szervezett. Azóta megszületett második, hasonló témájú kötete, A férfi próbája ‒ őszintén a klimaxról címmel.

A klimax ugyanúgy érinti a férfiakat, mint a nőket, csak kevésbé él a köztudatban, kevesebb publicitást kap a téma. A szerző saját tapasztalatain keresztül próbál meg tanácsot adni a férfi társainak, de szerinte a hölgyek számára is hasznos olvasmány.

Megadja Jánossal gyermekkorunk óta ismerjük egymást. Egy utcában, a Lenin úton laktunk, egy iskolába jártunk. Megtiszteltetés volt számomra, hogy az első könyvbemutatójának szervezője lehettem.

Kedves János! Sokan megkérdőjelezik a férfiklimaxot, te pedig egy nagyon komoly élettani helyzetnek nevezed, és nyíltan írsz róla, nem voltak gátlásaid? 

Igen, valóban, az uralkodó álláspont ma még az, hogy nincs férfiklimax. Azonban ennek már ellentmondani látszik, hogy orvosi körben is már foglalkoznak vele, sőt, néhány speciális orvosi műhely kifejezetten így hirdeti szolgáltatását!

Mi késztetett arra, hogy tovább folytasd ezt a témát?

A legfőbb indíték, hogy folytassam a témát, két közeli barátom tragikus öngyilkossága ebben az időszakban. A depresszió és annak kezelése, valamint az esetleges klimax közötti összefüggés izgatott. Erre azonban egyértelmű válaszokat nem találhattam, csupán a gyanú maradt.

Olvastam róla, hogy a könyvek megírása valahol egy elégtétel számodra. 

Ha nem is elégtétel, de nem szabadulhattam az önéletrajzi behatásoktól. A megélt élmények őszinte kiírása és elemzése nevezhető elégtételnek.

A könyvek népszerűek lettek, kaptál visszajelzéseket?

A könyvek népszerűsége maga a téma miatt is behatárolt volt. A verseskötetet 120, míg az esszét 100 példányban kértem a kiadótól. Az előzetesen felmért kockázat mellett sikeresnek mondhatom. Visszajelzéseket személyesen kaptam többször, de tapasztalható, hogy visszafogottan reagálnak rá, van egyfajta tabu jellege az ügynek.

Tehát a férfiakat is utoléri a változókor, komoly kihívás ez a korszak a feleségeknek is. Egy olyan téma nem foglalkoztat, hogy mit mondanak erre a nők, mondjuk élet vagy szex egy klimaxos férfival? 

Mivel az írásaim nagyon meghatározóan saját élményanyagúak, így a nők látásmódja és reagálása nem tartozott a vizsgálati körömbe, érdekes lehetne azonban valóban női szemmel az értékelés. A könyvbemutatón részt vevő hölgyek érzékenyen és aktívan nyilvánultak meg a témában, de az erről való írást inkább egy nőnek hagynám meg.

Térjünk vissza Kazincbarcikára. Milyen emlékeid vannak a városról?

Kazincbarcikáról szinte csak pozitív emlékeim vannak. Szerencsés városnak tartom ma már így visszagondolva arra az időszakra, mivel egy minden tekintetben jól ellátott, izgalmas, heterogén összetételű, rendkívül nyitott szellemiségű város van előttem. Kiemelkedőnek tartom az Egressy művelődési központ szerepét ebben, valódi kultúrcentrum volt. Könyvtárával, rendezvényeivel nagyon meghatározó szereppel bírt szerintem. Ezekből is, ami nagyon megmaradt, az az ifj. Horváth István amatőr színjátszó fesztivál volt. Kulturális gyökereim és meghatározó élményeim mindig is a városhoz kötöttek és kötnek a mai napig. És sehol nem éreztem hiányosságokat vagy lemaradást, akkor sem, amikor Szegeden vagy akár Budapesten éltem.

Szoktál hazajárni?

Bár a személyes kötődéseim már csak a barátaimra korlátozódtak leginkább, de igen, örömmel szoktam hazajárni. Mindig megkeresem a régi barátaimat, és laza szórakozás mellett élvezetes órákat tölthetünk együtt, és várom és kívánom is az ilyen élményeket még mindig. A nosztalgiázás pedig csak erősíti mindezt.

Azon túl, hogy iskolás éveid idekötnek, mit adott neked a város?

Ahogy már korábban mondtam, meghatározóan a kultúra maradt meg a városból. Mai napig szívesen emlékszem vissza a könyvtárra, filmklubokra, koncertekre, bálokra és fesztiválokra. Emellett a sportos jellegre is jó visszanézni, a lelkesedésre, ami körülvette a focit és a röplabdát leginkább. Összefoglalva a mondottakat, biztos, színes, élvezetes alapot adott a város a felnőtt életemhez.

János, köszönöm szépen a beszélgetést, további sikereket kívánok, várjuk a könyvek folytatását, amelynek bemutatójára, remélem, ismét Kazincbarcikán kerülhet sor.

Megadja János 1958. január 2-án született a Szabolcs-Szatmár megyei Kemecsén. Szüleivel 1 éves korában Kazincbarcikára jöttek, az akkori iparosítás sokkal jobb lehetőségeket kínált, mint egy falu (Székely község), így tulajdonképpen Kazincbarcikát tekinti szülővárosának.

Iskolai tanulmányait is itt végezte, középiskolába a Ságvári Endre Gimnáziumba járt, majd érettségi után jogot végzett Szegeden. Végül Budapesten telepedett le, jogászként, majd ügyvédként tevékenykedett. Gyermekei születése után Zalaegerszegre költöztek, de sajnos családi életében törés következett be. Válása után családja visszaköltözött Pestre, ő pedig Tatabányára.

„A válás – mint ahogy szokott lenni –, mind lelkileg, mind egzisztenciálisan megviselt, azonban pár év múlva ez után új kapcsolatom lett, és így költöztem Tatabányára, ahol jelenleg is élek, Oroszlányban a Szociális Szolgálatnál vagyok tanácsadó.

Irodalommal – mint alkotó – gyerekkoromban foglalkoztam, mint oly sokan abban az időszakban, írtam néhány verset, természetesen a nagy költők után szabadon, erős koppintásokkal. Aztán már csak beadványokat és szerződéseket írtam.

Így érkeztem el a – merem mondani – sok mindent felforgató klimaxhoz.

Nálam ez minden fronton támadott, egészen a depressziós tünetekig, úgy, hogy előtte soha, a legkisebb mértékben sem jelentkezett, a legkritikusabb időszakokban sem a depresszió.

Azonban csodás élményekkel is megajándékozott, mivel az ifjúság elengedésének folyamatában még volt egy-két hattyúdal.

Azaz, meghatározóan plátói vonzódás a másik nem szép példányaihoz.

És mi indítja el a férfi kezében a tollat az írásra? Persze, az érzés, amit szerelemnek vél. Ma már tudom, fontos volt az alany, de még fontosabb az érzés, amit keltett bennem.

Tulajdonképpen terápiás jelleggel kezdtem el újra verseket írni, aminek a vége az lett, hogy nem egészen egy év alatt írtam majd háromszázat.

A téma továbbra is izgat, és szeretnék ebben eredményeket is elérni, törekszem arra, hogy bevigyem ezt a közbeszédbe.

Így a célhoz kapcsoltan válogattam össze 100 darab verset, amit aztán a kiadó segítségével, magánkiadásban megjelentettem. Ez lett a Kukac dilemmája – Férfi klimax – versek a változó korból, majd 2017-ben egy esszékötetet jelentettem meg a Férfi próbája – őszintén a férfiklimaxról címmel” ‒ vallott magáról Megadja János író, költő.

HAZUGSÁG

Sokkal többet hazudtam már magamnak, mint másnak,

Bárkit, bárhol is kaptam ehhez társnak,

Mit kimondtam legtöbbször a valóság volt,

Előtte a fejemben olykor a hazugság szólt

Kellett a hazugság, hogy legyen helyem,

Saját magam soha le nem értékelem,

Fölfelé eltérek , hogy elfogadjam belül,

Hezitáló véleményem, ha netán ellenszegül

Mert mit árt az bárkinek, ha hazug vagyok?

És , ha őszinteség címén hazugságot kapok ?

Van helyi-értéke a nyílt , őszinte hazugságnak?

Vagy inkább salátaként vegyes-szólamot vágnak?

Érzékszerveim kapják kéretlen a tévest,

Tompán átrajzolják a kínosan élest,

Tamponnal csillapítják az ömlő-vérest,

Porondra kihajtva a száguldó ménest

Szivárvány szerveim, mi kedves nekik,

A hátsó sorban állót is előre veszik,

A polcokon a játékokat átrendezik,

És az őszinteségeket hazugsággá teszik

Megadja János az Újkazinci Baráti Kör vendégeként 2015. október 27-én

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .