Kazincbarcikai alkotóportrék: Kelemen Katalin

Kálmánné Katalin interjúja

Kelemen Katalin többféle hobbit űz, a varrástól, a zsinórozástól kezdve az üveg megmunkálásáig mindent kipróbált. Tárgyaival két alkalommal mutatkozott be közös kiállításon az Újkazinci Baráti Kör tagjaként. Katalin is a kórház felhívására azonnal készen állt, hogy a mostani járvánnyal kapcsolatos védekezéshez százas nagyságrendben varrja a szájmaszkokat.

Kata, egy rövid bemutatkozót kérek.

60 éves múltam, 32 éve költöztem Kazincbarcikára Rudabányáról. Közgazdasági szakközépiskolát végeztem. Két felnőtt gyermekem és három unokám van.

Kazincbarcikán 2018-ban a Szépkorúak Ki Mit Tud?-ján versenyzőként saját koreográfiával léptél fel, amely produkcióhoz a nagyon egyedi jelmezt is te tervezted és varrtad, a zsűrit is lenyűgözted vele. A Baráti Körben tudtuk rólad, hogy végtelenül kreatív vagy, de ez a jelmez annyira profi munka volt, hogy ezzel mindenkit megleptél. Tanultál szabás-varrást?

Gyerekkorom óta mindig foglalkoztatott valami, általános iskolás koromban   verseket írtam, kötöttem, hímeztem, néha kézzel is varrtam. Sportoltam, női focicsapatban kapus vagy hátvéd voltam. Idővel kényszerből fakultatív megtanultam szabni, varrni. Annak idején mire az anyagot a varrónő megvarrta, addigra az a ruha kiment a divatból. Így elkezdtem magamnak varrni. Mai napig is szívesen varrok. Olyan ruhát készítek, amilyet csak akarok, és akkor, amikor én akarom.

Ez még csak az egyik hobbi.

A későbbiekben elkezdtem ajándéktárgyakat készíteni, természetesen csak a családi és baráti körnek. Nekem éppen annyi maradt, hogy tudjam, ilyenekkel is foglalkoztam. Számomra nagy örömet jelent, ha valakinek adhatok. Ilyenkor boldog vagyok.

Milyen technikákat használtál, helyesebben használsz, mert folyamatosan tevékenykedsz, a Baráti Körben is és néha megleped társaidat egy-egy ajándékkal.

Fontam gyékényből, rafiából. Készítek különböző tárgyakat zsinórozással. Az utóbbi időben nem az átlagos vékony fonalat használom, hanem leginkább vékony és vastag madzagokkal variált használati tárgyakat készítek, melyek többségét csipkékkel vagy egyéb  anyagokkal bélelek, díszítem. Agyagoztam, de azt már nem gyakorlom.

Miket készítettél?

Készítettem tároló- és ékszerdobozokat, italtartókat, üvegeket, sőt hangulatlámpát is. Apró, haszontalannak vélt dolgokból nagyon sok mindent ki lehet hozni. Például a tejfölös vödörből többféle tárolókat lehet készíteni. Mindent saját ötletem alapján csinálok.

Láttam tőled ruhacsipeszből készített dobozt, és lencséből, borsóból készült tárgyakat is. 

Ezekkel már ritkábban foglalkozom. Ismerkedtem az üvegfestéssel, de kedvencem az üveggravírozás lett. Az üveggravírozást a vőm mutatta meg, hogyan kell csinálni. Egyik szülinapomon egy ilyennel lepett meg, ami nekem nagyon megtetszett, lenyűgözött. A fiam tudta, hogy nagyon vágyom arra, hogy kipróbáljam, és egyik karácsonyra gravírozópisztolyt kaptam ajándékba.  Repestem az örömtől, és azóta is hobbim lett. Szórakozásból csinálom, viszont nagy örömöm van benne, és végtelenül megnyugtat. Sajnos nem minden üveg alkalmas erre a technikára, nem mindegyikre lehet dolgozni. A nagyon vastag nem jó, és a mintákat is én tervezem.

A gravírozás és vésés között mi a technikai különbség?

Nem tudom, én csak gravírozok, de szerintem nagyjából ugyanaz lehet, csak más eszközökkel. Az biztos, hogy mind a kettőhöz szemüveg és arcmaszk szükséges, a pergő üvegpor matt. Egyébként nekem a gravírozás szebb kifejezés, mint a vésés. A lágyabb kifejezés jobban illik az üveghez. Sajnos nekem csak egy gravírozóm van, de tervezek még hozzá venni, hiszen akkor lehetne igazán fantasztikus dolgokat készíteni.

Egy irodalmi délutánon verseiddel is bemutatkoztál. Foglalkozol még versírással?

Igen, még írogatok, de már csak magamnak gyűjtögetem, őrizgetem. Legutóbb húsvétkor írtam, de sokszor csak az álmaimat vetem papírra.

Készült rólad egy portré, a fotót Szűcs Mara készítette, amely az Aranycsillag Irodalmi és Művészeti csoport fotópályázatán 2019 áprilisában a hónap fotója címet nyerte el.

Igen. A fotó címe „A Fény”. Az Újkazinci Baráti Körrel sokat járunk klubtalálkozókra, és hasonló programokon minden klub saját műsorral mutatkozik be. Ez a fotó az egyik ilyen szereplés alkalmával készült, apácajelmezben vagyok. Nagyon nagy megtiszteltetés és öröm volt számomra is, hogy díjnyertes fotó lettem, örök emlék marad. A fotó be is van kereteztetve, és a szobám falát díszíti.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve, tervezel-e esetleg kiállítást is?

A gravírozásban látok fantáziát, amit hosszabb távra terveznék. Van egy nagyon szép álmom, amit meg szeretnék valósítani, és tudom, hogy sikerülni fog, csupán idő kérdése. Sajnos nincs egy kiállításra való anyagom, mert mindent elajándékozok. Nem titok, hogy korábban is nagyon sok tárgyat kölcsönbe vissza kellett kérnem, hogy létrejöhessen a kiállítás.

Álmodom

Ragyogón süt a nap,

és én csak rólad álmodom.

Kéz a kézben sétálunk.

Majd a fűben fekszünk, s

hallgatjuk a madarak énekét,

közben nézzük a gyönyörű kék eget.

Fák lombkoronái vesznek körbe,

kecses járású őzikék hatalmas hada

felénk bólogatnak,

közben a tücskök nekünk zenét szolgáltatnak.

Táncolunk is jó nagyokat,

vígadunk reggelig.

Aztán mikor véget ér a dínom dánom,

Kinyitom a szemem, s magam

egyedül találom.

Hozzászólás

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .