Kazincbarcikai alkotóportrék – Hegedűs Zakó István

Beszélgetőpartnereim Hegedűs Sándor, a Zakó Band egyik alapító tagja, Zakó öccse, illetve Mihalkó István, aki zenésztársa volt a 2015. április 21-én elhunyt Hegedűs Zakó Istvánnak. Segítségükkel idézzük fel Barcika „rockarcát”, próbáljuk megrajzolni a Cordon, a Riff-Raff, a Drinkers és a Zako Band énekesének portréját.

A Zako Band 2010 szeptemberében alakult, tagjai Hegedűs Zakó István (ének), Tóth András Attila (gitár), Hegedűs Sándor (basszusgitár), Vécsi Zoltán (dob) voltak. Korábban mindenki játszott már különböző formációkban, változatos műfajokban, a hiphoptól a funkyn át a bluesig és a rockig. Hegedűs Sándor egy ideig az országosan is népszerű Porno 69 nevű zenekar tagja is volt.

A zenekar nagyon hamar országos hírnévre tett szert, óriási rajongótáborral ‒ de induljunk el a Nagy Lajos útról. A környéken van pár fiatal srác, akik imádják a zenét, kedvtelésből kezdenek el muzsikálni. Hegedűs Pisti, Hegedűs Sanyi, Hudák Tibi, Szabó Péter, Hauptman Tamás, Kalácska Gábor, és még jó páran. Személy szerint ismerem őket, egy házban laktunk.   

Sanyikám, hogyan kezdődött el a zenei karrier?

Gyerekként a nyári szünetek nagy részét a téren töltöttük a barátokkal. Foci, pingpong, zenehallgatás. Az MK29-es magnóba összedobtunk a fiúkkal elemre, és üvöltött a téren a rock meg a metál. Akkoriban szinte csak másolt kazettákat tudtunk hallgatni, ha eredeti lemezeket akartunk, az Egressy Művelődési Központba mentünk, és a szabadidőklubban ezt megtehettük. Gyakran ráztuk a fejünket az Iron Maiden lemezeire Hudák Tibi barátommal.

Ezzel párhuzamosan már néhány Cordon-próbára elvitt magával bátyám, ahol csurgattam a nyálam a szép hangszerek láttán meg a tagok hangszeres tudásán. A fejünkbe vettük, hogy mi is zenélni fogunk, bár a posztok a zenekarban mindig változtak. Amikor Hudák Tibi bátyja hozott Tengizből Tibinek egy gitárt, nekem már csak a basszusgitáros poszt maradt, és itt is ragadtam meg.

A kezdeti időkben a téren akusztikus gitárokon „alkottunk”, és sokan megfordultak az első formációkban. Ferenci Feros, Vető Laci, Kerényi Árpi és még sokan mások. Az első koncert a Nagy Lajos út 12. egyik pincéjében volt nikecellből és kartondobozokból készített dobszerkón. A belépő pedig cukorka és üdítő volt. Ahogy cseperedtünk fel, néhányan komolyabban gondoltuk a dolgot, és az első komolyabb hangszereket is „kisírtuk” magunknak a szüleinktől. Közben egy osztályba kerültünk a Dózsában Hauptman Tomival, aki az apukája révén már érdeklődött a zene iránt, és sikerült is belerángatni a zenekarosdiba. Képesek voltunk a 26-oson Sajóivánkáig hangfalat tologatni, hogy zenélhessünk. Majd lezárult egy korszak, jött a középiskola, és szétszéledtünk.

Mielőtt megalakult volna a Zako Band, Pisti több formációban zenélt, több zenekart alapított. Volt a Hypo, majd jött a többi nagyon népszerű együttes, a Cordon, a Riff-Raff, a Drinkers. Kérlek, beszélj ezekről is!

Kamaszként bekerültem a bátyám zenekarába, a Drinkersbe a „nagyokhoz”, akikre addig felnéztem és sokat tanultam tőlük. Majd Tomival azon kaptuk a fejünket, hogy Kalácska Gabi meg Plachy Laci rocksztárok akarnak lenni, és ebből mi sem maradhatunk ki, így csatlakoztunk. Megalakult az első igazi bandánk, az L.A.Wine, amivel már országos turnén is részt vettünk a Bedlam előzenekaraként, néhány állomáson. Rögzítettünk pár demót, zenei tehetségkutatókon is szerepeltünk szép eredményekkel. Dobosok jöttek-mentek ‒ Papp Janó, Lipták Lóri, Hasulyó János ‒, miközben Kalács a „színészi szárnyait” bontogatta. Így mi is belekóstolhattunk ebbe a világba, és a „Sírkő és kakaó” című musical zenéjét is mi szereztük, amiben persze Gabi volt a főszereplő. Bíró Anikó az akkori Kazincbarcikai Középiskolások Körének (K3) vezetője volt. Kedves volt, és tolerálta a mi „rocksztár” viselkedésünket, aminek köszönhetően rock- és színjátszó fesztiválokat szerveztünk, valamint a társulattal és a zenekarral meghívottként is részt vettünk az ország különböző fesztiváljain. Rengeteg közös élményt éltünk át. Ezúton is köszönet minden K3-tagnak ezekért az évekért!

Na most itt megakadtam… Sok kérdéssel készültem, de annyira érdekes, amiket mondasz, inkább nem kérdezek közbe, csak mesélj tovább!   

Rendben, Kati néni! Zakónak a Drinkers után jött a Riff-Raff, akikkel maratoni bulikat csináltak, rengeteg feldolgozással. Akár 2-3 órán át is zenéltek, nagyon népszerűek voltak. Később újraélesztettük a Drinkerst, aminek az utódja a Zako Band lett. Vécsi Zolikát meginvitáltam a dobos posztra, és megalakult a Zako Band. Rövid idő alatt annyira egymásra éreztünk, hogy ömlöttek a dalok belőlünk. Bandi ízes és ötletes játéka, egyedi gitársoundja, Zolika zsigeri kreativitása és feszessége, Zakó hatalmas orgánuma, egyénisége és a szövegei, amivel a rockerek abszolút azonosulni tudtak, adott volt ahhoz, hogy én úgymond zenei „mozgatórugóként” egybekalapáljam magunkat.

Mint egy jó házasságban, itt is sok vita volt, míg eljutottunk arra a szintre, hogy mindenki tisztában legyen a feladatával. Zakónak rengeteg hiteles, profi szövege volt már akkor, ami szinte mind róla szólt. Ebből jött a névválasztás is. Meg el is kell ismerni, hogy Barcika rockarca, így ez már járt neki.

Születtek zenék szövegre és született szöveg zenékre, nem volt különösebb recept. Szóval kinyitottuk a „dalzsákot”, rögzítettünk jó párat, és elindítottuk útjára a zenemegosztó és közösségi oldalakon a zenekart. Mire elkezdtünk fellépegetni, már azt vettük észre, hogy éneklik a dalainkat a koncerteken. Annak mindig örültünk, hogy a saját szerzemények bevonzották az embereket a koncertekre. Később viszont közkívánatra Zakó kedvenceiből (P. Mobil, P. Box, Dinamit, Beatrice, HBB) a „saját szánk ízére” formálva néhányat beletettünk a repertoárunkba, amiket szintén rögzítettünk.

Volt-e állandó helyetek, klub?

Túlnyomórészt saját bulikat csináltunk a város különböző zenei objektumaiban, és ritkán mozdultunk ki Barcikáról, akkor is csak a közelbe, edelényi barátaink invitálására egy-két koncertet adtunk, vagy kisebb fesztiválokon léptünk fel. Simon Gabinak köszönhetően második otthonunk lett a Diamond rockklub. Mindegy volt, hogy Sörkert, Bohém tanya, Zorró kocsmája, mindenhol emlékezetes bulikat csináltunk, próbáltunk a zenén túl mindig valami pluszt adni a közönségnek. Csináltunk mexikói élő karaoke-estét a tél közepén sombreróban, panchóban, ahol bátor jelentkezők versenyezhettek dalainkat énekelve a színpadon. Volt meglepetés szülinapi koncert Zakónak, Bandinak, extra színpadi kellékekkel és a közönség megvendégelésével. Állandó vendégei voltunk a helyi motoros klubok (Barcikai Aszfalt Betyárok, Országutak Vándorai) fesztiváljainak, ahol számunkra soha nem látott tömegek énekelték a dalainkat, ugráltak vagy táncoltak.

Mikor következett be a törés?

Pár év elteltével a sok élményt az élet kicsit csonkította. Zolikának a megélhetési lehetőségek miatt a fővárosba kellett települnie. Így a zenekari varázs, a heti rendszeres próbák, alkotási folyamatok megtörtek, majd szép lassan kifakultunk. Próbáltuk helyettesíteni, ismét visszatért Hudák Tibi barátom, hogy kisegítsen minket pár leszervezett buli erejéig, de tovább nem erőltettük. Majd Zakó váratlan halála megrendített minket a hitünkben, hogy lesz még valaha ilyen erős zenei közösségben részünk. Az emlékek megmaradtak, amit néhány emlékkoncert erejéig sikerült fenntartanunk.

A lényeg, hogy közösen alkottunk, olyan atmoszférában, amelyet mindannyian élveztünk. Nem volt kényszer, kompromisszumok, megfelelés menedzsmentnek, kiadónak. Amatőr hobbizenekar voltunk, szórakozni és szórakoztatni akartunk, és mindezt olyan alázattal, ahogy egyesek a hivatásukat végzik. Minden apró részletre figyelve, mint aki elveszíti a munkáját, ha valamit nem jól csinál.

Részemről a zenélés megmarad mindig, bár nagy meló egy aktív zenekar „építése”. Jelenleg az alapokon dolgozunk a barátaimmal egy akusztikus formációban, és egyszer talán megmutatjuk másnak is, ha már készen leszünk…

Megmondom őszintén, Pisti kezében nem nagyon láttam hangszereket, nálad annál többet. Pisti egyáltalán nem játszott hangszeren?

Volt idő, hogy szaxofonozott. Nem tudom miért, de abbahagyta. Ő maga egy hangszer volt, ha megszólalt.

Úgy tudom, volt kapcsolatotok Deák Bill Gyulával, talán közös fellépés is volt?

Igen, az egyik AB-CD táborban Radostyánban volt szerencsénk Bill előtt játszanunk, ahol Zakó és a zenekar is elismerő dicséretben részesült Billtől. Rá pár évre, Zakó halála után egy koncerten autogramot kértem Billtől, aki még ekkor is elismerően beszélt Zakó orgánumáról.

Zakó fiai zenélnek?

Nem, a Pisti fiai nem foglalkoznak zenével. Viszont Lóri a mai napig breaktáncos, és tanítja is.

Kalácska Gabi neves rádiós lett, de Hudák Tibi, Hauptman Tomi és a nyolcas lépcsőházban lakó Szabó Peti hol folytatták a zenélést, róluk mit tudsz? Tartjátok a kapcsolatot?

Tibivel gyerekkorunk után újra, két projektben is zenéltünk. Előtte azonban a Csont nevű trash metál zenekar tagja volt két évig. 1998-ban velem együtt alapítója volt a ma is működő Eleven zenekarnak. Majd Sopronban élt, és a visszatérte után 2012-ben segített ki minket a Zako Bandben. Érdekesség, hogy gyerekként még gitározott, viszont ezekben a formációkban dobolt, és nem is akármilyen szinten. Sajnos már nem érez késztetést a zenélés iránt, nagy fájdalmamra, így kénytelen vagyok a barátságával beérni, kollégák is vagyunk, így szinte napi szinten élvezhetem a társaságát.

Hauptman Tomival is folyamatos a kapcsolattartás. 2006-ban egy évig zenéltünk is újra együtt, a Porno69 zenekarban. Ő is szinte folyamatosan zenél különböző formációkban. Mindig nagyon aktív volt zenekarilag. Koncertek, fesztiválok, felvételek. Jobbnál jobb minőségű hangszerek.

Szabó Petinek csak külső szemlélőként kísértem figyelemmel a zenei pályafutását. Játszott a legendás sajószentpéteri Screen zenekarban. Zakóval a Drinkers harmadik verziójában is, és a Riff-Raffban is, azt hiszem. Valamint hosszú évek óta a szintén legendás ózdi Remorse oszlopos tagja, akikkel több lemezt is rögzítettek.

Ami a legfontosabb, hogy mind nagyszerű emberek és kiváló zenészek, akik mindig magasra tették a mércét, amit sokan el is ismertek.

Neked voltak-e saját dalaid?

Voltak, vannak és lesznek is. Inkább dalszerzőnek tartom magam, mint jó hangszeresnek. Mindig komplexen szerzem a dalokat általában, a legapróbb részletekig. A Zako Bandben a zenébe és a szövegbe is belekontárkodtam általában. A legutolsó, „Elcsesztem” című felvétel Zakóval teljes mértékben az én szerzeményem. Korábbi zenekaraimban is aktív dalszerző meg szövegíró is voltam. Jelenleg is saját dalaimból álló projekten tevékenykedünk. Korábban alkalmi társulattal játszottunk is ezekből „Vigyázz, a Sanyi harap!” címen. A YouTube-on elérhető egy videó. A szöveg és a zene is a nevemhez fűződik, valamint a dal rögzítése, minden hangszer, kivétel az ének, és videó elkészítése is. Mindig úgy szoktam emlegetni ezt a formációt, hogy „a zenekar, ami még meg sem alakult, de már fel is oszlott”.

Sanyikám, köszönöm szépen! Sikerült egy rövid interjút készítenem Zakó egyik zenésztársával, Mihalkó Istvánnal, aki pár fotót is rendelkezésemre bocsátott.

De jó, a Mihalkó Pityu ismeri a Zakó addigi zenei életét, amibe én még nem láttam bele.

➡

István, hogy emlékszel az akkori időkre? Milyen kapcsolat volt a zenekarok között?

Köszönöm a megkeresést, én is szeretném, ha Zakóról maradnának nyomok az utókornak, mert nagyon megérdemelné. Az öccsétől, Sanyitól kaptam a szoftvert, amin most zenélek. Legalább ennyim legyen…

Ez nem kapcsolati kérdés, átjáróház volt az összes zenekar. Mindenki mindegyikbe. Cordon, Riff Raff … ezek szinte ugyanaz a zenekar. Mikor hová ki szédült be. Én a Cordonban kezdtem, aztán jött a Riff-Raff, de nem emlékszem pontosan, mikor történt a névváltás. A saját dalok után elkezdtek P. Mobilt játszani, és abból én már nem kértem. Igazi zenész saját zenéjét játssza… tudod… A Riff-Raff-lemezre öt dalt írtam.

Kimondottan saját zenét játszottatok?

Igen, azzal indultunk sajáttal, egyetlen Ufo-dal csúszott csak be, a Doctor, doctor, please, meg egy Iron Maiden, a többi saját volt. De hogy a kérdéseidre is válaszoljak… A Cordon együttes Pogány László (Obi Van Kenobi) ‒ gitár, Gerőczi Csaba – gitár, Dégi László (Tata) – dob, Hegedűs Zakó – ének és Krpán Péter (Uborka) ‒ bassgitár felállású volt. Ebbe csöppentem én bele, Keno pedig távozott, de nem miattam, hiszen sokkal jobb gitáros volt nálam, hanem egyéni problémák miatt. A herbolyai művelődési házban próbáltak, hozzájuk néztünk be csavargás közben, és mivel mint mindig, akkor is nálam volt a gitárom, megmutattam nekik az egyik dalomat, és másnap már zenekari tag voltam… Annak idején ez így ment, nem voltak előválogatások, mint ma…

Akkoriban Zakóék a pincesoron laktak egy aprócska, egyszobás nyári konyhában Olgával és a kicsi Lórival, aki akkor még csecsemő volt. A zenekar nevét Krpán Peti találta ki, ő volt a banda motorja, komplett erősítőket gyártott nekünk keverőpulttal, mindennel, szóval nagyon agyas emberke volt.

A színházteremben próbáltunk fent a színpadon, ami télen rettenet hideg volt, és mindig szitált ránk a mészpor… a mennyezetről pergett le a nagy hangerőtől, így olyan volt, mintha mindig hóesésben játszanánk. Volt, hogy Gerőczi Csabit megcsapta az áram és földhöz vágta az amúgy féltett Jolana gitárját. Pogány Laci meg képes volt a dupla hangszórós Vermona erősítőjét minden egyes próbára gyalog kicipelni Barcikáról Herbolyára meg vissza, mivel nem merte a próbahelyen hagyni, úgy féltette, de jó nagy darab emberke volt, így bírta a gyűrődést. Írogattam a dalokat, gyűltek szépen, előadtam egy szál gitárral, amikor elkészült egy, aztán meg szépen kihangszereltük. Mindenki aktívan közreműködött, szépen összedolgoztunk.

Lassan annyira összeálltak a dalok, hogy bulikat is mertünk vállalni az új repertoárral. Ott Herbolyán, meg bemerészkedtünk néha az Egressybe is, ha úgy adódott… Jó kis társadalmi és kulturális élet zajlott ott akkoriban Hazag Misi vezetése alatt, befogadtak minden fiatalt, puffok voltak, zenetornyok az aulában, bakelitlemezek, kazetták, hifik, fejhallgatók mázsaszámra a zenehallgatáshoz, és mi ki is használtuk ezt. Olyan lemezeket tudtak beszerezni, amiről csak álmodozhattunk akkoriban… Rainbow, Deep Purple stb…  Sok koncert is az aulában zajlott vagy a kisteremben, de mégis tömegeket vonzott.

Egyszer egy miskolci fellépésünk után bekerültünk a Metal Hammer újságba is, elég jó kritikával. Később a falusi kultúrházban sikerült próbahelyet szerezni, és már nem kellet gyalogolni olyan messzire a kocsmáig sem, mivel ott volt a gomba a szomszédban, és mi ezt ki is használtuk rendesen. Ebben az időben csatlakozott be egy rövid időre Nagy István dobos, mert összevissza rendszerben behívtak minket katonának, de utána visszaállt a régi banda. Amikor Krpán Péter távozott, Biró István jött helyette, majd később Hegedűs Sándor, és a Tóth Bandi is akkoriban társult be hozzánk, egy ideig Lőrinc Józsi is dobolt nálunk, ekkor már Riff-Raff néven toltuk. Később ők hárman alakították meg a Zako Bandet a Kaptafa nevű billentyűssel ‒ most nem ugrik be a neve. Aztán, mint említettem, elkezdtek P. Mobilt játszani, és én akkor lecsatlakoztam róluk. Mikor már nem voltam tag, Zakó akkor is megkeresett egy tiszteletjeggyel vagy egy Jack Daniels whiskyvel… hát mit mondjak, nagyon jólesett!

Úgy tudom, a Riff-Raffnak voltak lemezfelvételei is.

Igen. Egy miskolci stúdióban volt a lemezfelvétel, ekkor már nem voltam aktív tag, de elmentem a felvételre, ahol már Gerőczi Csaba öccse, Gerőczy Norbert basszerolt. Kicsit durván szól a cd, de akkoriban ez volt a csúcsminőség Borsodban. Tíz dal található a lemezen, amiből ötöt én írtam, a többit Csabi eszközölte.

Miről szóltak a dalaid, volt benne lázadás?

Csak az volt. A mai napig olyan vagyok. Nekem semmi se jó. Ez egy roncs világ, bőven van mi ellen lázadni benne. Olyan ritkán látni emberséget, hogy szinte elsírom magam, ha találkozok vele. A Facebook meg aztán igazán felszínre hozza, kiben mi lakik… tömény képmutatás az egész, mégse tudunk élni nélküle.

Mi ellen lázadtál?

Minden ellen, amit igazságtalannak gondoltam, nem vagyok válogatós ilyen téren…

➡

„Sem a zenében, sem a szövegekben nincs „megfejtés”. Ami a szívünkön, az a szánkon és a hangszereinkben. Asszonyszomorító, mámoros hardrocknak hívjuk ezt! Azt szeretnénk, ha valaki meghallgat, értse, amit mondani akarunk. Egyszerűen csak szórakozni, szórakoztatni vagyunk hivatottak.” – Zako Band

➡

Az utolsó dal, amit Zakó énekelt a színpadon. Diamond Club, 2015. március 14. A zöld, a bíbor és a fekete

Az utolsó Zakó-hangfelvétel.

Az interjúban említett Hegedűs Sándor-projekt, „Vigyázz, a Sanyi harap!”:

➡

További Zako Band-zenék, -videók (a YouTube-on túl…): https://www.reverbnation.com/zakoband