Kazincbarcikai alkotóportrék: Gulyás Tiborné Ella

Kálmánné Katalin interjúja

Gulyás Tiborné Ella óvópedagógusként 31 év szolgálat után a berentei óvodából ment nyugdíjba. Azóta a festés lett a hobbija. Festményeivel, kézműves munkáival közös kiállítás keretei között már korábban bemutatkozott az érdeklődő közönségnek. Ez év márciusában festményeiből készülőben volt egy önálló kiállítás, amely a karantén miatt átütemezésre került. Ella és óvópedagógus lányom kollégák voltak, így ismeretségünk 1991-re nyúlik vissza, és nyugdíjazása óta az Újkazinci Baráti Kör tagja is.

Van egy kedves barátunk, ő szokta mondani, hogy „mindenhez is értek”. Szerintem minden óvónőnek a különböző kézműves dolgokhoz, technikákhoz valamicskét értenie kell a gyermekek kreativitásának fejlesztése érdekében. Szerinted is így van, szinte mindenhez valamicskét érteni kell? Hol tudjátok magatokat folyamatosan képezni, fejleszteni?

Nagyjából így van. A főiskolán is feladat volt a különböző technikák elsajátítása. Agyagozás, rajzolás, festés, bábkészítés. Óvónői munkám során is lehetőségem volt kézművestanfolyamokra járni, és igyekeztem minden lehetőséget kihasználni. De kedvtelésből is tanultam, többek között kosárfonó tanfolyamot is végeztem. A gyermekekkel festünk, rajzolunk, gyurmázunk, tésztázunk, hajtogatunk, ragasztunk, és még sok-sok kézügyességet fejlesztő foglalkozásink vannak. Természetesen fejlődésük érdekében folyamatosan képeznünk kell magunkat, erre megvannak a megfelelő tanfolyamok.

Tapasztalatod szerint az óvódások szeretik a kézimunkázós gyakorlati foglalkozásokat, vagy inkább a mesélős, a mozgalmasabb, mozgásosabb „órákat” kedvelik?

Az óvódások minden tevékenységet szeretnek. A lányok szebben kreatívkodnak, a fiúk is megcsinálják a felkínált kézimunkát, főleg ha ajándékozásról van szó. Viszont tapasztalatom szerint leginkább a mozgásos tevékenységet jobban kedvelik, nagyon kedveltek a mondókával, énekkel kísért játékok.

Nyugdíjas óvónőként, sok évtizedes szakmai múlttal a hátad mögött, milyennek látod a mai gyerekeket, szülőket, az óvodás éveket?

Változó világban változnak a családok, így a gyermekek is. Sajnos nehezen boldogulnak a szülők, a nevelés sem lett könnyebb. Megváltoztak az értékrendek is, és meglátásom szerint negatív irányba. Nagyon szerettem óvónő lenni, a gyerekek szeretete, hozzám bújása ma is hiányzik.

Kiállításodon komoly kézügyességet igénylő munkáidat láttuk. Leginkább természetes anyagokkal dolgozol, azokat részesíted előnyben?

Természetes anyagokkal szívesebben dolgozom. Vessző, papír, agyag, gyapjú. Készítek különböző díszeket, kopogtatókat, koszorúkat, állatfigurákat, fonok kosárkákat, egyéb használati eszközöket. Sok tárgyam kiszáradt tökből, lopótökből készül. Készítek papírfonás technikával készült tárgyakat, díszeket, nyak és kárláncokat, de nagyon kedvelem a tűnemezelést. Mindig izgalmas, amikor egy darab anyagból egyszer csak létrehozok valami újat. Szeretem a szépet és a letisztultságot. Mióta nyugdíjban vagyok, leginkább a festés lett a hobbim, már ritkábban készítek tárgyakat.

Mesélj az első tárgyról, amit készítettél, festettél, mi lett a sorsa, melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

Legkedvesebb tárgyaim a főiskolás koromban készített bábok voltak, és erre büszke is voltam. Ezt az óvodás gyermekek is kedvelték, és otthagytam nekik játszani. A kosárfonó tanfolyamon készített munkáimat szerettem a legjobban, de elajándékoztam őket, ugyanígy a festményeimet is

Mennyire bonyolult a tűnemezelés, és tulajdonképpen milyen anyaggal dolgozol?

Nem bonyolult technika, ezt nagyobb gyermekek is el tudják sajátítani. Gyapjúból, tűszurkálással tömörítve készül a figura. Legegyszerűbbek az állatfigurák. A szükséges alapanyagok a színes gyapjú, nemezelőtű és egy nemezelő alátét, ami lehet vastagabb szivacs, hungarocelldarab. A lényeg, hogy a speciális nemezelőtű segítségével a gyapjúszálak összegubancolódnak, nemezelődnek. Ehhez jó sok tűszúrásra van szükség. Példának, a hungarocell golyót vékonyan beborítjuk a nemezgyapjúval, majd elkezdjük szurkálni a tűvel a golyót. Tényleg csak ennyi. Egyszer csak azt vesszük észre, hogy a golyónkat bevonta a nemezgyapjú.

Hogyan kerültél kapcsolatba a festészettel?

Az életemet kitöltötte a munka. 2016-ban mentem nyugdíjba és kerestem a lehetőséget, hogy mi lenne az az elfoglaltság, amellyel hasznosan tölthetném a szabadidőmet. Egyszerűen úgy éreztem, hogy a háztartásvezetésen és a kertészkedésen túl szükségem van valamire, hogy valami mást is csináljak itthon. Régóta dédelgetett vágyam volt a festés. Még gyakorló óvónős időszakban jártam Dugas Erika jobb agyféltekés rajztanfolyamára, és sikerélményeim voltak. Úgy gondoltam, nyugdíjas koromban is folytatom. Megtaláltam magamnak ezt a hobbit, ami kikapcsol, napi szintű sikerélményt ad és boldoggá tesz.

Melyik technikával alkotsz a legszívesebben, papírra vagy vászonra festesz?

Papírra rajzolok, és vászonra festek. Többnyire akrilfestékkel dolgozom, de már festettem olajjal is. Technikám a megfestett képek során alakul, fejlődik, de társaimmal is megbeszéljük, tapasztalatokat cserélünk.

Festményeid között leginkább virágokat és tájképeket látni, a többi téma nem érdekel?

Állatfigurákat is festettem, de a virágok ismerete, szeretete áll hozzám a legközelebb. A tájképekkel igyekszem saját látásmódom szerint a táj szépségét visszaadni, gyönyörködni. Egyéb témák is érdekelnek, de nincs elég bátorságom hozzákezdeni.

Hol alkotsz, van saját műhelyed, vagy a konyhaasztalon pakolsz szét?

Szó szerint a konyhaasztalon pakolok szét, ott dolgozom. Akkor is a konyhaasztalon dolgoztam, amikor az óvodának készítettem tárgyakat.

Jársz-e alkotótáborokba, és ha igen, hogy látod, mennyiben segítik ezek a táborok a szakmai fejlődésedet?

Évente egy-két alkalommal megyek alkotótáborba Dugas Erikához. Ő tanít festeni, és technikai tudást, újabb ismereteket is nála, illetve ott szerzek. Egyértelműen segítik a szakmai fejlődést, de az érzelmi támogatás is nagyon sokat jelent.

Ha valaki elvégzi a rajztanfolyamot, mondhatja magáról, hogy festő?

Tulajdonképpen igen. Festő, de nem művész. Én még nem érzem magam festőnek, csak amatőrként festegetek. Úgy érzem, még szakmailag nem vagyok érett.

Tagja vagy valamilyen művészcsoportnak? Más, kortárs festőkkel tartod a kapcsolatot, szoktál mások kiállításaira járni, esetleg tanácsot kérni a többi festőktől?

Vannak ismerőseim, az alkotótáborból is vannak kapcsolataim. A festőtáborban nem csak technikát lehet tanulni, de barátságokat lehet is kötni, és rengeteg élményt szerezni. Kiállításokra járok, és ha alkalmam adódik, akkor kérdezek, érdeklődöm, az alkotóval megbeszélem a festést, annak technikáit, eszközeinek használatát, de nagyon sokat tanulok az internetről is. Terveim között szerepelt, hogy csatlakozom a kazincbarcikai amatőr művészeti csoporthoz, de sajnos bokatörésem és a koronavírus miatti szabályok ezt most késleltetik. Már felvettem a kapcsolatot P. Dányi Gabriellával, és a korlátok feloldása után még két festőtársammal jelentkezünk a klubba.

Úgy tudom, rendszeresen sportolsz, a bokatörés sportbaleset volt?

Tekézni, úszni és vízi tornázni járok, de elég gyakran kirándulunk. A mozgás minden életkorban jó a fizikumnak. A bokatörésem mondhatjuk sportbalesetnek, mert az uszodában történt.

A férjed is sportol, ő is több hobbit űz, egyik a fotózás, a gyerekeid megfertőződtek-e valamilyen kézimunkával?

A férjem rendszeresen sportol, bowlingozik, és a sport mellett kertészkedik. A gyerekeim fiúk, ők más hobbit űznek. Reménykedem benne, hogy unokáim is megfertőződnek a kézimunkával, és hamarosan együtt alkothatunk.

Ars poeticád?

„Szeresd, amit csinálsz, adj örömet másoknak, őrizd a lelki békédet!”

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .