Kazincbarcikai alkotóportrék: Kopa Rajmund

Kálmánné Katalin interjúja

Kopa Rajmund ígéretes futballista volt gyermekkorában, és bár a sport azóta is az élete fontos része, tehetségét más területeken kamatoztatta. „…azért nem mondanám, hogy hírnevet szereztem a városnak. Talán inkább csak egy jó példa vagyok arra, hogy egy kisvárosból indulva is el lehet érni klassz dolgokat” – mondja az interjúban Rajmund. Sorra vettük ezeket a klassz dolgokat többek között a Playboy művészeti vezetői munkájától az Outdoor Sport magazinig vagy a Videoton FC honlapjának főszerkesztői feladataiig. Közben persze szót ejtünk a Talajvízről is…

Édesapád Kazincbarcika egyik legsikeresebb, legnépszerűbb futballistája volt. Ott nőttél fel a futballpálya közelében. Az alma nem esett messze a fájától, gyermekkorodban ígéretes futballista voltál. Úgy tűnt, komolyan is veszed, mert míg a korodbeliek mentek szórakozni, moziba, te mindennap edzésekre jártál. Aztán hamar rájöttél, hogy mégsem akarsz profi labdarúgó lenni, a labdarúgás nem olyan szakma, amiből meg lehet élni, és váltottál, de üzletemberként is a foci mellett maradtál. A munkádban fiatalon sikeres lettél, üzletemberként, médiaszakemberként egyaránt sikereid voltak. Csak egyet említek, a vidi.hu főszerkesztője voltál, és 2012-ben a Magyar Marketing Szövetség marketingkommunikációs szakmai pályázatán ti nyertétek el az Év legjobb honlapja címet Életmód és sport kategóriában. Nagy hírértékű volt, mivel a szervezet akkor már 11. alkalommal írta ki az Év Honlapja versenyt, és ebben az évben fordult elő először, hogy egy hazai labdarúgóklubot is díjaztak. Innét indítjuk a beszélgetést. 

Rajmi, miért volt fontos egy fociklubnak az online kommunikáció, ráadásul abban az időben igencsak gyerekcipőben járt?

Az internet fejlődése az élet minden területére kihat. Ezt elég élesen láthattuk most a koronavírus idején, hiszen rengeteg olyan szolgáltatás jelent meg a virtuális térben, amit eddig inkább „élőben” szoktunk meg. Akkor is így volt ez, csak nem ennyire brutálisan érzékeltük, de sok minden mozdult az online kommunikáció irányába. 2009 végén kerültem kapcsolatba a Vidi akkori operatív vezetőjével – akivel addig felületesen ismertük egymást. Az volt a vicc, hogy a felvezetőben említett magazinunkban, az Outdoor Sportban jelentek meg képei mint fotósnak. Ő is elég multipotenciális. Leültünk beszélgetni, mert kellett neki egy munkatárs, aki segít felépíteni a klub honlapját és vezeti a szerkesztőséget. A Vidi akkor építette magát újra, az új tulajdonos rendezte az anyagi, jogi és szakmai háttért, a klub elkezdett egy saját utat, nyugati mintára. A kommunikációban a Chelsea FC volt a követendő példa. Már nem a külső média lett a fő hírvivő, hanem a klub maga adta a szurkolóknak a legtöbb információt, napi 4-5 anyag jelent meg.

Az eredmény nagyon hírértékű volt, ezt követően voltak még hasonló megmérettetések? 

Voltak! Szerencsére mindig szuper feladatok találtak meg. 1996-ban kerültem a Közélethez mint tördelő. Valamilyen számítógéppel végezhető kreatív munkát szerettem volna a foci helyett, álmomban sem gondoltam volna, hogy ezáltal jutok el a legjobb pozíciókba. Annyira tetszett ez a szakma, hogy 1999-ben már a Popcorn zenei lapnál dolgoztam, majd 2002-ben a Playboy magazin arculatáért, dizájnjáért és képi világáért voltam felelős, közvetlenül a főszerkesztő utáni pozícióban. Aztán jött a saját magazin, ami szintén nagy kihívás volt, majd a FitVideo.hu, mely online fitneszedzéseket ad azoknak, akik nem konditeremben akarnak tenni a testükért. Ez 2009-ben indult, és két évvel a Vidi.hu előtt, 2010-ben nyerte el az Év honlapja díjat. Két ilyen cím elnyerésében vettem részt, amire nagyon büszke vagyok. Ekkor váltottam az online vonalra, és kerültem a Vidihez. Büszke vagyok, hogy abban az időszakban építhettem egy másik oldaláról a klubot, amikor a szakmai munka is szép eredményeket ért el. Az első bajnoki cím, csoportkörös szereplés az EL-ben, sok remek futballszakemberrel dolgozhattam együtt, és megismerhettem az UEFA-döntős Vidi számos tagját, akikre mint futballistára is felnéztem, Disztl Péter és László, Horváth Gábor, akivel a szerkesztőségben kollégák is voltunk vagy Szabó Józsi, aki egy igazi hős volt abban a nagy csapatban!

Azon túl, hogy a honlap főszerkesztője voltál, mivel foglalkoztál még a Vidinél?

Tulajdonképpen a honlap fejlesztése és a honlapot üzemeltető szerkesztőség működtetése, a tartalomgyártás irányítása volt a feladatom. Sikerült felépíteni egy profi szerkesztőséget, újságírókkal, képszerkesztőkkel, fotósokkal és videós szakemberekkel, nyolc belső és sok-sok külső kollégával. Szerencsére a foci, a szerkesztőségi munka és a honlapfejlesztés mind szerepelt az előéletemben, így abszolút passzolt hozzám a feladat. A honlap fejlesztésében is szabad kezet kaptam, de elég türelmetlenek voltak a vezetők, már három hónap után eredményeket vártak, ami tudjuk, hogy egy honlap vagy inkább webalkalmazás fejlesztésénél igen rövid időnek számít. Szerencsére sikerült időben megjelentetni a weboldalt, ami sokak tetszését elnyerte. Mindeközben azért a szezon kezdésére megszerkesztettünk és kiadtunk egy 80 oldalas magazint is, ami szintén újdonság volt egy fociklubtól, és nagyon nagy sikert aratott. Később már, ahogy szokott lenni, elvárás volt, sőt a fiataloknak is kiadtunk ilyen toborzó, kedvcsináló kiadványt.

A Videoton FC utánpótlás-magazint. Ez már nyomtatott újság.

Igen, ezek nyomtatott újságok voltak, de természetesen online is elérhetővé tettük. Végül is, ahogy említettem, a világ ebbe az iránya mozdult. A csapat Európa Liga-csoportkörös meccseire is kiadtunk egy-egy műsorfüzetet, és ez ma már a bajnoki meccseken is így van a Vidinél.

Az Outdoor Sport magazin egyik alapítója is vagy.

Nagy Csabi barátommal alapítottuk, talán sokkal korábban, ahogy a piac igényelte. Fantasztikus dolog volt, hogy egy saját magazint adhattunk ki, amire több nagy cég is felfigyelt és rendszeresen terveztek velünk a médiakampányaik során. Persze igazán fontos az volt, hogy az olvasók szeressék. Szerették is, de itthon akkor még gyerekcipőben jártak kültéri vagy extrém sportok, mint a snowboard, a kite, a wakeboard vagy a siklóernyőzés, így rétegmagazinként nehéz, de szép feladatot vállaltunk fel. Sajnos az internet itt ellenünk dolgozott, akkor kezdődött az a folyamat, melyben visszaesett szinte az összes nyomtatott kiadvány példányszáma. Az sem segített, hogy 2008-ban beütött a világválság.

A FitVideo.hu is saját cég?

Igen. A világ változott, és úgy gondoltuk, sokan használnának egy olyan szolgáltatást, ami az interneten ad edzésvideókat. Korábban DVD-n voltak ilyen edzésvideók, de mi interaktívan, online, előfizetéses rendszerben adtuk a szolgáltatást. Jelenleg is ezen a projekten dolgozom, illetve ezen is, hisz nem tudok egy dolgot csinálni (nevet). De a koronavírus alatt sok személyi edző kezdett el ugyanilyen formában fitneszszolgáltatást adni az ügyfeleinek. Mi ezt 2009-ben kezdtük.

Magyar Természetjáró Szövetség, Turista magazin?

A szövetség elnöke a Vidi tulajdonosa, így amikor reformokat hozott a szövetséghez, engem is hozott, hogy vegyem át a webfejlesztések vezetését, irányítását. Hatalmas infrastruktúra-fejlesztés kezdődött a természetjárásban, melynek során felmérésre kerültek a magyarországi turistautak, kilátók, turisztikai szállások épültek, és a szolgáltatásokat más területeken is osztrák szintűre tervezik. Ezekhez természetesen az online kommunikációs felületekre, a közösségépítésre is szükség van. 7-8 honlap és webalkalmazás megújítása, kialakítása kezdődött el és tart jelenleg is az MTSZ-nél.

Jelenleg mivel foglalkozol?

Tavaly úgy döntöttem, hogy szeretném a saját utamat járni, és kiléptem a munkahelyemről. A FitVideo.hu-t építem, illetve a többi saját ötletem. A feleségem egy ingatlanközvetítő céget vezet, ebbe is besegítek. A saját magazinomnál és a fitvideo.hu-nál az értékesítéssel is foglalkoztam, és szeretem csinálni, ráadásul teljesen más terület, mint a webfejlesztés vagy a tartalomgyártás. Szeretek sokfélét csinálni, bár néha azt kívánom, bárcsak tudnék egyhelyben ülni, és kizárólag egy dologgal foglalkozni. (Nevet)

A focival teljes egészében szakítottál, vagy amatőr szinten még folytattad, folytatod?

Jelenleg is játszom, bár egy lágyékfájdalom és egy térdszalagszakadás miatt mostanában visszafogottabban. Baráti kapcsolatok révén kerültem az MTK szurkolói csapatához, majd az öregfiúkhoz. Valahogy mindig sikerült jó helyre keveredni, hisz itt az öregfiúkcsapatban hihetetlen játékosok között futballozhattam. Illés Béla, Halmai Gábor, Komódi Laci vagy Hámori Feri válogatott játékosok voltak, igazi spílerek, még öregfiúkszinten is élmény volt velük játszani, az ellenfelek között, például a Fradiban ott volt Lipcsei Peti vagy Deszatnik Peti, akiket nem kell Barcikán bemutatni… Az öregfiúk-bajnokság 34 évtől van, elég annyi a színvonalról, hogy az éppen NB I, NB II-ből visszavonult játékosok itt folytatják. Szóval fel kellett kötni a gatyát.

A 70-es években édesapád neve fogalom volt, te hasonló sikerekkel csak a médiában, kommunikációban szereztél hírnevet, és ezzel városunknak is.  

Rólam mindenki tudja, hogy barcikai vagyok, de azért nem mondanám, hogy hírnevet szereztem a városnak. Talán inkább csak egy jó példa vagyok arra, hogy egy kis városból indulva is el lehet érni klassz dolgokat. Ma meg már sokkal több a lehetőség, könnyebb és egyszerűbb elindulni külföldre is, de akár online is hírnevet lehet szerezni. Nekem a népszerűségre, az ismertségre sosem volt igényem. Ha lett volna, akkor a Playboynál töltött 2-3 évem alatt rengeteget tehettem volna ezért, de nem volt fontos, nem vonzott a médiának ez az oldala.

Térjünk vissza Kazincbarcikára. A 1996-ban a Kazincbarcikai Közélet munkatársa voltál, és tulajdonképpen ez adta az alapokat a későbbi munkádhoz. Hogyan emlékszel ezekre az időkre?

Abszolút meghatározó volt. A Közéletben töltött években rengeteget tanultam, nagyon szerettem itt dolgozni és élni. Amikor otthon vagyok, azt érzem, hogy maradnék. Rengeteg barát, rengeteg élmény, és persze minden ismerős, mintha a véremben lenne. Sajnos ritkán jövök haza, így a változások miatt sokszor már ismeretlen a város. Tulajdonképpen minden itt indult el. A nagypályás foci után jött a barcikai kispályás bajnokság, a híres Talajvíz. Ez a foci mellett ez a karrieremet is meghatározta, hiszen a csapat vezetője, Klement Tibi barátom ajánlatára a barcikai újsághoz, a Közélethez kerültem. Csak azt tudtam, hogy már nem a focival szeretnék főállásban foglalkozni, inkább az informatikai végzettségemmel kezdenék valamit. A lapnál akkor három volt tanárom dolgozott, (Klementné) Bíró Anikó, Karajz Miklós és Lukács Balázs. Sokat köszönhetek nekik, hogy elindulhattam egy olyan szakma irányába, ami sosem jutott volna eszembe. Három szép évet töltöttem a Közéletnél, nagyszerű közösségben, olyan támogató emberekkel mint Anikó, Miklós és Kónya Erika, akik nem csak főnökeim, de barátaim is lettek.

Barcikán olyan csapatban játszottál, amely még ma is példaértékű. Edzésről soha el nem maradtatok, a csibészségen túl összetartottatok munkában és magánéletben egyaránt, de ugyanúgy a szülők is, akik kényeztették a csapatot palacsintákkal és egyéb finomságokkal. Ez időben 1988-92 közé tehető. Mondok pár nevet. Csillag Krisztián, Fülöp Robi, Szaniszló Csabi, Simkó Csabi, Almási, Venczel, Harnócz Robi, Kőrösi Gabi, Implom Józsi.

Fantasztikus közösségünk volt, a foci volt az életünk. De azt tudni kell, hogy mi még a régi rendszerben nőttünk fel, ez a csapat 1989-92 között volt ifikorú, épp a rendszerváltásnál. Még időnként salakon játszottunk, ma már ilyen elképzelhetetlen, hisz mindenhol profi pályák, villanyfényes, műfüves létesítmények vannak amatőr szinten is. Nekünk már az is egy kiváltság volt, hogy „szép színes szerelésben” játszhattunk. Kiharcoltuk. Jó csapat volt, NB II-ezüstérmes, és szinte mindenki játszott később legalább NB III-ban, ami azt mutatja, hogy jó szakemberek irányítottak minket. Pete Bandi bá, Kálmán Vili bá, Sáfrány Pista bá vagy a showman Kolics Gabi tanár úr mind ismert szereplői a barcikai labdarúgásnak. Nagyon sokat nevettünk, mentek a sztorik, a zrikák. Jó közösség volt, rengeteg jó meccset játszottunk és nyertünk, mivel belső védőt, vagyis akkor még söprögetőt játszottam, fontos volt, hogy 30 meccsből 18 meccsen gólt sem kaptunk, és támadásban is jók voltunk, látva a neveket nem csoda. 50-100 néző volt a hazai meccseinken rendszeresen.

Ami ugye egy ifimérkőzésen nagyon szép szám. Hamar elkerültél a városból, társaid közül tartod még valakivel a kapcsolatot? 

Persze, lehetőség szerint, és ehhez megint sokat segít az online világ, a Facebook. Itt nyomon követhetem a barátaimat, a régi arcokat, beleláthatok a mindennapjaikba.

Édesanyád még itt él. Milyen gyakran jársz haza, vagy már inkább ő tartózkodik többet nálatok?

Ritkán jövünk, inkább Anyu jön hozzánk vagy a húgomékhoz, ők szintén Budapesten élnek, így praktikusabb. Tavaly megszületett az unokaöcsém, azaz az unokája, azóta még többet jön. Mi ugyan Veresegyház mellett élünk, de megszoktuk, hogy napi 50-60 km autókázás teljesen normális.

Mit adott neked Kazincbarcika, és mit üzennél a Barcikai Históriás olvasóinak? 

Az egyik felemet. Védett gyerekkort, szép és vidám fiatalságot. Jó visszagondolni mindenre, mondhatom, hogy tökéletes volt, az iskolák, Központi és az Irinyi, a Vegyész, az edzések, a nyarak a strandon, a bükki bringatúrák és a sok nevetés, a jó társaság, a barátok. Nem választanék mást!

Üdvözlöm az olvasókat, remélem, sok barátom, ismerősöm elolvasta, és ugyanolyan szép emlékeket idézett bennük is ez az interjú, mint bennem.

Köszönöm szépen, Rajmi a beszélgetést, és további sikereket kívánok!

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .