Kazincbarcikai alkotóportrék: Gergely Józsefné Ilike

Gergely Józsefné Ilike 2011-ben lett a Miskolci Dallamok Szárnyán Művészeti Klub vezetője, a Miskolci Nemzeti Színház segédszínésze, statisztája. 1969-től 13 évig élt a családjával Kazincbarcikán, s dolgozott a BVK-ban. Gergely Józsefné Ilike vallja: 70-en túl is lehet szép és jó dolgokat produkálni.

Gergely Józsefné Ilikével kapcsolatunk, barátságunk a 60-as évek végére nyúlik vissza. Férje az akkori KMTK, KVSE labdarúgóinak és más sportolók gyúrója volt, mindemellett kezelésbe vette a családtagokat is. Akkoriban a labdarúgócsapat egy nagy család volt, a sporttelepen a sportolók gyermekei részére még játszóteret is építettek. Az akkor született barátságok ennyi idő után sem fakultak meg. Ilikével egy munkahelyen is dolgoztunk, a BVK-nál.  Aztán őket is másfelé vitte az élet, de mint ahogyan a többi csapattaggal sem, velük sem szakadt meg a kapcsolatunk. Ilike vendéglátós lett Miskolcon, majd a művészet lett a hivatása. Erről faggatom.

Ilike, hogy emlékszel az említett időre?

A férjem 1967 áprilisától lett a KMTK labdarúgóinak és más sportolók gyúrója. 1969-ben költözött a családunk Miskolcról Kazincbarcikára. Szoros barátságok szövődtek az akkori labdarúgócsapat tagjaival és családjaival, hogy néhány nevet említsek, Verbovszki, Lipcsei, Szitka, Ködmön, Suscsák, Mochlár, természetesen Kálmán Vili is. Hetente mindig más családnál gyűltünk össze egy jó baráti beszélgetésre, sajnos ez ma már csak emlék, de szép emlék. Tizenkét évet dolgoztam az akkori BVK-ban, azokra az évekre is szívesen emlékszem vissza.

Majd elköltöztetek Miskolcra.  Ott sem szakadt meg a kapcsolatod a BVK-s munkatársakkal, mert úgy emlékszem, hogy a vendéglődben sokan állandó törzsvendégeid lettek.

Igen, változtak az idők. Az életemben mindig nagy szerepe volt a kihívásoknak, így történt ez 1981-ben is. A férjem ekkor már a Borsodi Bányász Sport Egyesület sportgyúrója volt, és akkori életemet, szakmámat feladva követtem őt. Kaptam egy lehetőséget az élet más területéről, ez volt a vendéglátás, nagy kihívás volt ez számomra, hogy más iparágban is helyt tudok-e állni, és büszkén mondhatom, hogy sikerült. Komoly tíz évet hagytam magam után. Egyébként minden úgy történt, ahogy mondtad, a barcikai kollégákkal, barátokkal, többek között veletek sem szakadt meg a kapcsolat, többekkel még a mai napig is tart a barátság. 1982-ben, költöztünk vissza Miskolcra, az emléktáramban ebből a Barcikán töltött 13 évből gyönyörű szép emlékeket őrzök, a fiatalságom legszebb éveit, egzisztenciám, ott lettem másodszor is édesanya, nagyobbik lányom első igaz szerelme, majd későbbi férje Kazincbarcikához kötődik, egy szóval nagyon szép időszak volt az életemben.

Hogyan kerültél kapcsolatba a művészettel?

A vendéglátás után még nem rögtön a művészet lett a hivatásom, hanem egy újabb kihívás jött az életemben. Ez pedig az idegenforgalom volt. Ekkor lettem a Világjáró Utazási Irodánál idegenvezető, ez öt évet ölelt fel. Azután még egy fontos időszak következett az életemben, amikor a férjem, a két lányunk és én egy családi vállalkozást indítottunk, a kereskedelemben és a szolgáltatóiparban. Saját élelmiszerüzletet, divatáruüzletet és egy pedikűrszalont nyitottunk.

Majd elérkezett a megérdemelt pihenés, az aktív nyugdíjas kor, és ekkor jött a művészet?

Valahogy így. Bekövetkezett az életemben a ma nagyon szépen megfogalmazott szépkorúak időszaka, azaz nyugdíjas lettem. Igazából innentől kezdődően tudtam már jobban foglalkozni a művészettel és a kultúrával, ami az egész életemen jelen volt, csak aktív dolgozóként és családanyaként nem sok idő jutott rá. Már úttörőkoromban őrsvezetőként, az őrsi foglalkozásokon ének- és prózai előadásokat szerveztem az általános iskolai rendezvényekre. Később az akkori BVK KISZ-bizottságán kaptam feladatot, szavalóverseny, majd Ki mit tud? vetélkedő megszervezésére.

Ezek szerint nem állt tőled távol a kulturális rendezvények szervezése. Kezdeményezésedre megalakult a Dallamok Szárnyán Művészeti Klub. Mikor alakult, kik lettek a tagjai?

Az ötlet nem az enyém volt. Az akkori igazgató asszony keresett meg az ötlettel, hogy szeretne egy ilyen klubot a Vörösmarty Művelődési Házban, én kértem egy hét gondolkodási időt, hisz akkor már két nyugdíjasklubot vezettem. Egy hét után igent mondtam, és így lettem a 2011-ben együtt megalapított Miskolci Dallamok Szárnyán Művészeti Klub vezetője.

2021-ben a tízéves születésnapunkat szeretnénk egy szép, színvonalas rendezvénnyel megünnepelni, reméljük, addigra a koronavírust elfelejthetjük, mert sajnos ezt az évet nagyon beárnyékolja.

A klub tagjai amatőr művészek, magyarnóta-, operett-, táncdalénekesek, prózai előadók. Állandó klubom már csak ez a művészeti klub, ugyanis a másik két klubtól, a Gárdonyi Nyugdíjas Klubtól és a Mosolyországa Nyugdíjas Kulturális Egyesülettől megváltam, az előbbit négy évig, az utóbbit egy évig vezettem. Úgy éreztem, sok volt a három klub irányítása, valamint igazi kihívást a Dallamok Szárnyán Művészeti Klub vezetésében láttam, és erre akartam minden energiámat fordítani.

Az Újkazinci Baráti Kör több rendezvényeteken volt meghívott vendég, és valóban rendkívül lenyűgöző, színvonalas előadásokat láttunk. A Ki mit tud?-okon a szakmai zsűriket is elvarázsoltátok, arról nem beszélve, hogy olyan különleges dalokat, sanzonokat, operákat, magyarnótákat adtok elő, amelyeket ma már egyre ritkábban hallhatunk. Voltak, vannak egyéb közösségi, társadalmi elfoglaltságaid is?

Igen, a Miskolc Megyei Jogú Város Idős Tanácsának tagja vagyok, a Miskolci Nemzeti Színház segédszínésze, statisztája, ezek is mind-mind újabb kihívást jelentettek az életemben, és ezért vállaltam el. Úgy érzem, jó döntés volt, mert így 70-en túl is lehet szép és jó dolgokat produkálni.

A művészeti klub művészeti vezetője, rendezője, műsorvezetője is vagy, a tagok szakmai fejlődését ki irányítja?

Valóban, a klub művészeti és technikai vezetője vagyok, a szakmai vezetésben egy nyugdíjas énektanár, Gyöngy Józsefné Marika besegít, ezen túlmenően a tagok saját magukat is képzik. Nagyon büszke vagyok rájuk.

Falunapok, országos Ki mit tud?-ok szinte állandó résztvevői, fellépői vagytok, számtalan miskolci rendezvényen lehet veletek találkozni. Sok felkérésnek tesztek eleget, sokfelé hívnak titeket?

Megszámlálhatatlan fellépésünk volt a közel tíz év alatt, és felsorolhatatlanul sokfelé jártunk az országban, a teljesség igénye nélkül egy párat azért megemlítenék. Balatonfüredtől Budapestig, Hatvanon keresztül, Egeren át, Mezőkövesd, és természetesen többnél több kisebb falukban, településeken léptünk fel aktuális műsorainkkal. Kazincbarcikától sem szakadtunk el, már visszajáró vendégek vagyunk a barcikai rendezvényeken. Fesztiválokon, falunapokon, nőnapi rendezvényeken, idősek világnapján, karácsonyi koncerteken, Miskolc szinte minden nagyobb rendezvényén is részt veszünk. Nagyon- nagyon sok rendezvényt szervezek és tartunk otthonunkban, a Miskolci Vörösmarty Művelődési Házban.

Az eredmények, sikerek mögött igen komoly munka, felkészültség áll, így ne feledkezzünk meg a díjakról sem, hiszen számtalan elismeréssel dicsekedhettek.

Az országos nyugdíjas Ki mit tud?-okon, országos magyarnótaversenyeken, regionális versenyeken, dalos találkozókon, kórusok találkozóján és még sorolhatnám a többi versenyeket, egyéb megmérettetéseket, többnyire első helyezettek lettünk, a „legrosszabb” eredményünk a II-III. helyezés volt. Ezen felül tagjaink egyénileg is nagyon szép eredményekkel büszkélkedhetnek. Többen, többször elnyerték az „Év hangja” kitüntető címet.

Időközben a Miskolci Nemzeti Színház tagja is lettél.

Jött egy újabb kihívás az életemben, amikor a Miskolci Nemzeti Színháznál, ahogy már korábban utaltam rá, lehetőség adódott, és én éltem vele. Segédszínészként szerződést kötöttek velem, erre az évadra, a Betörő az albérlőm című komédiára.

Ezt mikor láthatjuk?

Sajnos azt nem tudom megmondani. A koronavírus megjelenése előtt volt olyan hónap, hogy hét előadásunk is volt, és ha elvonul a vihar, lesz is. Hogy az mikor lesz, nem tudhatjuk, de az biztos, hogy a járvány elmúlása után lesz még Betörő az albérlőm.

Csodálom bátorságod, hogy ennyi mindenbe bele mertél kezdeni, de végül is utólag beigazolódott, hogy minden jó döntés volt. Ennyi tevékenység mellett jut-e időd pihenésre, szabadidődben mivel foglalkozol, mi nyújt kikapcsolódást, feltöltődést?

A klub vezetése, rendezvények szervezése, a műsorok vezetése, ez mind- mind nagy felkészültséget igényel, melyre sok-sok időt kell fordítanom, de én ezt imádom, hogy a napjaim szinte minden perce ki van töltve, egyszóval élvezem ezt a pörgő életet, még nyugdíjasként is. De mindemellett első helyet foglal el a családom. Ha összejövünk, sütök- főzök nekik, ezt is szeretem csinálni, hisz annál jobb érzés és nagyobb elismerés nincs, mikor minden elfogy, és azt mondják, hogy anya vagy mami, ez nagyon finom volt!

A hobbim, ami a munkám is, szeretek színházba járni, kirándulni, utazni. Nagyon sokat utazunk a párommal külföldre, és idehaza is. Szeretek romantikus szerelmes könyveket olvasni, nyilván az internetezés is belefér a szabadidőmbe.

Beszélgető partnereimtől megkérdezem, mit adott nekik Kazincbarcika, de tőled ezt a választ már a beszélgetésünk elején megkaptam. Van valami üzeneted Barcika számára?

Nem annyira üzenet, mint inkább köszönet. Köszönöm azt a gyönyörű, boldog tizenhárom évet, amit Kazincbarcikán éltem, és amit ez idő alatt kaptam Kazincbarcikától. Egy üzenetem azért van, hívjon Kazincbarcika, és én megyek.

Köszönöm, Ilike a beszélgetést, és találkozzunk minél előtt Kazincbarcikán!